Galaxy Quest - Galaktitkos küldetés / Galaxy Quest (1999)
2016. január 29. írta: FilmBaráth

Galaxy Quest - Galaktitkos küldetés / Galaxy Quest (1999)

galaxy_quest.jpgA kollégák abban a bizonyos messzi-messzi galaxisban igazából csak egyetlen dologban múlnak felül bennünket, akiknek az Enterprise-ért dobog a szívünk (bár az új Star Trek filmeknek köszönhetően részemről már nagyon merül lefelé az éltető elem, ha az idén esedékes harmadik moziban véglegesen matinét lesz képük csinálni J.J-éknek a sorozatból, én lelépek az Ezeréves Sólyommal, de ez egy másik történet). Minden valamire való franchise-nak van olyan filmje, amelyik kifigurázza a történetet és a szereplőket, és amíg ezeknek fénykardozó, Erőfetisiszta Star Wars-osoknak egy zseniális Űrgolyhók jutott, nekünk egy egy Galaxy Quest-tel kell beérnünk. Nem mintha szégyenkeznünk kellene miatta, mert nem lett rossz, sőt, a kellő humorérzékkel és öniróniával rendelkező fanok istenien szórakoznak rajta, de azért lássuk be, ezt a kört Mel Brooks nyerte. Habár nem volt rossz a film visszhangja, soha nem tudott olyan kultstátuszba kerülni, mint balf..ácánokkal teli ellenlábasa. Egyszerűen azért, mert nem volt olyan kiváló humora, valamint tele volt olyan metapoénokkal, amelyeket tényleg csak az igazi rajongók érthettek. Jómagam is Űrgolyhók - párti voltam világéletemben (ezért joggal súlyt majd le rám Grabtar pörölye, tudom én), csak párszor néztem meg a Galaxy Quest-et, amelyet most Alan Rickman emlékére újráztam. Nos, a véleményem jottányit sem változott, ez egy jó kis vígjáték, amelynek vannak nagyon jó pillanatai, egyszer mindenképpen érdemes megnézni, de túl sokat ne várjunk tőle.

A Galaxy Quest című tévésorozat sztárjai soha nem kaptak szerepet komolyabb filmben, már régen csak a hírnevükből élnek, és mindannyian halálosan unják már a rajongói találkozókat. A parancsnokot alakító Jason Nesmith (Tim Allen) némileg másnaposan megígéri néhány elborult fazonnak, aki termiánoknak nevezik magukat, hogy segít nekik szétrúgni egy antipatikus hüllő küllemű tábornok ellenségük hátsó felét. Azonban a dolgok nem az előzetes terveknek megfelelően sülnek el, és a színészek egy valódi űrhajón találják magukat, valódi veszélyben, és amúgy mellékesen még a galaxist is meg kell menteniük, ha már úgyis arra járnak...

A filmnek az a legnagyobb problémája, hogy túl sok mindent akart belezsúfolni egy vígjátékba. Egyrészt vicces formában, de nagyon is maró éllel mutatja be a sorozatsztárok sorsát (természetesen Isaura sem maradhatott ki a szórásból), másrészt pedig a Star Trek franchise-nak tart görbe tükröt. Inkább az előbbi téma kerül túlsúlyba, ezért aki nem tud jót nevetni saját rajongásán (aki már volt con-on, az tudja, hogy miről beszélek, aki nem, az nem tudja, mit hagyott ki az életéből). A színészi játéknak köszönhetően átérezhetjük a helyzet drámaiságát, hiszen az aktorok egy életre a rájuk szabott karakterek rabjaivá váltak, tehettek, amit akartak, ezzel a szerepükkel azonosították őket a rajongók.

Nem kicsit kezdődik nyögvenyelősen a film, igazán csak a játékidő második felében gyorsulnak fel az események, találnak el bennünket jól a poénok, az első részben gyakorlatilag békésen szunyókálunk, csak időnként döcögünk egy-egy jobban sikerült jeleneten. Aztán, amikor a legénység elkezdi játszani a valóságban a tévében játszott szerepét, na, akkor kezd fájni igazán, hogy mekkora ziccereket hagytak ki az alkotók a film kezdetén. Nagyon rétegpoénok találhatóak az alkotásban, tényleg csak a Star Trek fanok értik a legtöbbjét, a tévésorozat és a filmek ismeretének hiányában eléggé értelmetlen maszlagnak tűnhet a végeredmény. Trekie szemmel nézve ez egy édes bohóság, amelyen lehet jókat nevetni, de sajnos nincsenek benne olyan maradandó poénok, amelyeket évtizedek múlva is sírva röhögős módon tudunk idézgetni.

