Az idei Oscar egyik legkevesebb hírverést kapott filmjéről van szó, annak ellenére, hogy már jó előre is úgy tűnt, az egyik legfelkapottabb mozija lehet: nagy nevű (és nagyot alakító) színészek, igaz történet, ráadásul egy olyan botrányra felépítve, amely a mai napig nagy port képes kavarni. Ehhez képest ugyan szorgosan gyűjtögette eddig is a díjakat, de igazán komoly éllovassá nem volt képes válni, pedig a mezőny egyik legfontosabb és legerősebb mozija éppen ez - és nem feltétlenül azért, mert gyermekmolesztáló papokról szól.

2001 nyarán új főszerkesztő (Liev Schreiber) érkezik a The Boston Globe-hoz. Első értekezletén egy kevés látványos, de annál fontosabb döntést hoz: egy pap gyermekmolesztálásáról szóló cikk nyomán ráállítja az újság Spotlight névre hallgató tényfeltáró rovatának embereit (Michael Keaton, Mark Ruffalo, Rachel McAdams, Brian D'Arcy James), hogy ássanak mélyére az ügynek. A csapat el is kezdi lelkesen gyűjtögetni a bizonyítékokat, azonban egy ponton rájönnek, hogy valójában egy sokkal komolyabb trendről van szó, mint az a néhány eset mutatja, ráadásul úgy tűnik, rajtuk kívüll szinte minden illetékes tud már róla - csak éppen nem akarnak beszélni.

A Spotlight valóban olyan film, amely a témája miatt lesz nem csak fontos, de érdekfeszítő és minőségi is, azonban hiba lenne azt gondolni, hogy ez az egyetlen kiemelkedő eleme Thomas McCarthy művének. Könnyű azt gondolni, hogy egy száraz, tényfeltárós sztorival állunk szemben, amelynek konklúzióját elolvashatjuk egy 10 éves újságcikkben, azonban az alkotók remekül éreztek rá azokra a pontokra a történésekben, amelyekkel egy izgalmas krimi-thrillerré tudták alakítani a Spotlightot. Persze ne számítson senki látványos fordulatokra, vad tempóra, de McCarthy éppen azt demonstrálja, hogy egy informátor által csenben odasúgott szavak vagy egy bírósági határidővel futott verseny is lehet éppen olyan feszült és izgalmas, mint a tipikus műfaji elemek.

A produkció pedig sokkal többet tesz annál, hogy felhívja egy (vagyis tulajdonképpen rengeteg) borzasztó bűntényre (újra) a figyelmet, az újságírói munka elmesélésén felül ugyanis képes a mélyére ásni a témának, és hol egy szakértő szerepeltetésével, hol a különböző szereplők interakciói által világítani meg, pontosan mi vezethetett ahhoz, hogy egy ilyen kaliberű bűneset megtörténhet és eltussolva marad. Egy-egy dialógus nemcsak rideg információ-átadás, hanem az esettel kacspolatos szemléletek egy-egy oldalát megmutató, és sokszor a karaktereket is más fénybe helyező nagyobb ív része. (Érdemes megfigyelni például, a két fontosabb ügyvéddel kapcsolatos percepciónk hogyan alakul át a játékidő folyamán.) Éppen ezért nem feltétlenül a neves sztároktól, hanem ezektől a nüanszoktól, és az őket átadni képes színészektől válik az alakítások filmjévé - és nem is tudok senkit külön kiemelni, mert a szerepek méretétől függetlenül mindenki egyaránt remek ebben.

A Spotlight tehát nem is annyira a katolikus egyház működése ellen intézett kiáltvány, mint egy pszichológiai tanulmány arról, hogyan válnak ügyvédek, újságírók és átlagemberek hallgatólag bűnrészesekké, ráadásul legtöbbször jó szándékok által vezérelve. A végeredmény így pedig egy árnyalt erkölcsi dráma lesz, amely nem démonizál senkit, ugyanakkor nem is finomkodik, akár a felelősök megnevezéséről, akár a konkrét esetek részleteiről van szó. Mindezek mellett persze egy kiváló tényfeltáró nyomozás-krónika, amely felháborító (és a mai napig jelen lévő) szörnyűségekre hívja fel a figyelmet, de őszintén remélem, hogy az utókor nem csak erről fog emlékezni rá.

9/10

A Spotlight teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán