10 film, amit látnod kellene #2
2016. január 26. írta: FroG

10 film, amit látnod kellene #2

Az előző listát ide kattintva tudjátok elolvasni.

Nagyjából másfél évvel ezelőtt, 2014. június 13-án jelent meg ennek a listának az első felvonása, amely nem csak sok olvasót vonzott, de többségében elégedett visszhangok is érkeztek a felsorolással kapcsolatban, így nem volt sokáig kérdés, hogy nekilátok felkutatni a cikk második adagjához a hozzávalókat. A munka sokkal döcögősebb lett, mint gondoltam: ez leginkább a saját konokságomnak köszönhető, hisz sosem szerettem akár minimálisan átgondolatlan listákat összerakni.

Egy ilyen lista legnehezebb pontja pont a tartalmat adó filmek felkutatása és beszerzése, nyilván, mivel többnyire ismeretlenebb alkotásokról van szó, ezek megtekintése sem sétagalopp, pláne nem élvezhető formában. A felsoroláshoz tudni érdemes egy fontos kritériumot: azokat a filmeket tekintettem viszonylag ismeretlennek, amelyek IMDb-n 30 ezer szavazat alatt állnak, nyilván eltekintve mondjuk a magyar alkotásoktól, amelyek leginkább csak itthon ismertek.

Szóval, másfél év és rengeteg film megtekintése alatt alább olvashatjátok azt a 10 alkotást, amelyek valamilyen oknál fogva ismeretlenebbek annál, mint amit megérdemelnek, és a minőségük miatt érdemesek arra, hogy hozzátok is eljussanak. (Helyezettek szándékosan nincsenek, ilyen különböző filmek esetében hülyeség lenne az ilyetén összehasonlítás.)

A bajusz / La moustache (2005)

bajusz.png

Emmanuel Carrére filmje egy viccesnek tűnő szituációból (azaz, hogy egy férfi egyik nap leborotválja a bajszát, de a körülötte lévők szerint sosem volt neki olyan) egy olyan mindfuck élményt bont ki, amely minden ember számára fontos mondanivaló-magvakat tartalmaz. A bajusz ugyanis pont annyira szól az emberek hétköznapi útkereséséről, mint a párkapcsolatok sajátosságáról, és mindezt szórakoztató, bár nehezen dekódolható formában teszi, amely csak azok számára hátrány, akik nem élvezik a nehezen kibontható szimbólumokat. Carrére filmje kicsit olyan, mintha egy párkapcsolati drámát David Lynch kezébe adtunk volna, tehát végeredményében mély, titokzatos, de egyben székbe szögező hatású is. [Kritikám a filmről]

Lélegzés / Atmen (2011)

atmen.png

A Lélegzés az a film, amibe gyakorlatilag véletlenül botlottam bele, ugyanis a CineFest számomra épp üres műsorsávjában adták, szóval amolyan minden-mindegy alapon beültem rá, hogy megnézzem. Az élmény, amelyet a film tartogatott pedig maradandónak bizonyult: Karl Markovics filmje ugyan sokszor csetlik-botlik a nagy gondolatok között, de mégis képes olyan eszközökkel mesélni a felnövésről és az emberségről, amely szavatossá teszi a képsorait. Naturalista képsoraival, jól kitalált jeleneteivel, és érdekes témaválasztásával olyan elegyet alkot, amely képes elfeledtetni velünk azt is, hogy az összkép nem a legtökéletesebb felnövés-drámát takarja.[Kritikám a filmről]