galaxy_quest1.jpgA karakterek alapvetően nagyon jól sikerültek, a parancsnok szerepében nem nehéz ráismerni Kirk kapitányra (aki az én szememben az Enterprise egyetlen igazi kapitánya, természetesen William Shatner megszemélyesítésben, Chris Pine-t egyszerűen nem tudom komolyan venni, ezzel nem kell egyetérteni, ez az én véleményem). Tim Allen eltalálta a megfelelő arányt, amíg még vicces és nem kínos a szerepben, Sigourney Weaver szerepeltetése egy sci-fi vígjátékban hatalmas poén (Ripley hadnagy, mint szőke cicababa, akinek egyetlen feladata, hogy a computer által mondott szavakat ismételgesse, mekkora ötlet!), a színésznő ráadásul hihetetlenül szórakoztatóan nem vette komolyan magát. A legjobb színészi alakítás nem meglepő módon Alan Rickman-é, aki Spock-utánzat karakterében fájdalmasan jól be tudja mutatni, mit él át egy színész, aki egykoron Shakespeare-t játszott, most pedig egy félig ember, félig más nációból származó, kitalált tiszt halálra unt, nem túl magasröptű szövegét kell ismételgetnie a rajongók örömére. Sam Rockwell kiváló, mint mindig (számomra hihetetlen, hogy ez a tehetséges ember nem A-listás sztár, pedig megérdemelné, de hát a show-business már csak ilyen), Tony Shalhoub remek Scottie-utánzat. Ne feledkezzünk el Jusitn Longról, aki legalább olyan szinten tolja a Star Trek halandzsát, mint én fénykoromban.

Kár, hogy csak jelzésértékűen használták a franchise külsőségeit, a trükkök már régen sem számítottak zseniálisnak, mára pedig egyszerűen megkoptak, ami önmagában még nem tragédia, és fel sem tűnne, ha magával tudna ragadni a film, azonban ez sajnos csak az alkotás második felében következik be. Addig, ha nem is méla unalomban nézzük az eseményeket, de elég ritkán szalad mosolyra a szánk, ami egy vígjátéknál azért nem túl jó jel. Boldogan mondanám, hogy a második rész mindenért kárpótol bennünket, de sajnos nem, inkább csak menti a menthetőt, és megmutatja, hogy mit lehetett volna kihozni ebből a jobb sorsra érdemes alkotásból.

Soha nem tartottam magam elvakult Star Trek-fannak, és szerintem humorom is van, de ezt a filmet egyszerűen képtelen vagyok szeretni. A színészekre szavam sincs, de mind a forgatókönyv, mind a rendezői munka tekintetében finoman szólva is elégedetlenségemnek kell, hogy hangot adjak. A történet eléggé butus, a főgonosz és a kivitelezés eléggé fapados, minden pozitív vonása ellenére én továbbra is egy kihagyott ziccernek tartom ezt a vígjátékot.

6/10

 A Galaxy Quest - Galaktitkos küldetés teljes honlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr978302486

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A nép fia 2016.01.29. 11:47:38

Olyan szinten elfogult vagy a Star Trek irányába, hogy az az írásod minőségének rovására megy.

nandras01 2016.01.29. 14:17:23

nem kell ahhoz start trek fannak lenni, hogy az ember értse a poénokat. jómagam egyetlen részt sem láttam eme örökbecsűből*, de gond nélkül lejöttek a poénok.
abban viszont igazad van, hogy a témában jóval több lenne, mint amennyit a film kihozott belőle. ettől függetlenül én élveztem, még akkor is, ha nem röhögtem magam könnyesre rajta.
note: egy vígjáték nem csak akkor lehet vicces, ha könnyfolyásig röhög rajta az ember. létezik a fanyar humor is.

*irónia alert!!

ZWolfS666 2016.01.30. 16:28:22

A film műfajában 10/10, a szereplők elképesztően jók, főleg Alan Rickman és Tony Shalhoub, de az egész gárda tuti. Mindennel együtt is legalább 8/10, hasonló sincs.

ZWolfS666 2016.01.30. 16:28:57

Persze Isaura csak a magyar szinkronban került bele...

Pic 2016.01.31. 02:06:39

nem is tudom...

Trekkie vagyok
Tényleg nem sírva röhögős
Az űrgolyhókon tényleg behalok és veri ezt

Mégis szeretem ezt is, mert nagyon jól kifigurázza a Trek-et, nagyon jól hozza a Trek filmek hangulatát majd ezeket a dolgokat módszeresen le is alázza ahogy kell.

Nekem kedvencem a nagy ünnepélyes ürhajóstart amikor kiállnak a dokkból. Az tényleg teljesen hozza azt az ünnepélyes, naaagy pillanatot amikor a Star Trekben is kiáll a hajó a dokkból..... csak itt van egy kis bibi, amitől az egész hihetetlenül vicces.

Ugyanez a momentum köszön vissza a németek Zűrhajó filmjében is, ahol addig forog a kamera az űrhajó körül, amíg egy bizonyos szögből egy nagy bráner nem lesz belőle....

Hóhér az utolsó barátod · http://internetszemete.blog.hu 2016.01.31. 08:39:26

Nálam ott kezdődik a dolog, hogy utálom a Star Trek sorozatokat. Rettentően bugyuta, egysíkú az egész. Ez alól kivétel az eredeti sorozat és az új mozifilmek, amikben Kirk kapitány még fiatal.
Amikor a Galaxy Quest-et először láttam, meg sem fordult a fejemben, hogy ez paródia. Inkább olyan érzésem volt, hogy valaki túl sok Star Treket nézett és csinálni akart egy sci-fi vígjátékot és a sorozatból nyúlt le ötleteket.
Nem igazán tetszett. Hogy később sokszor megnéztem, annak Alan Rickman volt az oka. A külsejét leszámítva 1:1-ben ugyanaz a figura, mint a Harry Potter filmek Piton professzora :) Ami egyébként nem baj, mert tudom, hogy ő tényleg színész volt, nem csak egyféle alakításra volt képes.
A többi... hát nem az igazi... Űrgolyhóknak meg a nyomába se ér.