A dán lány / The Danish Girl (2015)
2016. január 21. írta: danialves

A dán lány / The Danish Girl (2015)

the-danish-girl-stills-2-vogue-10dec15-universal-b.jpgAzok után, hogy 2011-ben robbantott A király beszédével, úgy tűnt, Tom Hooper tökéletesen ráérzett arra, hogy mi kell a zsűrinek. Ugyan 2 évvel később A nyomorultak sokkal kisebb hullámokat vetett, de az akkori Oscar csúcsragadozói között volt még így is, és amikor megjelentek A dán lány első képei az akkor még friss győztes Eddie Redmayne-nel, mindenki le merte volna fogadni, hogy a 2016-os díjátadó legfontosabb darabjai között lesz ez a mű. És talán éppen ez a kiszámíthatóság jelzi azt, hogy Hooper mintha már az Akadémia szemében is túltolta volna: ugyan a két legfontosabb színészi jelölést begyűjtötte (és Vikander valószínűleg nyerni is fog), nagy esélyes helyett másodhegedűs szerepbe fog szorulni az idei gálán ez a film. És sajnos nem érdemtelenül.

Pedig alapvetően a koncepcióban minden megvan, amivel az utóbbi években be lehetett etetni a zsűrit: történelmi környezetbe helyezett életrajzi film, egy-egy hangsúlyos női és férfi karakterrel, felvilágosult, visszamenőleges igazságtétel-jellegű hangvétellel. Ezúttal nem rabszolgaságról, a világgal hadakozó zseniről, hanem a történelem első nővé operált férfijáról (Eddie Redmayne) és feleségéről (Alicia Vikander) szól a történet, de egyébként minden klappol - már csak egy halálos betegség hiányzott az összképből, hogy megkapjuk a tökéletes Oscar-mozit. Az persze nem is kérdés, hogy ezekben a tipikus Oscar-mozikban az utóbbi időben legkevésbé sem volt örömünk, és sajnos A dán lány nemcsak a motívumaikat, hanem a gyengeségeiket is a fejünkre önti.

Kezdetnek például máris ott van a 12 év rabszolgaságból és a Kódjátszmából már ismerős szenvedés-ütőkártya, de ez a forgatókönyv sem képes választ adni arra a kérdésre, hogy mihez kezdjünk azzal, hogy főhősét x éve üldöztetés érte egy olyan dolog miatt, ami ma már viszonylag természetesnek számít. Hooper javára kell írni, hogy egy-két borzasztóan klisés jelenetet leszámítva minimálisra fogja vissza ezt a vonalat művében, ugyanakkor ettől még nem tudja megindokolni, hogy a puszta megemlékezésen kívül milyen üzenettel szolgál az első transznemű ember élete.

the-danish-girl-stills-7-vogue-10dec15-universal-b.jpgErre természetesen kézenfekvő válasz, hogy egy rettentően szokatlan szituáció alakul ki egy nőnek öltöző és hirtelen férfiakkal randizgatni kezdő férfi, valamint felesége között, amely képes lehet valamiféle megértést elindítani a közvélemény részéről a transzneműek felé, de aki látta Xavier Dolan Laurence Anyways-ét, az pontosan tudja, hogy a kortárs megközelítésben bőven akadnak még mélységek ahhoz képest, amit A dán lány történelmi távlatban ebből mutatni képes. Tulajdonképpen A dán lány legnagyobb tragédiája az, amit előbb még a dicséreteként hoztam fel: míg például Solomon Northup küzdelmének frontvonalai világosak voltak, itt nem igazán látni, Einar éppen az őt kirekesztő környezettel, saját szexualitásának ismeretlenségével, vagy éppen felesége egyre inkább fogyó türelmével vívja a fő párbajt.

Hooper érzékletesen rajzolja meg a főhősünket diliházba zárni kívánó világot, de késztetéseit már nem akarja vagy nem tudja megértetni, megelégszik azzal, hogy itt valami szokatlan dologról van szó, amit emiatt mindenki utál - még az is kifejezetten körülményesen derül ki, hogy tulajdonképpen nem attól akar nővé válni, hogy egyszer beöltözve kellett modellt állnia a feleségének. Egyszerűen rettentően rosszul vannak kommunikálva a karakterek gondolatai a párbeszédekben, és ettől a végeredmény is egy kétórás maszatolás lesz, ami igazából semmit nem fogalmaz meg. Ugyanakkor a legnagyobb erőssége kétségkívül még mindig az a kálvária, amin Gerda kénytelen keresztülmenni, ennek köszönhetően pedig Alicia Vikander alaposan el is lopja a showt az eredetileg látványosabb alakítást ígérő szerepet játszó Redmayne-től. Ettől függetlenül Einar/Lili küzdelme és az Oscar-díjas fiatalember munkája is dicsérhető a produkcióban, de ezek a momentumok csak halvány megcsillanásai egy egyébként semmilyen szinten nem kielégítő műnek. 

Hozzáteszem, nehéz céltudatos filmet írni két olyan alakról, akiknek fogalmuk sincs, mihez kezdjenek a szituációval, amelybe belekerültek, ez azonban semmiképpen nem elégséges kifogás A dán lány langyos és közhelyes voltára, és néhány végtelenül emberi pillanatától sem lesz egy átütő erejű mű. Összességében pedig abszolút az érződik a végeredményen, hogy a stáb elegendőnek tartotta, ha összedobja azokat az elemeket, amelyek az elmúlt évek sikeres Oscar-produkcióban feltűntek. Most pedig úgy tűnik, ezeknek is korlátozott a szavatossága, és Tom Hooper alkotását minden további nélkül el lehet majd felejteni február 28. után.

