Iñárritu lett a filmvilág legnagyobb trollja?
2016. február 04. írta: danialves

Iñárritu lett a filmvilág legnagyobb trollja?

A népszerűség átka, hogy a sok rajongó mellett legalább annyi gyűlölője is lesz az embernek, Alejandro González Iñárritu pedig ezt első kézből tapasztalhatta meg, miután a Birdman és A visszatérő révén leszállította egymás után két Oscar legnagyobb éllovasát, egyben pedig két, a közvéleményt rettentően megosztó alkotást. Természetesen - mint minden hasonló esetben - a vélemények annyiból állnak, hogy az Iñárritu-kedvelők műmájer sznobok, akik nézhetetlenül fájdalmas, mesterkélt alkotásokat hájpolnak az égig, akik pedig utálják a rendező munkáit, azok esetleg legközelebb a Adam Sandlerrel próbálkozzanak, mert azt még képes feldolgozni az ízlésük. (De nevezték már az "arthouse Michael Bay"-nek is - mindenkire rábízom, ezt hogy értelmezi.) Azonban az tagadhatatlan, hogy a rendező munkásságában a Biutiful után valami lényegesen megváltozott - és nem csak az, hogy régi forgatókönyvíró-alkotótársa, Guillermo Arriaga külön utakon folytatta.inarritu.jpg

Arriaga kézjegye ugyanis vitathatatlanul rányomta a bélyegét a rendező első három munkájára: a Korcs szerelmek, a 21 gramm és a Bábel mind hasonló elvek alapján építkező, több szálon futó drámák, amelyek egy-egy közös témára (szerelem/szeretet, halál, kommunikáció) épültek, és igyekeztek az emberi létezés egy-egy oldalát megfogni ezekben a kiragadott tételmondatokban. A Biutiful ugyan már nem Arriaga munkája, és nem is tartalmazza ezt a párhuzamos szerkesztést, de a mexikói rendező eszközeivel látványosan ragaszkodik még a tőle megszokott történetmeséléshez. Első 4 munkájában mindenképpen közös, hogy egyszerű, valamilyen szinten szokatlan, de azért jól átélhető emberi sorsokat és tragédiákat igyekszik elmesélni - és ez az, amellyel 2014-ben hirtelen szakított.

A Birdman és A visszatérő is ugyan a szenvedésről és a tragédiákról szól jelentős részben, a direktor megközelítése viszont drasztikusan megváltozott: a piszkos képi világú, a helyenként hollywoodias elemek ellenére is realista drámákat egy szürreális, többszörösen is összetett (hol magára, hol a filmvilágra reflektáló, és a néző felé is kiszólogató) történetmesélés váltotta, amelyet egy egészen parádés technikai bravúrba öltöztetett a rendező. Következő munkája pedig mintha még inkább a bravúrkodásról szólt volna: a stáb szenvedése, a természetesen fényekben forgató Lubezki, az enyhe tél miatt egészen Argentína déli csücskéig költöző forgatás bejárta a világsajtót, közben azonban magának a filmnek az érdemeiről szinte alig esett szó.inarrit.jpg

People, they love blood. They love action. Not this talky, depressing, philosophical bullshit.

Úgy is tűnik, mintha rendezőnek egyenesen ez lenne a célja: telepakolja olyan elemekkel művét, amelyet csak az igazán avatott szemek tudnak értékelni, legyen az egy 6 perces vágatlan akciójelenet vagy cinikus poénkodás a szuperhősfilmek kapcsán, az átlag mozinézőbe pedig még alaposan bele is rúg, ahogy a Birdmanben egy külön jelenetben küldi el Transformerst nézni azokat, akiknek nem jön be az általa képviselt filmművészet. (És természetesen a film rajongói nem is felejtették el ezt a konkrét pillanatot még külön is az arcába dörgölni a fikázóknak.) Ezzel pedig felmerül a kérdés, hogy aki filmnézés közben nem azon gondolkodik, pontosan mennyi munka is lehet egy jól kivitelezett hosszú beállításban, mennyivel lenyűgözőbb, hogy Lubezki mesterséges fény nélkül kapta el ezeket a pillanatokat, vagy éppen, hogy milyen utalásai lehetnek Raymond Carver szavainak és a madárszimbolikának, az valójában mit is kap ezektől az alkotásoktól?

A Birdman ebből a szempontból még viszonylag jól áll, hiszen a legmenőbb hollywoodi sztárok által prezentált szócsaták biztosítanak egy alapvető szórakoztatás-faktort akkor is, ha ennél alaposabban nem is akarunk mélyére ásni a filmnek: Edward Norton előadás közbeni erekciójának humorához nem kell különösebben beavatottnak tenni. A visszatérő viszont kissé lesarkítva már csak egy klasszikus, ráadásul meglehetősen vontatott és rideg bosszúsztori, amelyből éppen a rendező korábbi munkáinak drámája és emberi küzdelme hiányzik, és végeredményben egy steril szenvedéstörténet. És amelyben az igazán bravúros dolgokat csak azok fogják élvezni, akik észlelik Lubezki sajátos esztétikáját, és akiknek már a képsorok is átadják a produkció elképesztő logisztikai küzdelmeit. (Egyáltalán nem gondolom véletlennek, hogy a stúdió már a premier után napokkal kihozott egy "Így készült" jellegű dokumentumfilmet.) Ezek a megoldások ettől függetlenül mindenképpen magasabb minőséget képviselnek a legkisebb nehézség felmerülésekor mesterséges környezethez nyúló filmek korszakában, de egyértelműen olyan erények, amelyeket nem a moziba betévedő DiCaprio fanokra célzott Iñárritu.inarritu.png

Bár tapasztalatom szerint a Birdman lett a megosztóbb mű, mégis A visszatérővel teljesítette be a rendező, amit ott elkezdett: véglegesen két táborra osztotta nézőit, vele összekacsintó bennfentesekre, és az (emiatt joggal hőbörgő) értetlen kimaradókra, gyakorlatilag már a premier előtt megágyazva a "művészkedő sznobok" vs. "ízlés nélküli Marvel-fanok" vitáknak. Iñárritu nem tartozik azok közé, akik maguknak rendeznek filmet, de az biztos, hogy ezt leginkább egy kisebb, exkluzív kör számára teszi, akiktől persze megkapja az ezért járó elismerést mind pozitív kritikák, mind díjak formájában. A kérdés már csak az, hogy megér-e egy-két remekmű annyit, hogy egyre jobban elmélyítse az árkot nézőtáborok között - akár szándékosan, akár akarattalanul fűti ezeket az indulatokat?

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr18354124

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2016.02.04. 21:05:24

Bár Iñárritukorai filmjeiből csak a Korcsszerelmeket láttam, az biztos, hogy az és a Birdman között ég és föld a különbség.

Az biztos, hogy a Birdman az utóbbi évek egyik legmegosztóbb siker filmje, különösen itthon (a Saul fiát azért nem számítom, mert ott szerintem a fikázók jelentős %-a bele sem nézett a filmbe).

Viszont szerintem ezeket nem csupán Iñárritu-ról, de a legjobb szerzői filmesről is el lehet mondani, különösen itthon érzem azt, hogy a fanyalgók hangja mindig erősebb. Ha már a cikk is példának hozta az Ncore kommenteket, most kíváncsiságból felmentem rá és megnéztem egy tetszőleges Mad Max 4 relase-nél is a kommentek közel fele érv nélküli fikázás.

De nem csupán itt tapasztaltam, hogy a Harag Útja minimum annyira megosztó, mint a Birdman, pedig szinte több robbanás és akció van benne mint bármelyik Bay filmben. Viszont maga a film messze kerüli a 21. századi blockbuster konvenciókat és sablonokat, és ezt a tömeg általában kevésbé díjazza (különben nem a JW lenne minden idők egyik legsikeresebb filmje, amely egy kvázi sablon és utalás gyűjtemény).

Bár Tarantinó kategóriákkal mainstreamebb filmes, mint Iñárritu, a vele foglalkozó cikkek/kritikák kommentei közt is gyakran lehet találni, ész nélküli fikázásokat, amelyek sokszor inkább a személyének ("beteg lelkű fasz") szólnak.

Mindezek alapján szerintem egyszerűen arról van szó, hogy a tömeg alapvetően nem szereti a szokatlant/szürreálist/elvontat stb. Ez mindenhol így van, de mivel mi kevesebben vagyunk - és a fikázók mindig hangosabbak általában - így nálunk sokkal kétesebbnek tűnik az ilyen egyedibb (alapvetően siker)filmek megítélése.

Én a magam részéről, aki szinte bármilyen film képes felkelteni az érdeklődésemet a Szamuráj Zsaru-tól, a Nagy Balhén át egészen a Birdmanig, és kifejezetten tudom értékelni azt, ha valami más/szokatlan/újszerű abszolút nem bánom, hogy ha valakik csak egy szűkebb körnek csinálnak filmet. (Pl.: A Sicario kapcsán is magyar kommentelöktől szinte csak fikázást olvastam)

Persze vannak olyan körök, amiből én is kiesek (pl.: Ben Wheatley Kill Listje szerintem is csak egy trollkodó blöff), de kifejezetten káros lenne, ha csak a tömegnek készülnének filmek. Szerintem van annyira gazdag és sokrétű a jelenkori (illetve ne feledkezzünk el az eddigiekről) filmgyártás, hogy minden réteg megtalálhatja a neki szóló alkotásokat, igaz ehhez keresgélni is kéne, és sajnos sokan erre már nem hajlandóak.

Sosem baj szerintem ha egy filmről lehet értelmesen beszélni, vitázni és Iñárritu filmjei is ilyenek. Igaz, az már egy más kérdés, hogy nálunk sajnos tényleg nincs igazi netes vitakultúra és megrekedtünk a "művészkedő sznobok" vs. "ízlés nélküli Marvel-fanok" szinten, ám kétlem, hogy ez a filmesek hibája lenne.

Szerintem amúgy egy Birdmantól sem mélyülnek el az árkok jobban, mint egy Bay filmtől. Az árkok amúgy is megvannak, csak ilyenkor rajzoldónak ki jobban a határai. A Marvel filmek dömpingje talán sokkal jobban kezdi megosztani a nézőket, mint egy-egy ilyen szerzőibb film, amiket eleve csak azok néznek meg akiknek van az ilyenre affinitása és szerintem pont ez volt a bibi a Birdmannél sokan akik fikázzák, nem erre számítottak, az előzetes/plakát alapján. A MM-ről is gondolom sokan azt hitték, hogy egy szokványos akció mozi lett aztán nem tudtak mit kezdeni a szűrrealitásával, meg azzal hogy a címszereplő nem a főszereplő. Szóval itt szerintem ami előhozza az árkokat, az lehet, hogy nem is a filmesek, hanem a marketingesek sara, akik sokszor kifejezetten megtévesztő előzeteseket, posztereket adnak ki.

(Most így belegondolva fogalmam sincs, hogy sikerült-e érdemben reagálnom a cikkre, szóval inkább megyek nézek valami ordas trasht, úgy is az való nekem)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.02.04. 23:30:42

