Fantasztikus labirintus / Labyrinth (1986)
2016. január 11. írta: FilmBaráth

Fantasztikus labirintus / Labyrinth (1986)

fantasztikus_labirintus.jpgVannak gyerekkori kedvencek, amelyeket nem kellene újranézni, mert iszonyú csalódásban lesz részünk. Legmélyebb bánatomra a Fantasztikus labirintus ebbe a kategóriába tartozik, nagyítóval sem tudtam felfedezni benne azt a hangulatot, amiért egykoron rongyosra néztem. Lehet, hogy időközben felnőttem? David Bowie zenéje soha nem tudott eljutni a lelkemig, ennek ellenére tisztelem a munkásságát, habár előttem a mai napig a manókirály jelmezében jelenik meg először, nyilván azért, mert így láttam először (emlékszik valaki arra, mekkora sláger volt a film alapján készült videoklip?). Habár hatalmas kasszabukás volt egykoron ez a nem kicsit elvont mesefilm, mégis kultstátuszba tudott emelkedni az évek során. Már régen sem számított műremeknek, de volt egy sajátos stílusa, amiért nagyon lehetett szeretni. Sok év után újráztam, és összetört szívvel kell megállapítanom, hogy sajnos nem állta ki az idő próbáját ez az alkotás.

Sarah (Jennifer Connelly) nem igazán rajong azért a programért, hogy a kisöccsét, Tobyt dajkálgassa, amíg a szülei elmennek otthonról. Mérgében azt kívánja, hogy a manókirály (David Bowie) vigye el a fiút, amit azonnal meg is bán, de a baj megtörténik, ezért elindul megmenteni az öccsét a király várába, amelyhez egy valóban varázslatos labirintuson keresztül vezet az út...

David Bowie, JIm Henson (a Muppet Show rendezője) és Terry Jones (az egyik Monty Python) tehetsége egy filmben egyesülve sikerre lett volna ítélve, mégsem tudott eljutni a végeredmény a nézők szívéig, Pedig az akkoriban nagyon látványosnak minősülő fantasy (maga Lucas volt felelős a trükkökért) tele volt poénnal, kreativitással, azonban mégsem tudott egységes egészt alkotni. Nem mondanám, hogy ezt anno gyerekfejjel meg tudtam volna fogalmazni magamnak, én csak azt éreztem, hogy valami hiányzik a filmből, viszont olyan varázslatos hangulata volt, hogy minden lehetséges alkalommal megnéztem.

A fantázia hatja át minden jelenetét a filmnek, és ez az, ami máig nem kopott meg benne, habár a trükkök mára már fájdalmasan idejét múlttá lettek. Tele van szimbólummal és kiváló humorral az alkotás, azonban a mesevilág már nem tud olyan erős hatást gyakorolni a nézőjére, mint egykoron. Hiába jó alapvetően a forgatókönyv, egyszerűen nem tud magával ragadni a történet, mert a régi varázslat nem tud hatni. Pedig jól indul a film, aztán, amikor Sarah eljut a labirintus bejáratáig, lassan, de biztosan kezd elillanni a filmből a nagybetűs KALAND ígérete, egyre inkább ellaposodik a történet, a katarzis közelében sem vagyunk a végén, inkább csak kicsit értetlenkedve csóváljuk a fejünket, hogy mi is lett volna az igazi mondanivaló? Igen, persze, fel kell nőnie a kislánynak, helyre kell hoznia a hibáját, meg kell tanulnia, milyen fontos a barátság, de ebből még fájóan hiányzik az a bizonyos plusz, amire gyerekkorunkból emlékszünk.

