Sorozat: Friday Night Lights (2006 - 2011)
2016. január 02. írta: tonks

Sorozat: Friday Night Lights (2006 - 2011)

Ritkán szemezgetek viszonylag régebbi sorozatokból, mert bár nyilvánvalóan vannak olyan alapsorozatok, amelyeket érdemes bepróbálni, de erre ritkán van az embernek kapacitása. Szerencsére szeretek darálni, így évek óta fel-felírom magamnak azokat a sorozatokat, amik az átlagosnál gyakrabban bukkannak fel a kommentekben, írásokban és a Friday Night Lights-ot a mai napig sokan és sokat emlegetik. (Itt is bekerült a blog kívánságlistájába.)

tumblr_mvtnyrjgkc1qc6lyio1_500.jpg

A sorozatot itthon is (le)adták - Tiszta szívvel foci címen - és azért halogattam évekig, mert nem tudtam elképzelni, hogy engem érdekelhet egy texasi középiskola futballcsapata körül forgó drámasorozat, ráadásul alapjában véve tinisorozat. Nem érdekel a sport, nem érdekelt a texasi életszemlélet (amit addig megismertem belőle), nem érdekel a giccses dráma. Mert, hogy azt hittem, erről van szó. És nagyobbat nem is tévedhettem volna. A Friday Night Lights az a sorozat, amelyről sose késő kritikát írni és sose késő belekezdeni. A "tini" jelző a mostani felhozatalok függvényében meg már szinte sértő.

A sorozat mindjárt nagy dobással indít: a pilot valami fenomenális abban, ahogy felskicceli a texasi Dillon városát, ahol szinte minden a középiskola futballcsapatáról, a Panthers-ről szól: Mindenki elemez, mindenki a Panthers-ről szóló rádiót hallgatja, mindenki ott van a meccsen, és hirtelen azon kaphatjuk magunkat, hogy minket is érdekel a csapat, a meccs, a pilot nagy csavarját nem lehet érzelemmentesen végignézni.

friday-night-lights-season-1-episode-stills-aimee-teegarden-4313293-500-335.jpg

És a sorozat meg is tartotta ezt a magas szintet. Összesen 5 évad, azaz 76 epizód készült el belőle, amit - tapasztalat alapján mondom - pont egy hét alatt le is lehet darálni. A történet sokszor változott – szinte minden évad végén kialakult egy újabb status quo, amiben megújult a sorozat is – de a szereplők végig fantasztikusak voltak, és ami engem azért meglepett: a kezdetektől a végéig szereplő karakterek se váltak unalmassá, fásulttá, sőt. A legfontosabb szereplők: a Panthers főedzője, Eric Taylor és a felesége, Tammi, akiket az egyik legjobb tévés párként tartok (én is) számon, akik még egy kanapén is képesek voltak úgy üldögélni, hogy éreztem a közöttük levő finom, bensőséges kapcsolatot. Rajtuk kívül a kamaszlányuk, Julie, a futballcsapat tagjai, valamint pár dilloni üzletember, diákok, családtagok közül kerültek ki a főbb szereplők.

friday-night-lights.jpg

Minden évadban volt kevésbé érdekes karakter vagy szál, hiszen nem érdekelheti az embert minden szereplő, sokszor használtak fel klisés elemeket, ill. a későbbi évadokban behozott karaktereknek kellett némi idő, mire felnőttek az elődjeikhez. Plusz voltak olyanok is, akiknél kitűnt, hogy az írók nehezen engedték el őket és ezért elhúzták a sztorijukat, de mind a főszereplők élete, és mind az 5 évad fő szálai hibátlanok voltak, rengeteg felejthetetlen pillanatot hozva. Egyetlen mellékkarakter jut csak eszembe, akinél valami félremehetett az írószobában, mert elég izzadságszagúan maradt egy kis ideig a sorozatban, aztán szinte magyarázat nélkül el is tűnt.

powderpuff.jpg

Amit talán a legérdekesebb volt látni, hogy mit is jelenthet a futball az emberek életében. A csapatban játszók számára mindenképpen az a kiugrási lehetőség, ami csak egyszer van az életben a maguk, és a családjuk számára. Aki jó játékos, annak van esélye egy jó ösztöndíjra, bekerülni egy jó egyetemre. Mert egyébként Dillon nem sok lehetőséggel kecsegteti az embert és a szereplők többsége az alsó középosztályból került ki. Focistának lenni teljes elfoglaltság, reggeli és esti edzések, meccsek, bulik, társasági események. A csapattagok sztárok Dillonban, ami néha persze visszaüt: ugyan ki az a 18 éves, egyébként szerény körülmények között felnövő srác, aki ne szállna el a sikertől, attól, hogy a város leggazdagabb emberei ráznak vele kezet, hogy a pompom lányok, diákok nyalják a talpukat és az egyetemi felvételi előtt állva tízesével keresik őket a főiskola toborzók? 