@The Man Who Laughs: A visszatérőben konkrétan mi az elvont? Egy klasszikus bosszúsztori, ha úgy vesszük, közelebb áll a Takenhez meg a John Wickhez, mint bármelyik művészfilmhez. Pont erről akartam írni, hogy hiába van valakinek jó ízlése, ha egyszerűen nincs oda attól, hogy "fú, vágatlan jelenet, meg Lubezki, meg 9hónapigforgatták", akkor egyszerűen nincs mit élveznie a filmben, és nem azért, mert magas neki, hanem mert ő nem nem erre van ráizgulva. Ahhoz, hogy értsd a Jeremy Renner-es poént meg a kritikusos monológot a Birdmanben, megint csak nem ízlés kell, hanem, hogy filmbuzi legyél, azaz legyél benne abban a körben, aki vágja ezeket az utalásokat.
És nem is arról akartam beszélni, hogy az ncore-kommentelők sík idióták, hanem, hogy Inarritu már a filmjeivel kifejleszteni azokat a frázisokat, amelyekkel lehet egymást anyázni. Biztos vagyok benne, hogy amennyi egységsugarú komment volt a Fury Road-nál, ezek a "hülye sznobok" vs. "menj Transformerst nézni" ellentétek nem alakultak ki, mert George Miller ennek nem adott keretet.

Persze ettől még nem lettek hirtelen intelligensebbek egyes hozzászólók, és az ízlés sem fejlődött ki magától senkiben, de ettől még nem kéne előregyártani a filmekben a paneleket egymás oltogatásához, és attól is óva intenék mindenkit, hogy valaki filmgourmet-nak higgye magát, csak mert tetszett neki A visszatérő. Szóval alapvetően pont az a bajom Inarrituval, hogy ő egyáltalán nem egy nagy művészfilmes, mindössze csak ráállt arra, hogy filmbuziknak készít filmeket, és ettől már annak tűnik.

(De ha már itt tartunk, bizonyos szempontból Tarantino ugyanez: az ELTE filmszakosok elélveznek, hogy fel tudják sorolni, mi mindenből lopott, csak közben arról nem esik szó, hogy mitől lenne ez jó vagy értelmes...)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.02.04. 23:43:10

@The Man Who Laughs: Bocs, még egy adalék: a napokban kezdett keringeni egy videót a neten, ami Tarkovszkijjal hasonlítja össze a Revenant képeit. Passzol a képletbe, "filmbuziktól-filmbuziknak"...

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2016.02.05. 12:12:06

@danialves:

A visszatérőt sajnos én még nem láttam, ezért is fölég a Birdmant hoztam inkább példának, a Visszatérőről amúgy ilyen jelegű "sznobok" vs "bay rajongók" vitával annyira nem találkoztam. Épp azt tapasztaltam, hogy van akinek nem tetszik, de amúgy általában a többség oda van érte, és akik lehúzzák azok sem olyan hangosak, mint a Birdman esetében.

"hiába van valakinek jó ízlése, ha egyszerűen nincs oda attól, hogy "fú, vágatlan jelenet, meg Lubezki, meg 9hónapigforgatták", akkor egyszerűen nincs mit élveznie a filmben, és nem azért, mert magas neki, hanem mert ő nem nem erre van ráizgulva"

De továbbra sem értem, hogy ez miért baj? Mármint miért kéne mindenkinek ugyan azoknak a csoportoknak filmet csinálni?

Aki nincs ráizgulva a 80-as évek akciófilmjeire/ikonjaira azok nem szeretik a Feláldozhatóakat. Aki pedig nincs ráizgulva a 2001 Űrodüsszeuszra az pedig lehet, hogy az Interstellart sem szereti annyira.

A 70-es évek fekete exploitaion filmesei is főleg feketéknek csinálták a filmeket, a fehérek inkább elmentek Piszkos Harry-t nézni.

Miért probléma az, hogy ha egy rendező főként azoknak a csoportoknak - legyen az a "filmbuzik", egy rassz vagy bármi egyébb - csinál filmet, amelyeknek a tagja.

A VAN-t is főleg a budapesti mostani egyetemisták élvezik, az idősebbeknek már kevésbé azonosulható.

Persze lesznek akik kizárva érzik majd magukat, és olyanok is akik vágják az adott utalásokat, ezért önkétlenül is túlértékelik majd a filmet. De ez szerintem mindig is így volt.