6/10

A dán lány teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr48287086

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SarahConnor 2016.01.21. 06:43:03

Kicsit unalmas, hogy mostanában minden filmkritikában Oscar-kártyákról lehet olvasni. A rendező kijátszotta a szenvedés-kártyát, "már csak egy halálos betegség hiányzott az összképből, hogy megkapjuk a tökéletes Oscar-mozit. " Nem lehetne egyszer úgy hozzáállni valamihez, hogy azt előfeltételezzük, hogy a rendező nem minden idegszálával az Oscar-t hajtotta? Nem lehetséges, hogy a rendezőt érdekelte a történet? És basszus, a szenvedés, fájdalom legitim emberi érzések. Mától majd tilos lesz filmben mutatni, nehogy a zugkritikusok Oscar-vadászattal vádoljanak? Mi az isten folyik itt?

Ugyanez folyik a Saul fiával kapcsolatban is, és úgy látom, ez ragályos.

Szerintem ennek a filmnek az esetében többkritika hátterében az áll (vagy fog állni), hogy a kritikust magát taszítja a téma. Nem vádaskodom jelen kritika írójával szemben, de ez egy olyan elefánt a szoba közepén, amiről nem szabad beszélni...

A film jó, érzelmes, témájánál és megvalósításánál fogva is inkább női (lelkű :D) nézőknek fog bejönni. Eddie Redmayne szuper benne.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.01.21. 07:52:15

@Lenina Huxley: Az meg még unalmasabb, hogy állandóan ugyanezeket az Oscar-kártyákat húzzák elő, és a januárom azzal telik minden évben, hogy megnézem ugyanazt a 8-10 filmet, csak pepitában. :)

Feltételezném, ha nem olyan illetőről lenne szó, aki az előző két filmjével is tökéletesen belegyalogolt az Oscar-zsűrinek kedves témákba (és A király beszédében még sehol nem volt a szenvedés), meg ha alapvetően nem lehetett volna erre mindig is könnyedén Oscart kapni (12 év rabszolgaság). Egyébként egyáltalán nem tilos filmen mutatni, pl. A visszatérő is elég vastagon a szenvedésről szól, de egyáltalán nem a tipikus Oscar-konform formában (és a mostani Oscar iróniájához tartozik, hogy ez kapta a legtöbb jelölést, és a tipikus Oscar-filmek meg hasra estek)

Egyébként tök jó, hogy felhoztad a Saul fiát, mert azzal remekül elmagyarázható a probléma: azon a filmen ugyanis tökéletesen látszik, hogy miben több a díjvadász holokausztfilmeknél (pl. Sorstalanság), és mi volt az, ami megfogta a rendezőt, mik azok a stílusjegyek, amelyben egyedi, és ha nem a neonáci kommentelőket veszed, hanem tényleg a kritikusokat (pl. jelen cikk szerzőjét), ők ezt meg is látták benne, habár valószínűleg tényleg úgy álltak eredetileg hozzá, hogy "na megint egy holofilm". ;) Ehhez képest A dán lány gyakorlatilag semmi ilyet nem tud mutatni... Ugyanaz a formula, csak a főhős nem fekete, vagy nem szimplán meleg, hanem transz....

És mint ahogy írtam is, a legnagyobb baj ezzel meg az, hogy ettől a filmtől még elefánt fog maradni, mert A dán lány alig tesz erőfeszítést, hogy igazán megértesse ezt az egész helyzetet, egyrészt a mélységei, eszközei is hiányoznak ehhez - mondom, a(z alapvetően szintén nem túl erős) Dolan-film simán jobb összefoglalása a témának -, másrészt a történelmi távlat is ezt teszi. (Most mondd őszintén, a transzneműek jellemző küzdelmét úgy lehet a legjobban megragadni, hogy veszed az elsőt, akinek egyrészt ki kellett tapasztalnia még ezt az utat, másrészt még teljesen más volt felé a hozzáállás? Azért ma már nem kifejezetten releváns probléma ezeknek az embereknek, hogy pl. diliházba akarnák zárni őket)
Szerintem ha Hoopert igazán érdekli a téma, és nem csak Redmayne-nek meg magának akart volna Oscart nyerni, akkor készít valami olyan filmet, mint Dolan (akin speciel látszik, hogy ez érdekli, már csak azért is, mert ő történetesen homoszexuális)

Amúgy meg nem igazán értem a vádaskodást, szerintem én már többször demonstráltam, hogy engem abszolút meg lehet lepni, ha arról van szó, konkrétan 4 napos a Steve Jobsról íródott kritikám, amit szintén pont egy tipikus Oscar-bait életrajzi filmnek vártam, aztán nagyon nem az lett (és ahogy olvastam, ezzel nem vagyok egyedül). Azt meg már hadd lehessen feltételezni, hogy amikor kimutatható hatás van az Oscar-jelölések száma és a bevételi adatok között (nem is kicsi), akkor a stúdiók és filmesek nem pusztán szívjóságból készítenek nekünk filmeket, hanem bizony már egy ideje az Oscar is elég kemény biznisszé alakult. ;)

K.Leslee 2016.01.21. 10:22:30

Nekem az ev egyik legrosszabb filmje. Felszines, unalmas es Redmayne irritaloan tuljatsza magat.

Levente B. · combatant.blog.hu 2016.01.22. 18:00:22

Na...ez a cikk nagyon jól leírta a véleményemet a filmről. Mind pro és mind kontra!
süti beállítások módosítása