Ötletből nincs hiány (csak egy példa: segítő kezek), jó néhány felejthetetlen jelenetet is magunkkal viszünk a filmből (nálam abszolút kedvenc Sarah és a manókirály tánca, rengeteg mindenről szól, a vizuális kivitelezés is különösen erős), mégis túlságosan elvontra sikeredett a végeredmény. Vannak valóban vicces jelenetek, és jól eltalált mellékkarakterek (nálam Sir Didymus mindent visz), azonban nem sikerült igazán befogadhatóan összepasszintani a Monty Phyton és a Muppet Show világát, a két, önmagában klasszikusan jó humor irányzatot nem tudták az alkotók olyan ütősre egybegyúrni, mint ahogyan azt talán jogosan elvárhattuk volna.

fantasztikus_labirintus2.jpgA bábok mára már idejétmúlttá váltak, ami még önmagában nem lenne hatalmas probléma, ahogyan még az sem, hogy a látványon erősen látszanak az azóta elmúlt évek. Az igazi probléma az, hogy nem tud magával ragadni a film, a mese, ami gyerekkorunkban csodálatos volt, mára teljesen megkopott. Én anno a manókirály miatt néztem meg rengetegszer az alkotást, éppen ezért a legnagyobb csalódás az volt a számomra most, az újrázás után, hogy valójában mennyire nem aknázták ki az alkotók a karakterében rejlő lehetőségeket. David Bowie jobb előadóművész volt, mint színész, mégis megvan benne az a karizma, ami miatt ezt a szerepet neki kellett eljátszania. Tekintsük most el az akkoriban nagyon menő, mára viszont überciki testre simuló nadrágtól, és attól is, hogy természetesen kiválóan adta elő a betétdalokat. Viszont szinte semmit sem sikerült visszaadni a manókirály összetett személyiségéből, ami nem annyira az ő hibája, annál inkább a forgatókönyvé szerintem. Sarah kedves, bájos, jellemfejlődik, ahogyan azt kell, Jennifer Connelly is kihozza belőle a legtöbbet, vele nincsenek különösebb bajok. A mellékkaraktereknek vannak szép pillanatai, de nem tesznek hozzá annyit a történethez. mint lehetett volna.

Nem mondanám teljes mértékben kihagyott ziccernek a filmet, hiszen tényleg akadnak benne emlékezetes jelenetek, és sziporkázóan humoros részek, inkább az a probléma vele, hogy kevesebb több lett volna. Egyszeri megtekintésre mindenképpen ajánlott, de ne várjuk tőle azt a mesés hangulatot, amelyre gyerekkorunkból emlékszünk.

6/10

A Fantasztikus labirintus teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr198252822

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rafael Jiménez Valéra (barátoknak csak Rafi) 2016.01.11. 17:12:02

A kritikádban ott az összes válasz a fel sem tett kérdéseidre: egy gyerekeknek szóló, színvonalasan, a kor szintjén látványosan (pl. a kaland megkezdésekor a nyitott szobaablakból látható labirintus, közepén a várral eléggé retinába égő kép) szórakoztató filmről van szó, remek zenével és bizony egyáltalán nem rossz színész Bowie-val.

Miféle idő próbáját kell kiállnia és miféle mélyebb gondolatokat kell közvetítenie egy mesefilmnek?

A 80-as évekből kb. a Jedi, ami látványilag még ma is elfogadható. És aláírom, hogy a filmben végig érződik az alacsony költségvetés, a darabosan vonagló T100-as a kamion felrobbanása után, vagy a jövőben, a vetített filmvászon előtt játszódó szar műtermi jelenetek levonnak bármit is a T jelentőségéből, élvezeti értékéből?

borosnyuszi 2016.01.11. 17:27:42

David Bowie: R.I.P
Voltak jobb filmjei dalai meg pláne.

Mazlee 2016.01.12. 08:31:51

még csak töltötte befele a bejegyzést a masina amikor már megfogalmazódott bennem az mondandóm lényege, de ahogy elkezdtem olvasni már be sem kellett írnom. az első 2 mondatot mintha én fogalmaztam volna.