A dilloniak számára pedig magát a büszkeséget jelenti a csapat. A város nem sok mindenre lehet büszke, de a Panthers-re igen, az állami bajnokság megnyerése a legnagyobb cél. A város élete a futballszezonhoz van igazítva, a városi rádióban már hétfőnként úgy számolnak vissza, hogy "már csak 4 nap van péntekig, a futballmeccsig", a boltok táblával jelzik péntekenként, hogy zárva vannak a meccses napokon. Aki a Panthers-sel ujjat húz, az az egész várossal ujjat húz. És van ebben az összetartásban valami szép, ez a varázs a sok drámai fordulat közepette is kitartott.

fnlcasts4.jpg

A sorozat a dráma mellett persze a futballról is szólt és nagy megkönnyebbüléssel konstatáltam, hogy se nem szájbarágósan, se nem magától értetődően kezelik a játékot és a szabályait. Egyszerűen a meccsek, edzések alatt átadnak minden tudást, ami a történések megértéséhez és élvezetéhez szükséges, legtöbbször a meccs kommentálását bevágva. Meccset, vagy edzést sose untam, a karakterek sokszor egy arcrezdüléssel elvitték a hátukon.

Ezt az egészet dobták meg még fel az áldoku stílusú operatőri munkával, ami nem éppen a kedvencem (a kamerarángatás csak akkor jó, ha azért mozog, hagy ki a kamera, mert van valami mögöttes tartalom, és a sztori elbírja, nem pedig azért, mert így akarnak valamit érdekessé tenni, ill. elkendőzni a nagy lyukakat a művükben), de itt még ez is működött, ahogy néha a szereplők arca között mozgatták a kamerát, vagy amikor egy fontos, drámai részt csak messziről, vagy kirakatüvegen át mutattak meg.

A sorozat rendes, kerek befejezést kapott, kifejezetten szép búcsúnak tartom az 5. évados finálét. A sorozat felett egyébként sokszor lebegett a kasza, de szerencsére valami mindig megmentette (a 2. évad után országos sorozatból vált kábelessé) és a készítők is úgy dolgozhattak az utolsó évadon, hogy tudták, hogy az lesz az utolsó, és éltek is vele.

pivot_header_fnl.jpg

Kiknek ajánlom? Hát, mindenkinek. Esküszöm, próbáltam valamiféle kategóriákat kitalálni, de ez pont az a sorozat, amit mindenkinek érdemes bepróbálnia. Baromi erős hangulatú, telepakolva remek karakterekkel és párbeszédekkel, ki ne szeretné az ilyet. Téli darára is teljesen ideális.

Szóval: „Clear eyes, full hearts, can’t lose!”

10/10

A történet alapját egyébként egy könyv szolgáltatta (H. G. Bissinger: Friday Night Lights), amelyből film is készült 2004-ben és ezt gondolták át sorozattá. 

A Friday Night Lights teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr148219168

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Aurora Borealis het noorderlicht 2016.01.02. 15:08:22

Köszi a tippet, bele is kezdek. Eddig pont azért nem, amit te is kifejtettél a második bekezdésben.
Kár, hogy csak két évad kapott szinkront, de már hozzászoktam, h mindent angolul folytatok/fejezek be.

AldoWinnfield 2016.01.02. 17:00:33

Meghatározó sorozatos élményeim egyike.

mestska · http://cities.blog.hu 2016.01.03. 10:18:51

A sorozatot nem láttam, de a film nem rossz.

Dr.Jones · http://mediaviagra.blog.hu 2016.01.03. 10:31:49

Zseniális sorozat. Régebben nem tudtam elképzelni, mi lehet jó az amcsi fociban, de ez a sorozat annyira megszerettette velem, hogy azóta minden vasárnap ott ülök a tévé előtt és rágom a körmöm a meccsek alatt. (Persze nem egy kosár, de rögtön utána a második legjobb sport evör :P )

Mr. Maki 2016.01.04. 12:43:04

Az egyik legjobb sorozat ever!
Nem volt meg sorozat aminek a zaro resze szomorusaggal toltott volna el ( pozitivan ertem a dolgot ) :( oriasi ur maradt utanna pedig nagy sorozatnezo hireben allok :D

De szerencsere mindig ujra lehet nezni :)

jo cikk 10/10 akar csak a sorozat \m/

„Clear eyes, full hearts, can’t lose!”