Fekete szén, vékony jég / Bai ri yan huo (2014)

szen.png

A Fekete szén… annak ellenére viszonylag ismeretlen alkotás, hogy 2014-ben az Arany (Legjobb film) és az Ezüst (Legjobb férfi főszereplő) Medvét is sikerült megszereznie a Berlini Filmfesztiválon. Őszintén szólva nem értem Yi’nan Diao filmjének mellőzöttségét, mert az alkotásban minden hozzávaló megvan ahhoz, hogy egy tökéletes, noiros beütésű bűndrámaként funkcionáljon, az alkotás pedig él is az adódó lehetőségekkel. Bár lassú folyású filmről beszélünk, a folyton csavarodó történet, és főleg a csontig hatoló, fagyos-havas hangulat képes végig a képernyőn tartani a szemünket, a sztori sémái pedig a klasszikus noir-krimi alapvetéseit követve egy múltra visszanyúló, de mégis friss élményt tartogatnak a néző számára. A színészek fantasztikusak, a kameramunka remek, a zenék pedig tökéletesen passzolnak a képsorok alá. Kell ennél több?

Sötét zenék / Málmhaus (2013)

sotet.png

Az északi filmeket dicsérni mára már sablonossá válhat, hisz szinte minden hónapban felüti a fejét egy olyan skandináv alkotás, amely atmoszférájával, vagy történetével kiérdemli az elismeréseket. A Sötét zenék egy izlandi alkotás, a táj minden sajátosságával: fagyos képek, szürke táj és persze az elengedhetetlen drámai töltet. Ragnar Bragason filmje egy olyan lányról szól, aki képtelen feldolgozni bátyja halálát, és elkeseredettségében a kemény zenékhez fordul. A történet kicsit félnótásan hangozhat, azonban a Sötét zenék nem a metál vagy a hard rock kritikájáról szól, sokkal inkább egy egyedi útkeresést mutat be, megfűszerezve a feldolgozhatatlan traumák sajátosságával. Bár nem könnyű néznivaló, de ajánlott mindazoknak, akik megcsömörlöttek a klasszikus tini coming-of-age sztorikkal.

Vándorút / The Way (2010)

way.png

Az El camino korunk egyik kedvelt túrája azok számára, akik önmagukat keresésével foglalkoznak. A Vándorút történetének főhőse fia halála után próbálja annak túráját befejezni, hogy a Camino végén méltó nyugvóhelyre helyezhesse a hamvait. Emilio Estevez rendezése egy olyan darab, amelyet életében egyszer mindenkinek látnia kell, na nem feltétlen a kiemelkedő minősége miatt (bár arra sem lehet panasz), hanem mondanivalója okán: szól önmagunk megismeréséről, a szülő-gyermek kapcsolatról és annak elhanyagolásáról, valamint en bloc a szeretetről is. Ha másért nem, Martin Sheen fantasztikus játéka miatt mindenkinek muszáj megtekintenie. [Kritikám a filmről]

Éjsötét játszma / Svatur á leik (2012)

ejsotet.png

Megint egy izlandi alkotás, amely szintén a kitűnő hangulatával tudja megragadni a néző tekintetét. Az Éjsötét játszmával kapcsolatban egy olyan velejéig fekete gengszterdrámáról beszélhetünk, amely próbálja kiforgatni a műfaj alaptéziseit, azonban ez nem igazán sikerül neki. Ennek ellenére a film így is szórakoztatóbb annál, mint amilyen ismeretlen: egy tökös, véres, és persze drámai alkotás, amely ugyan nem találja fel a műfaj spanyolviaszát, azonban ezzel együtt is érdemes akár többszöri nézésre is, leginkább a már fentebb említett kőkemény atmoszférája, és a robbanásszerű brutalitása miatt. [Kritikám a filmről]

Fülemüle / Nightingale (2014)

fulemule.png

A Fülemüle David Oyelowo merész szerepvállalása miatt a legérdekesebb: a Selmáért Oscar-jelölt brit színész ugyanis egy klasszikus egyszereplős drámához adta a nevét, amely leginkább csak a párbeszédekre építkezett. Az alkotás pedig pont emiatt fantasztikus, hisz pusztán beszélgetések nyomvonalán képes beszélni arról, amivel anno a Bombák földjén kissé felemásan próbálkozott, azaz, hogy milyen hatással vannak az emberi lélekre a háború borzalmai. Persze a koncepció milyensége leginkább Oyelowo játékán állt vagy bukott, az Oscar-jelölt színész azonban szinte kisujjból kirázva, ripacskodás nélkül brillírozik.

Piros öv / Redbelt (2008)

redbelt_1.png

Ha az ember harcművész-drámáról beszél, a legtöbbeknek egy ökölpárbajos, elmélkedős alkotás ugorhat be, azonban a Piros öv megmutatja, hogy egy bunyós film kvázi bunyó nélkül is lehet tökéletes. David Mamet forgatókönyve ugyanis arról szól, hogy a modern világban hogyan próbálnak hasznot húzni a harcművészetekből, és hogy ezzel hogyan teszik tönkre ezek valódi értékeit. A Piros öv visszanyúl az ősi hagyományokhoz, és azt mutatja meg, hogy nem feltétlen az egy párharc nyertese, aki a közönség éljenzése közepette képes péppé verni a másikat. [Kritikám a filmről]

Halálos tézis / Tesis (1996)

tesis.png

A lista legrégebb darabja a legfrissebb mondanivalóval rendelkezik, Amenábar filmje ugyanis a médiában elharapózó agresszióról beszél. A spanyol film ugyanakkor nem csak erről szól, fejtegeti azt is, hogy az ember számára miért olyan vonzó a bűnbeesés, illetve, hogy a fizikai vagy a mentális agressziónak milyen hatásai lehetnek az egyénre. A Halálos tézis egy nagyszerű krimi, a műfaj minden klasszikus paneljével: csavarok, feszült jelenetek és persze soha nem tudhatjuk, hogy ki-kivel van, és kinek mi a szándéka a történetben. [Kritikám a filmről]

A kezelés / De Behandeling (2014)

treatment.png

Valami nagy baj lehet Belgiumban, vagyis, ha A kezelésből, illetve a Bikanyakból indulok ki, csak erre tudok következtetni. Utóbbi egy éjsötét dráma, rendkívül fájdalmas képsorokkal, előbbi pedig egy olyan kőkemény krimi, amelyet biztos, hogy nem néz meg rövid időn belül kétszer egymás után az ember, és nem a minősége miatt. Hans Herbots filmje ugyanis olyan durva eszközökkel osztogat gyomrosokat a nézőknek, amelyekből csak nagyon nehezen tudunk felegyenesedni. Ugyanakkor a film nem egy öncélú krimi, és nem csupán a brutalitással próbál kiemelkedni: a nyomozási szál nagyszerű, és minden műfaji rajongónak kötelező néznivaló. A kezelés i-jére a pontot azonban a mondanivaló teszi fel, amelyet a film vége miatti spoilerek miatt most inkább nem fejtegetnék. Mindenki nézze meg, és fedezze fel magának. [Danialves kritikája a filmről]


Ez volt tehát a 10-es felsorolása azoknak a filmeknek, amelyek annak ellenére, hogy minőségükkel nagy figyelmet érdemelnének, viszonylag eldugottan vergődnek valahol az éterben. Bízom benne, hogy tartalmas listát tudtam összeállítani, és mindenki talált kedvére valót a felsorolásból. Ahogy az előző felvonás végén, úgy most is várom a fenti filmekhez a reakciókat, és nagyon-nagyon örülnék, ha a kommentszekcióban ajánlanátok nekem pár gyöngyszemet.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr608283446

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

AdamTaylor 2016.01.27. 17:56:12

Az elozo listaval ellentetben ezek tenyleg kevesbe ismertek, Oyelowot viszont olyannyira nem jeloltek Oscarra, hogy abban az evben az egyik legnagyobb snub volt, tobbek mellett igy indult a most tombolo #oscarssowhite

Filmflash. 2016.01.27. 18:10:07

Köszi, de ezeket inkább nem szeretném!