Persze abban egyetértek, hogy nem attól lesz valaki "nagy művészfilmes", hogy telerakja a filmjeit ilyen-olyan utalásokkal, vagy, hogy mennyire impozáns a technikai háttér, hanem, hogy mi van mögötte. A többség azonban megrakad a felszínnél, ahogy olvasom - de sajnos még mindig nem láttam - a Visszatérőnél is ez a helyzet. Gyönyörű, de üres film, viszont a külsőség sokakat lenyűgöz és emiatt felértékelik a filmet is.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.02.05. 12:23:47

@The Man Who Laughs: "a Visszatérőről amúgy ilyen jelegű "sznobok" vs "bay rajongók" vitával annyira nem találkoztam"
Mert még nincs fenn ncore-on :P De tessék, hoztam neked egyet:
www.imdb.com/title/tt1663202/board/nest/253175287?ref_=tt_bd_6

"De továbbra sem értem, hogy ez miért baj? Mármint miért kéne mindenkinek ugyan azoknak a csoportoknak filmet csinálni?"
Nem különböző csoportoknak kéne, hanem egyáltalán nem csoportoknak kéne. Pont azért szar a Feláldozhatók, mert semmi filmművészeti értéke nincs a nosztalgián kívül, vagy a Ride Along azért, mert egy gyenge-közepes vígjátékot sikerre vihet az, hogy özönlenek rá a feketék, mert két fekete színész van benne. És a legrosszabb, amikor ebből aztán jönnek ezek a viták, hogy aki nem jelöl Oscarra egy feka filmet, az rasszista, mert így tulajdonképpen egyfajta filmes klikkesedést valósítanak meg ezek a produkciók.

Alapvetően szerintem a filmet nem valakiknek, hanem mindenkinek kéne készíteni. Persze az elkerülhetetlen, hogy egyeseknél jobban működik, mint másoknál, de a felsorolt példáidnál és Inarritunál én ebben már szándékosságot érzek.

(Egyébként a VAN szerintem minden ilyen jellege ellenére nem generációs film, de erről konkrét bizonyítékom nem sok van. Esetleg majd megnézetem a szüleimmel, aztán mondom, mi volt az eredmény. ;) )

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2016.02.05. 12:24:58

És persze emiatt rá lehet, sütni a filmre, hogy ez csak egy blöff. És, lehet, hogy az, de azt továbbra sem látom be, hogy miért baj az, ha valaki nem mindenki szánja a filmjét. (Igaz, sznob hozzáállásnak tűnhet az ilyen filmkészítés)

Úgy érzem ott válik el a szar a víztől, hogy azok az igazán jó filmek, amelyek bárki számára élvezhetőek, de ha az adott csoport tagja vagy, akkor valami többet nyújt.

Ahogy pedig írom a kommenteket, lassan megértem, hogy a te problémád nem ez, hanem ha valaki olyan filmet csinál, ami csak a csoport számára értelmezhető és a kívülállónak semmit nem nyújt. És akkor ilyenkor kialakul, hogy a film egyszerre lesz egy "ordas nagy blöff" és "korszakos mestermű is". Nyilván ez utóbbi esetet én sem kedvelem annyira, amikor a rendező valami hatásvadász gimickell próbálja palástolni filmje ürességét, de szerintem az ilyen filmek úgy sem bizonyulnak olyan maradandónak.

Továbbra is tartom, hogy - ha értelmes, kulturált a vita - akkor jó egy filmről vitázni.

De engem igazából ritkán zavar, ha nem nekem szól a film, mert azt sokszor előre látom, így annyira nem érzem bajnak, hogy kívülálló lennék. Nyilván ellenkező esetben én is hajlamos vagyok néha túlértékelni a filmet, csak mert értem a kikacsintást.

Hogy Innuratu a filmkészítés vagy a blöffök mestere azt majd az utókor fogja szerintem eldönteni.

