Sorozat: Empire – 1. évad
2016. január 22. írta: Walter White

Sorozat: Empire – 1. évad

Elég ritka – sőt eddig nem is volt rá példa –, hogy egy sorozatnak egy egész évadon keresztül minden rész után nőjön a nézettsége. Az Empire-nek viszont sikerült összehoznia ezt, plusz nem rég egy Golden Globe-ot is begyűjtött (azt mindenki döntse el, hogy a díjnak mekkora az értéke). Ha még ehhez hozzáteszem, hogy szinte csak színes bőrű színészek szerepelnek a sorozatban, akkor már három olyan érvet felsoroltam, ami miatt érdemes elkezdeni a sorozatot – bár ezzel szinte teljesen sikerült ellőni a puskaport.

empire-ep-8-bryshere-gray-jussie-smollett-taraji-p_-henson-and-terrence-howard.jpg

Az Empire egy zenés dráma, amelynek a középpontjában egy család áll: híres, szinte mindent elért, elismert apával; egy nagy fiúval, aki nem ért a zenéhez, de az üzlethez annál inkább; egy középső fiúval, aki remek zenész és meleg; egy legkisebb fiúval, aki éretlen és szintén zenész; és egy anyával, aki 17 évig ült a sitten csak azért, hogy a Birodalom felépülhessen. Ők öten vannak végig a középpontban, kiderül számos régi, mocskos sztori, és folyamatosan azért izmoznak, hogy ki legyen az Empire vezetője. Közben pedig van néhány elég – és kevésbé – jó zene is a filmben – akik szeretik az R&B-t, azoknál már egy pluszponttal indul a sorozat.

Rögtön ezzel a számmal indít a Pilot, ami engem például kilóra megvett, és hallgattam is utána viszonylag sokáig. Aztán minden 3-4 rész után legalább érkezik egy olyan dal, ami egész nyugodtan lehet kedvenc legalább egy rövid idő erejéig. A zene abszolút profi, remek hangú és kisugárzású énekesek vannak többnyire a szereplők között – néha talán még „túl jól” is szólnak a slágerek, de ezt azért meg lehet bocsátani, maximum helyenként érezhető, hogy az utcán dalolva a stúdióhangzás egy hangyányit sok. Azonban ezt komoly kritikaként felhozni már bőven a kukacoskodás kategóriája.

Az öt központi karakter közül kettő helyenként teljesen súlytalan. A legnagyobb fiú, André (Trai Byers) és a legkisebb Hakeem (Bryshere Y. Gray) karaktere sok esetben csak simán jelen van, de azzal sem lenne kevesebb a sorozat, ha éppen nem lennének képernyőn. Emellett mindkét karakter eléggé kiforratlan, rengeteg olyan döntést hoznak, ami vagy csak simán logikátlan, vagy pedig teljesen meggondolatlan.  A harmadik fiú, Jamal (Jussie Smollett) a legérdekesebb karakter, és az övé a legjobb színészi játék is egyben. Nyilván ez nagyban annak tudható be, hogy Smollett azért énekesként is elég szépen megállja a helyét, de Jamal karaktere az, amiben egyrészt rengeteg lehetőség van, másrészt végig komolyan vehető marad.

Hogy ha a minőséglétrán tovább lépkedünk felfelé, akkor Lucious Lyon (Terrence Howard) következik – a nagybetűs zenész, aki a semmiből képes volt felépíteni az Empire-t. Lucious az utca gyereke, nem számít, hogy milyen drága ruhákat hord és milyen fényűző az élete, ő végig az a tökös srác marad, aki mindenért megküzdött, és akivel nem érdemes konfliktusba kerülni. A karakter egyetlen komolyabb hiányossága, hogy bár nagyon szépen vázolja a Lucious Lyon-hangzást, viszont a képernyőn nem derül ki, hogy mitől volt ő annyira különleges zeneileg.

bn-gi207_empire_g_20150107220132.jpg

A csúcs viszont abszolút Cookie (Taraji P. Henson), az anya. Aki roppant szórakoztató személyiség, viszont ez a könnyedség nem vonja el a karakter drámai oldalról sem a figyelmet. Henson végig nagyon erőteljes, a legtöbb jelenetben, ahol ő is szerepel a többiek –főleg a két fiú – teljesen háttérbe szorul. Nyilván ez a karakteresség önmagában egy remek dolog, viszont a sorozat szempontjából még inkább magasabb lenne a szint, ha a háttérbeszorulás nem lenne jelen olyan gyakran – Taraji P. Henson egyébként a Golden Globe-díjat is besöpörte az alakításáért, az én elismerésem mellett.

Az Empire egy könnyen fogyasztható, szórakoztató sorozat. A nagyon karakteres szereplők, és az igazán mély, szövevényes cselekmény hiányzik belőle, de kikapcsolódásnak nem rossz. Az évad nagy része teljesen kiszámítható, de emellett van egy-két teljesen logikátlan húzás is. Ha ezen könnyen túl tud lépni a néző, és nincsenek irreális elvárásai, akkor nagyjából azt kapja, amire előzetesen számított. Az pedig egy közepes színvonalú sorozat, amiben rengeteg zene van.

Az értékelésen pedig egy fél pontot legalább a zene dob.

6,5/10

Az Empire teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (MaFab) adatlapján. 

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr638300054

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.