Kurt úrfi [teuto-nordikus paraszt legény] 2016.01.27. 18:51:28

A Vándorutat láttam. Megdöbbentően jó film.

Jossarian 2016.01.27. 20:26:37

A kinai film nagyon lapos, az otvenes evek magyar kommunista filmjeire emlekeztet csak itt szakadt vw-el jarnak a prolik nem busszal vagy csepel kerekparral. Amugy gyilkolasszak egymast rendesen de hat az kit erdekel? Csoro kinaiak... Nem ajanlom megnezni

Filmflash. 2016.01.27. 20:38:23

@danialves: Hogy jön ide a "B" kategória???

agarik 2016.01.27. 21:13:48

@Korifeus: Úgy, hogy azért nem szeretnéd te sem látni ezeket a filmeket amiért mások sem: mert B-kategóriásak. Attól függetlenül hogy a többségük tényleg egész jó, ha tv-ben megy nem érdemes elkapcsolni. Egyszer.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.01.27. 21:58:23

@Korifeus: Én is ezt szerettem volna megtudni tőled a múltkor, azóta csak próbálom találgatni, hogy ez mivel lehet összefüggésben nálad. ;)

FroG · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2016.01.27. 23:45:57

@AdamTaylor: igaz-igaz, elírtam, úgy értettem hogy magát a filmet jelölték Oscarra.

@bloglegelő: Brühühühühü :'( most mi lesz velem? (mellesleg én meg a kommentedet szarom le, bibibibibibibibi)

Pampalini13 2016.01.28. 00:04:48

Kedves Poster, ne haragudj az esetleges vulgaritásért, előre is elnézést kérek. Egy pár szóban szeretnék kitérni a Kezelés című filmre.

-------SPOILER-----------

Szóval, bassza meg, ngfr-ekdmcűkf ándrnmcinoj vnfrdemc-át WTF dzsíszöszfokinkrájszt, ez meg mi a bükkfafüstön érlelt orgonasíp mellett nevelkedett öreganyám kínja volt. Ekkor beteg állatság láttán komolyan mondom még a szintén belga kötődésű pándi andrás is sokkot kapott volna. Baszd szájba öreg, megnéztem ezt a filmet és nem fogok tudni aludni tőle, jajj te Atya Úr Isten. Ennyire nyomasztó filmet még életembe nem láttam. A fullra hájpolt True Detective első évad ehhez képest Isten bizony igazi feel good élmény. És a nyomorult aljas antagonista gecik ahelyett, hogy bibliai kínok közt szenvednének ki (mondjuk betekerik őket dróthálóval nagyon szorosan és kockánként vágnák le róluk azt ami kiemelkedik a drótháló síkjából) csak mennek a sittre. Te Gyere le Jó Isten mert én megyek fel, ilyen lezárást én még eddigi filmes karrierem során nem láttam. ATYA ÚR ISTEEEEENN!

--------SPOILER VÉGE----------
Szóval így húsz perccel a megtekintés után azt hiszem még mindig a film hatása alatt vagyok, és nem fogok jól aludni. Nem vagyok egy horror rajongó de a jó thrillereket szeretem, vagy legalább is azt hittem eddig. Valami megdöbbentő ez a film, annak ellenére, hogy mint film annyira nem páratlan. De ez az egész bűnügy, olyan hogy az embernek az élettől elmegy a kedve. Magamtól nem néztem volna meg a büdös életben, és többször nem is fogom megnézni, de azt hiszem nem baj, hogy láttam. Érzékenyebb lelkületűek ne nézzék meg, de tényleg ne.

FroG · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2016.01.28. 00:16:40

@Pampalini13: Jót mosolyogtam ezen a hozzászóláson. Mármint nem cinikusan mondom, ne sértődj meg meg hasonlók. Tényleg marha kemény film, őszintén szólva sokszor öncélú is, ugyanakkor kellenek az ilyenek is, hogy megmutassák azt, hogy az embert nem sok választja el az állatoktól.