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2016.02.05. 12:28:05

Na ezt meg még az előbbi kommented olvasása előtt küldtem el. De úgy látom lassan közös nevezőre jutunk :D

AldoWinnfield 2016.02.05. 14:47:23

'Alapvetően szerintem a filmet nem valakiknek, hanem mindenkinek kéne készíteni": Már várom az első filmet, amelyben cuki állatocskák ( 3D-ben animálva, Pixar módra) bohóckodnak, tini szerelmek szövődnek egy posztapok világban, macsó akciósztárok véres-leszakadó végtag-tengert alkotnak, miközben a kora középkorú szereplők párkapcsolati tanácsadásra járnak, a fiatal fiúk pitéket bas.znak, a nyugdíjasok az elmúlásról beszélnek, és közben egyszerre mainstream és zavarbaejtően művészi az egész... Hiszen a filmek mindenkinek készülnek...:) /Jaj, de túlzok és szemét vagyok./

A mainstream mindig kiszolgálta a közönségigényeket. Nem azzal van a baj, hogy külön célcsoportoknak gyártanak filmeket, hanem azzal, amikor mindez abszolút futószalag módon történik. Mert ugye lehet(ne) úgyis alkotni jó közönségfilmeket, hogy nem mindig mindenből ugyanazt gyártjuk le. És még nem is az a fő baj, ha ugyanazt, hanem hogy milyen színvonalon. :) Én megnézem az ezredik buddy-movie darabot is, ha vicces és szórakoztató: na ezt pl. nem tudja hozni a Ride Along 2.

Abban meg biztos vagyok, hogy Tarantino, Inárritu vagy éppen Spielberg nem azért csinál olyan filmeket, amiket most csinál, mert meg akar felelni egy közönségnek, egyszerűen olyan mozikat csinálnak, amilyent akarnak. Van nevük és befolyásuk ahhoz, hogy ezt megtehessék. És ez független attól, hogy milyen színvonalúnak tartjuk a műveiket: zseniálisnak, középszernek vagy mocsok rossznak. Ők (meg még jó páran nyilván) már túl vannak ezen.

Azt egyébként nem érzem problémának, ha egy film alkalmaz megoldásokat, amit csak filmbuzik értenek/értékelnek. Vagy ha utalnak más filmekre. Ha nagyközönségen múlna, nagyon egyszerű felépítésű filmekkel is lehet sikert aratni. Persze, egy akcióban elvárják a látványt, a robbanásokat stb., de tényleg nem hiszem én sem, hogy a Revenantban pl. túl nagyra értékelnék azokat (az egyébként) zseniális megoldásokat. Az átlagnéző, mint befogadó nem igazán veszi észre pl. hogy a Taken 3-ban milyen borzalmasan vágtak, nem tűnik fel neki, hogy a Ride Along 2 milyen klisékből építkezik és mennyire unalmas, ismétlődő, ezerszer látott dolgokra épül. De ezzel igazából nincs baj, én sem venném észre két tök ugyanolyan Ferrariról, hogy melyikben van finomabb kormányzás, vagy 10 lóerővel több. Egy pilóta meg észrevenné.

A Revenanttal meg az a baj, hogy üres. Vizuálisan, technikailag szuper, a színészek jók, csak a tartalom hibádzik belőle valahogy.

Ja, ezek ilyen random gondolatok voltak :D

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.02.05. 15:04:32

@The Man Who Laughs: Jaja, pont ezt akarom én is mondani, hogy azért vannak olyan alapvető dolgok, amelyek mindenki számára élvezhetők (emberi dráma, feszültség, látvány stb, filmtől függ). Nem hiszem, hogy pl. bárki is fikázta volna a Mad Maxet azzal, hogy milyen amatőr akciói voltak. És amikor ezek hiányoznak, akkor ne mondják már azt, hogy csak azért nem tetszik, mert én nem vagyok elég ilyen meg olyan... (És ezért paradox nekem a "direkt szar" fogalma és esztétikája is)

Persze ez Inarritu filmjeire nem feltétlenül igaz, csak ezt le akartam írni, ha már ilyen messzire kanyarodtunk.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.02.05. 15:47:38

@AldoWinnfield: Akkor leírom neked is :P
"azért vannak olyan alapvető dolgok, amelyek mindenki számára élvezhetők (emberi dráma, feszültség, látvány stb, filmtől függ). Nem hiszem, hogy pl. bárki is fikázta volna a Mad Maxet azzal, hogy milyen amatőr akciói voltak. És amikor ezek hiányoznak, akkor ne mondják már azt, hogy csak azért nem tetszik, mert én nem vagyok elég ilyen meg olyan..."

