Vannak filmek, amelyeknek nem tesz jót az idő. Ez az alkotás is ebbe a kategóriába tartozik, sajnos. Hatalmas siker volt a bemutató idején, szép emlékeket őrzök róla, sokszor láttam, és mindig jól szórakoztam rajta. Kamarás Iván kigyúrt felsőteste és szemrevaló popsija különösen megmaradt, ahogyan gondolom a férfi nézőket Dobó Kata bájai nem hagyták hidegen. Hosszú idő után újráztam, és teljesen ledöbbentem azon, hogy milyen nehezen indulnak be az események, és bár időnként még mindig folyt a könnyem a nevetéstől, de közel sem olyan intenzitással, mint egykoron. Korrekt vígjáték, ma is megállja a helyét, de kicsit már érthetetlen, miért éppen ez a film ért el gigabevételt. Egyszeri kikapcsolódásnak tökéletes, de ma már nem hagy a nézőben mély nyomokat.

Vitt Péter (Kern András) elfoglalt miniszter, akinek a nők a gyengéi. Szép felesége, Panni (Udvaros Dorottya) mellett mindig vannak kalandjai, most éppen az ellenzék titkárnője, Marosi Tünde (Dobó Kata) van soron. Szépen alakul a közös éjszakájuk az Astoriában, egészen addig a percig, amíg fel nem fedeznek az ablakban egy hullát. És az események viharsebesen eldurvulnak...

Ray Cooney színpadi darabját adaptálta filmre Kern András és Koltai Róbert, amelyen azonban erősen érződik Andy Vajna produceri közreműködése. Nem a direkt reklámelhelyezésekre gondolok, amelyek elég idegesítőek ugyan, de nem vészesen zavaróak, hanem a profi kivitelezésre. Van jó nő, jó pasi, mindkét nem megkapja, ami jár neki, ugyanakkor a film két jó színész jutalomjátéka is, akik ha nem is brillírozzák végig az egész történetet, mégis megbízhatóan hozzák a tőlük elvárt szintet. A társadalomkritika sem hiányzik az alkotásból, de csak annyira, hogy ne zavarja a felhőtlen szórakozást. Akad jó néhány felejthetetlen jelenet (nézzék el nekem az urak, de nekem bizony Kamarás Iván azon jelenete vésődött be igazán, amikor rendkívül emlékezetesen elhagyja a törülközőjét), látványos a körítés (Parlament, Astoria), mégis megmaradd a hiányérzet a végén. Jó, jó, de nem olyan fergeteges az összhatás, mint sok évvel ezelőtt. Valószínűleg azért él másként az emlékeinkben, mert ki tudott emelkedni az akkoriban játszott mozifilmek közül, de nem tekinthető állócsillagnak a magyar filmgyártás egén, az biztos. 

Megdöbbentően nehezen indulnak be az események, a hulla megjelenéséig csak mérgelődtem, hogy mennyire semmitmondóak a képsorok (elnézést uraim, de engem Dobó Kata dekoratív külseje nem tudott lázba hozni). Aztán végre felpörög a film, és a lendület ki is tart a végéig, bár vannak fékezett habzású jelenetek is szép számmal. Poénból nincs hiány, de nem mindegyik üt úgy, ahogyan kellene, sokat köszönhetnek az alkotók a színészeknek, akik láthatóan jól érezték magukat a szerepükben, ki is hoztak belőle mindent, a lehetőségekhez képest. Nem mondanám, hogy unatkoztam volna a játékidő alatt, de azért tetten érhetőek voltak a forgatókönyv hiátusai. Biztosra mentek az alkotók, az alapszituációból többet is ki lehetett volna hozni, nem sorjáztak a frappáns egysorosok, habár a helyzet és jellemkomikumok kihasználásra kerültek. Határozottan megkopott mára az egykori közönség kedvenc alkotás fénye, sajnos.

Dés László zenéje olyan mint a film: korrekt, de felejthető. Komoly hibát nem tudnék felróni az alkotásnak, egy tisztességesen összerakott vígjáték, ami nem akart többet, mint szórakoztatni a közönségét. A zsenialitás teljes mértékben hiányzik belőle, tisztességes iparosmunka, nem több, de ettől még egyáltalán nem beszélnék le róla senkit, hogy megnézze, egyszeri kikapcsolódásnak még ma is tökéletes. Csak ne várjunk tőle túl sokat, és akkor nem fogunk csalódni benne. Egy szép emlék a múltból, amely már nem hozza a régi élményt, de még mindig szerethető. 

Kern András és Koltai Róbert hiteles a főszerepben, bár időnként kevesebb talán több lett volna. Dobó Kata hozta, amiért szerződtették, vagyis szép volt, Kamarás Iván is a külsejével hódított elsősorban. Kállai Ferenc, Reviczky Gábor, Lázár Kati, Udvaros Dorottya, Hernádi Judit, Hacser Józsa, Gáspár Sándor megbízhatóan szállították a karakterüket. 

Kern Andrást inkább színészi minőségében ismerjük,de rendezett két filmet is,ezen kívül a Sztracsatellát, amely bennem nem hagyott túlságosan mély nyomokat. Hosszú kihagyás után nemsokára moziba kerül egy újabb, az ő dirigálásával készült alkotás, amelynek a trailere engem nem vágott földhöz, de nem rossz referencia ez a már bizony lassan 20 éve készült vígjáték, amely minden gyengesége ellenére összességében még ma is jó szórakozást tud nyújtani a nézőjének. 

7/10

A miniszter félrelép teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.