Amúgy ha hasonlóan kemény filmélményre vágysz, ott a Snowtown c. alkotás. :D

Augustin Louis Cauchy 2016.01.28. 00:38:03

No, ettől most kedvem támadt egy saját listát csinálni. Mivelhogy ez egy olyan komment, amit kb. senki se fog olvasni, ezért én csak egy ötös listát írok (pedig lenne még mit), nem teljesen az abszolút kedvenc ismeretlenfilmjeimmel (az abszolút kedvencem pont nincs is rajta), ill. országonként max. 1 filmmel:

The Tale of Princess Kaguya (Japán, 2013) - lehet, hogy rajzfilm, de ennyire gyönyörű animációs filmet még egyet nem láttam. Nagyjából lehetetlen róla rendes leírást adnom, mert ez a film egyszerűen egy élmény, tessenek megnézni.

The Double (UK, 2013) - az a Richard Ayoade rendezte, aki a Submarine-t (talán az se sokkal ismertebb is), illetve aki az IT Crowd (szerintem) egyedüli vicces figurája volt. Lényeg a lényeg, a sztori arról szól, hogy egy eléggé szerencsétlen srác egy napon azt veszi észre, hogy egy külsőre vele tökéletesen megegyező, de személyiségében ellentétes ember került be az életébe. Elképesztő a film hangulata, és a sztori is totál rendben van.

Boy (2010, Új-Zéland) - a filmet a What We Do In The Shadows rendezője rendezte, ami már önmagában egy meggyőző érv szerintem. A sztori alapja: egy tizenkevés éves fiú apja egyszercsak hazatér, két másik figurával egyetemben. (Sajnos egy kommentben nem írható le jól, de ez úgyamúgy egy vígjáték). Kellemes humorú, egyszer mindenképp megéri megnézni, de szerintem akár többször is nézhető.

You, the Living (2007, Svédország) - Roy Andersson filmjeit általában vagy imádni, vagy utálni szokás, én személy szerint imádom őket. Egy trilógia második részéről van szó, de a sorrendiség itt nem számít, és a három film közül messze ez a legkönnyebben emészthető. Érdekesen furcsa a hangulata, és ha jól talál meg, akkor egy nagyon erős, elgondolkodtató filmélmény - viszont az is teljesen lehetséges, hogy életed egyik legrosszabb filmjének tartod majd.

Police, Adjective (2009, Románia) - nagyon kevés kelet-európai filmet szeretek, és az egyik. Alapszituáció: egy rendőrnek le kell tartóztatnia egy srácot - ő viszont ezt nem akarja megtenni, mivel ezzel a fiú életét tönkrevágná egy eléggé pitiáner ügy miatt. Lassú, de érdekes és elgondolkodtató film.

Mivel késő is van és amúgyis rohadt nehéz egy ilyen kis kommentdobozba értelmes dolgokat írkálni, remélem, nagyjából érthető a kommentem, de ha nem, akkor is a filmcímek azért átjönnek, na. Amúgy meg jó kis listának tűnik a poszt, majd szépen átrágom magam a filmeken.

2016.01.28. 00:39:13

A Vándorút gyenge, B kategóriás közhelygyűjtemény. Minden perce kiszámítható, unalmas. Közepesnél is gyengébb. Camino és Oravecz Nóra fanoknak persze erősen ajánlott.

FroG · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2016.01.28. 00:56:47

@Augustin Louis Cauchy: Köszi a kommentet, örülök, hogy mások is szeretik a hasonlóan ismeretlen filmeket. :D A The Double-t láttam, tetszett is, bár maradt benne lehetőség, a többi pedig nagyon érdekes filmnek tűnik, pláne a Police, Adjective tűnik nekem valónak, szerintem kicsit hasonló a sztorija, mint a fentebb említett Atmennek.