"Nem azzal van a baj, hogy külön célcsoportoknak gyártanak filmeket"
Szerintem sem ezzel van a baj, hanem, hogy emellett gyakorlatilag senki más számára nem élvezhető az adott film. De talán így világosabb: vegyél egy Pixar mozit, amit 6-tól 99 éves korig mindenki imád, és vegyél egy klasszikus bugyuta rajzfilmet, amitől 12 év felett agyfaszt kapsz...

"Abban meg biztos vagyok, hogy Tarantino, Inárritu vagy éppen Spielberg nem azért csinál olyan filmeket, amiket most csinál, mert meg akar felelni egy közönségnek"
Én is biztos vagyok benne, éppen ezért nem is ezt írtam. Hanem azt, hogy úgy alakítja ki a filmjeit Inarritu, hogy bizonyos csoportoknak tetsszen, bizonyos csoportoknak meg nagyon nem. Ráadásul mintha a Birdmanben még külön rá is játszana arra, hogy szítsa ezeket az előítéleteket.

"Azt egyébként nem érzem problémának, ha egy film alkalmaz megoldásokat, amit csak filmbuzik értenek/értékelnek."
Azt én sem, ellenben ha CSAK ilyen megoldásai / értékei vannak, azt már igen. ;)

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2016.02.05. 17:42:44

@danialves:

"Birdmanben még külön rá is játszana arra, hogy szítsa ezeket az előítéleteket."

Mondjuk nekem a Birdman részben pont azért tetszett, mert abban szerintem mindkét oldal megkapta a magáért. A Keaton vs. Kritikus párbeszédben én úgy éreztem, hogy mindkettejüknek részben igaza van.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.02.05. 18:13:36

@The Man Who Laughs: Ebben egyébként abszolút igazad van (az már más kérdés, ez hány embernek jött is át), de én ezt elsősorban a posztban is idézett szakaszra értettem.

joeperry · http://joeperry.blog.hu/ 2016.02.05. 22:26:12

Én nem sarkítanám ezt Inarritu-ra, nCore-on szinte az összes filmnél a kommentek fele ez a "rakás sz@r volt" kategória. Sőt.

exterminador 2016.02.05. 22:35:54

Én Inárritutól a Biutifult láttam - másra nem is vagyok már kíváncsi tőle. A műmájer sznob jelző pontosan ül rá. Igen, ez a film biztosan benne volt az öt leghatásvadászabb mozgóképben, amit életemben láttam, az összes PC korrekt klisét felmondta és felhasználta a könnyfacsarásra. Fizikai rosszullét környékezett tőle. Ezen felül az öncélú, magát véresen komolyan vevő humortalan művészkedés tökéletes mintadarabja is, amit annyira rühellek például Kieslowskiban vagy Angelopuloszban.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.02.05. 23:48:02

@joeperry: Inkább csak bemásolom, amit erre fentebb írtam:
"Nem arról akartam beszélni, hogy az ncore-kommentelők sík idióták, hanem, hogy Inarritu már a filmjeivel kifejleszteni azokat a frázisokat, amelyekkel lehet egymást anyázni. Biztos vagyok benne, hogy amennyi egységsugarú komment volt a Fury Road-nál, ezek a "hülye sznobok" vs. "menj Transformerst nézni" ellentétek nem alakultak ki, mert George Miller ennek nem adott keretet.