Pic 2016.01.12. 19:01:37

Well.... Nekem meg nem tetszik a kritika. Annak fényében kell elemezni valamit, hogy a célját betölti-e? Állandóan jön ez az "elavult a látvány" duma. Könyörgöm! MESE! BÁBOK! Nem ti nagy lovak vagytok a célcsoport hanem a Gyerekek és az hogy megragadja őket a történet és megtöltsék fantáziával. A Bogyó és Babóca sem egy nagy szám egy felnőttnek. Igen, felnőttként csak nézek nagy kerek szemekkel, hogy kicsit túl édibédi és eléggé leegyszerűsített, sablonos mondanivaló és különben is "anyám borogass", de egy 3 évesnek pont ez a szint kell. Nemrég elvittem a kislányomat bábszínházba. Igen "elavult" a látvány és nem eléggé "realisztikusan kidolgozottak" a bábuk, látszik, hogy "azok" és látszik az alacsony költségvetés : )) Igen, gyerekkoromban sokkal nagyobb hatást gyakorolt rám, mint most, de jó volt felnőtt fejjel nosztalgiázni kicsit és ahogy a lányom csillogó szemébe néztem, tudtam, hogy Ő is megélte a csodát... ÉS ERRŐL SZÓL A TÖRTÉNET. Aranyos mese. pont. Mit akartok még? Az, hogy ennek a filmnek a mese vonulata engem spec annyira már nem ragadott meg, az köszönhető annak is, hogy 15 évesen láttam, de arra nagyon emlékszem, hogy Jennifer Connely észvesztő volt és volt néhány nyugtalan éjszakám miatta. :))

Haus Fiegl Bikers 2016.01.12. 21:15:40

Gyerekek, szerintem mindket "tabornak" igaza van. Annak idejen imadtam, mostanaban visszaneztem - es TERMESZETESEN nem azt kaptam hangulatban, amit akkor. Na de nem is vagyok mar gyerek, hogy a fene vinne! :D
A film szerintem is csudajo a mai napig - gyerekeknek.

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2016.01.12. 21:53:15

az a baj hogy nem volt elég pörrrgős és a csavar is kiszámítható volt. hatalmas csalódás volt. én a transzformerszt meg az iron mant szeretem, azok nagyon jó filmek!

kiscserkesz 2016.01.13. 09:04:56

Ha belegondolok, 7 évesen eléggé borzongtam a sztoritól és a látványtól. Jobban mint a Végtelen történeten. Azon viszont nem agyaltam tovább. Remek dolog a gyermeki fantázia.

Más: Ha má 80as évek. Az Acél fiai című, szintén betétdalos (számomra)kultfilmről nincs kedv írni valamikor?
Szigorúan szinkronnal!:D

FilmBaráth 2016.01.13. 17:29:34

@kiscserkesz: Ha beküldöd a kívánságlistára, biztosan lesz róla kritika:-)

Csendes Szonáta 2017.05.14. 16:24:43

ez egy döbbenetesen vacak kritika. mit akartál írni? hogy jó film volt, de te utálod Bowie-t?
"A fantázia hatja át minden jelenetét a filmnek, és ez az, ami máig nem kopott meg benne, habár a trükkök mára már fájdalmasan idejét múlttá lettek."
tehát a fantázia áthatja, ez egy fantasynál pozitív, hiszen nem sablonos. elavult trükkök... eltelt 30 év. akkor még mobilod se volt, ma már a telefonod kis számítógép.
"Ötletből nincs hiány (csak egy példa: segítő kezek), jó néhány felejthetetlen jelenetet is magunkkal viszünk a filmből (nálam abszolút kedvenc Sarah és a manókirály tánca, rengeteg mindenről szól, a vizuális kivitelezés is különösen erős)" ebben mi a rossz, hogy de-vel folytatod?
"überciki testre simuló nadrág"- akkor az volt. mellesleg ma újra.
Sarah kedves, bájos, a manóirály karizmatikus, ötletes a film, vannak benne jó poénok, tanít, van mondanivalója, mint a (klasszikus meséknek is általában. egyedi a díszlet, varázslatos a labirintuson át vezető út, stb. nekd mégia csalódás. de mi a csalódás? hogy eltelt 30 év? ez biztos mindenkinek fájó, nem szeretünk ráncosodni. :P
lényegében egy bájos mesefilmnek a szemére veted, hogy te kinőttél belőle. én 17 voltam, mikor láttam, s nekem ma is ugyanazt mondja. nem kell ahhoz másodpercenként 600 kocka, stroboszkóppal villogó fények, felpörgött világ, hogy élvezni lehessen egy mesét.
elavultak a bábok. hát mostanában a mai technikával szoktak készülni a remake-ek, éppen ezért. a régi nem ciki. felnőttél... oké, ettől a film nem lett rossz, a mondanivalója, a története ma is olyan meseszerű, csak te kerültél tőle távol, ami nem a film hibája.
süti beállítások módosítása