K.Leslee 2016.01.28. 01:19:53

Izlandi gengszterek ....hahahah

punchcake 2016.01.28. 09:26:16

@FroG: Meg a Szerb film és az Antikrisztus... :)

Ebből a listából engem az Éjsötét játszma és A kezelés érdekel, le is töltöm ha hazaérek :)

FroG · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2016.01.28. 14:56:26

@punchcake: A Szerb film szerintem egy blöff, az Antikrisztus viszont tényleg elég kemény dió. Az a "poén" benne, hogy ezt nem csak a meghökkentő képekkel éri el Trier, hanem az egész film hangulata is marha nyomasztó.

Pampalini13 2016.01.28. 19:43:12

@FroG: Hát azt hiszem egy darabig csak Disney klasszikusokat fogok nézni (kivéve a Bambit, mert az durva) :D

Szóval lassan egy nappal a film után még mindig a hatása alatt vagyok. Terveztem, hogy a Filmbarátok Podcastben (remélem nem gáz, hogy említem őket, elvégre ez mégis csak egy másik blog) hallottak alapján megnézem a Metro Manilát, de azt hiszem nyomasztó filmekből egyenlőre elég volt.

A listáról egyébként csak a Halálos tézist láttam, ami szintén egy elég elborult film, de azért közel sem annyira sokkoló, mint a Kezelés. Szóval kösz a tippet, remélem egyszer kiheverem ezt a filmet.

Megnéztem a filmek előzeteseit egyébként a cikk olvasása közben és a másik ígéretes film szerintem pont a Fekete szén, vékony jég, valamint az izlandi gengszter film, azoknakak talán adok egy sanszot, csak előtte helyrebillentendő a világ egyensúlyát egy pár órányi kutyakölykös videóval újrarendezem a szétzilált idegeim.

punchcake 2016.01.28. 19:45:29

@FroG: hogy érted, hogy blöff? Nekem mondjuk nem volt durva. Mármint amúgy durva, de nem akadtam ki rajta. Öncélú.
Az Antikrisztus valóban a hangulatával nyomaszt. Már az első 5-10 percben megkapod a fílinget, és nem is ereszt a végéig...

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.01.28. 20:15:12

@Pampalini13: Metro Manilát nem nevezném nyomasztónak (legalábis nem olyan értelemben, mint ezt a krimit), inkább csak az a fajta mozi, amelynek már az első perctől árad a képsoraiból a tragédia és a kilátástalanság. Nem könnyű film, de inkább máshogy nehéz feldolgozni.

FroG · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2016.01.28. 20:27:12

@punchcake: Úgy értettem, hogy rengetegen belemagyaráznak mindenféle mély tartalmat, közben meg csak egy felszínes, öncélú hülyeség, legalábbis szerintem.

Az Antikrisztus első 5-10 perce meg lehengerlő.

punchcake 2016.01.29. 08:51:40

@FroG: Ja igen, ez igaz. Olvastam én is, hogy ha mélyebbre ásunk a Szerb-ben, akkor igazi társadalomkritikát láthatunk, bla bla bla... Megnézve a filmet tök egyértelmű, hogy öncélú az egész, direkt arra megy minden jelentével és mondatával, hogy a nézőt kiakassza, és próbára tegye, hogy kinek mennyit bírnak az idegei és a gyomra. Meg kell mondjam, én untam a filmet... Vártam mindig a beteg, morbid jeleneteket, de még azok is szarok... A végefelé még röhögtem is, átment önmaga paródiájába az egész.
Az Antikrisztus, mondhat akárki akármit, egy filmremek. Rétegfilm, nagyon rétegfilm, de van mondanivalója, hangulata, és igen, a jó szó a lehengerlő.
A 7 days lesz a következő, amit megnézek, majd a Snowtown. :)
süti beállítások módosítása