Persze ettől még nem lettek hirtelen intelligensebbek egyes hozzászólók, és az ízlés sem fejlődött ki magától senkiben, de ettől még nem kéne előregyártani a filmekben a paneleket egymás oltogatásához"

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2016.02.06. 05:00:49

@exterminador:

Szerintem meg a Biutiful egy teljesen jó film. Mi több, én szerettem azt a filmet. Inárritu eddig legjobb filmje. Igaz, nekem Kieslowski is erőst bejön:-)

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2016.02.06. 05:45:06

@danialves:

Mi köze egy rendezőnek ahhoz, hogy a nézői hogyan oltogatják egymást? Nem az a feladata, hogy a nézői lelki életével vagy szociokulturális szokásaival foglalkozzon, hanem az, hogy koherens filmalkotásokat hozzon létre. Nagyon meg lennél lepődve, ha Innáritu megvallaná neked, hogy ő nemhogy manipulálni nem akarja a nézőket, de tulajdonképpen egyáltalán nem foglalkoztatják a nézői igényei? Az nem az ő, hanem a marketingesek ügye.

Ahogy én Innáritu munkásságát látom, ő a Biutifullal elindult az európai szerzői filmes hagyomány irányába és amíg erre lehetőséget és pénzt kap, addig miért ne kísérletezhetne azzal, ami őt épp érdekli? Én a Madárembert sem tudom másként nézni és értelmezni, mint egy, a művész skizofréniájáról szóló erősen irodalmias szemléletű és felépítésű filmet; hogy A visszatérőben pedig esztetizál, idézget, elmegy filmnyelvi alkotóerejének határaiig? Jól teszi, ez a rendezők dolga. Hogy ezzel aztán valódi, maradandó értékeket hoz létre vagy belebukik és blöffként könyvelik el a szakmai körök és a nézői rendezői ténykedését, ez már az ő rizikója. Rám, az egyszeri nézőre, annyi tartozik, hogy nézem vagy nem nézem, kedvelem vagy nem kedvelem, amit csinál...

eßemfaßom meg áll 2016.02.06. 09:51:37

@The Man Who Laughs: "Viszont maga a film messze kerüli a 21. századi blockbuster konvenciókat és sablonokat," Mivan? Az egész egy szépen kivitelezett sablongyüjtemény 2mondatos történettel.

eßemfaßom meg áll 2016.02.06. 09:56:14

@The Man Who Laughs: "Aki nincs ráizgulva a 80-as évek akciófilmjeire/ikonjaira azok nem szeretik a Feláldozhatóakat. Aki pedig nincs ráizgulva a 2001 Űrodüsszeuszra az pedig lehet, hogy az Interstellart sem szereti annyira."

Így jár aki sablonokban gondolkozik

soha nem szerettem a Stallone-JVC robbantósverekedős filmeket az EX 1. viszont tetszett. A 2001-et évente meg szoktam nézni de az Interstellart max scifiparódiaként tudtam értelmezi, annak meg vontatott

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.02.06. 10:57:44

@bbjnick: Annyi köze van, hogy ő az, aki már a filmjében elkezdi, hogy akinek nem jön be ez a "talky, depressing bullshit", az menjen inkább Transformerst nézni. ;) Ezt próbálom már harmadszorra elmagyarázni.

És pontosan arról beszélek, hogy őt nem érdeklik a nézői igények, mert ha érdekelnék, akkor nem olyan filmeket készítene, amelyekben a legnagyobb hírérték a bravúrkodás. Kísérletezzen csak nyugodtan, én mint filmbuzi, én kifejezetten élvezem a szuperhősös poénjait meg az elképesztő vágatlan jeleneteit, a kérdés csak az, hogy ér-e ennyit, hogy minden Oscar-szezonban szabályos háborút vívjanak azok, akik "értik", és akik "nem értik" ezt a művészetet.

AldoWinnfield 2016.02.16. 15:35:28

@Kopi3.14: Ja, igen, a zombik. A zombik köszönik, éhesek.
süti beállítások módosítása