Café Society - Ebből fél óra is elég volt, hogy rájöjjek, mégsem bírom Woody Allent. Gyakorlatilag ugyanaz, mint az összes filmje, csak most Jesse Eisenberg játssza őt , még nála is idegesítőbben.
Pericle il Nero - A történet nem volt rossz, egy-két érdekességre is futotta a főhős és környezete kapcsán, de a megvalósítás borzasztó lapos és csak a szokásos európai filmes eszközökre támaszkodik. 6/10
Suicide Squad - Jobb lett, mint a BvS, viszont ha ilyen, amikor a DC vicces és laza, akkor a Justice League nagy szarban van. Igazából az húz fel, hogy amíg a BvS akart valami lenni, csak totálisan félresikerült, addig ez már csak látványosan a 700 milliós box office felmarkolására megy rá, összecsapott kliséhalom, amit még utólag direkt jól össze-vissza is szabdaltak, csak hogy még zaklatottabb legyen. Mondanom sem kell, Ayer hatalmas csalódást okozott. 5/10
After Love - Az Ernelláék és a Nader és Simin ötvözete, kissé egyenetlen, de fájdalmasan hiteles. 8/10
La prunelle de mes yeux - Egyszerre akar komolyan vehető dramedy és kiszámítható romkom lenni, utóbbi jön csak össze neki. 6,5/10
The Childhood of a Leader - Kritika
A Guidebook to Killing Your Ex - Kritika
Don't Think Twice - Teljesen kiszámítható, de akkora szíve van, hogy ez nem számít. 8/10
Orpheline - Az elképzelés érdekes, ahogy prezentálva van, már kevésbé, túl sok mozgó alkatrész, túl sok irreleváns részlet. 6/10
In a Valley of Violence - Ha azt első 40 percben történt is volna valami, lehet, hogy nem nyomom ki...
Nocturnal Animals - Pont mint az A Single Man, esztétikus, de nem szép, amennyire elegáns, annyira üres. Ford abban fejlődött, h amolyan tarantinosan vannak jó jelenetkoreográfiái ebben a masszában, meg épít a színészeire (Taylor-Johnson!). 7,5/10
Bridget Jones babát vár - Kritika
Bezbog - Tipikusan az a film, ahol egy konkrét jelenet lehet az, hogy egy szereplő kávét vesz egy automatából 1 percen keresztül... A nyugati fesztiválokon meg egzotikus a káeurópai nyomor, ezért gyorsan hozzávágnak egy-két díjat. Őszintén megvallva a közepén kibontakozó kapcsolat a két szereplő között, illetve az abból kinövő párhuzam tetszett, de ettől még majdnem elaludtam rajta. 5/10
Az ember, akit Ovénak hívtak - Kritika
Pete's Dragon - 20 perc alatt épp elég közhelyet láttam ahhoz, hogy ne érdekeljen a folytatás, gyakorlatilag A barátságos óriás pepitában.
Szürke senkik - Sajnálom, hogy csak egy tv-film lett, egy nagyobb és erősebb sztorit elbírt volna, de Kovács István elképesztően rendezte meg. 8/10
Vaiana - Képileg, zeneileg is varázslatos, remek ötletekkel és kellő öniróniával harcol az esetenkénti rutinszerűség ellen, a Fury Road-hommage pedig külön piros pont. 9/10
The Autopsy of Jane Doe - Kritika
Blair Witch - Fél óra alapján gyakorlatilag az eredeti remake-je, az egyetlen újdonsága, h telenyomták fake scare-ekkel...
The Birth of a Nation - Kritika
A fiú és a szörnyeteg - Borzasztó nehezen viselem, hogy az ázsiai filmek ennyire kibeszélnek a nézőhöz, a fiú női szinkronhangja külön zavart, összességében meg egy tucatmatinénak tűnt. Ezt sem néztem végig.
Les Innocentes - Sokáig csak a téma viszi el a hátán, de a végére egy igencsak sokrétű és letaglózó dráma nő ki belőle. 8/10
Hacksaw Ridge - Gibson lazán nyugdíjazta a Ryan közlegény nyitójelenetét. De kétszer is. Egyébként nem kell nagy meglepetésekre számítani, emiatt az eleje picit döcögősebb is, de utána minden idők egyik legkegyetlenebb és leghatásosabb háborús filmje következik. 9/10
American Honey - Én türelmesen vártam, hogy elkezdjen szólni valamiről, de egy óra után feladtam. Az ötletszerű kézikamerázás meg "a zenére vonagló szereplőktől hangulatfilmnek gondoljuk magunkat"-hozzáállás meg már enélkül is irritált. Pedig alapvetően szerintem a koncepció nem lett volna rossz, csak tartalommal nem sikerült megtölteni...
Sorozatok
Les Revenants (2. évad) - Számomra ez a sorozat egyszerűen átugrotta a cápát. Fél évig halogattam, aztán a harmadik résznél rájöttem, hogy számomra a zombis mitológiaépítés pont a karakterek emberi jellegét veszi el, az pedig már egyenesen idegesítő, hogy mindenki vagy sorozatgyilkos, vagy erőszakos halált halt ebben a kisvárosban.
Narcos (1. évad) - Remekül indul, utána viszont kissé belefárad a krónika-jellegbe és a nézőtől szándékosan távol tartott karakterekbe. Ugyanakkor mintha az utolsó néhány részben valami történetszerűség is kezdett volna kialakulni - engem meggyőzött, hogy maradjak a második évadra is.
Jessica Jones - két rész után kaszáltam, kb. ugyanaz a szuperhősködéssel eladott szürke nyomozós sorozat, mint a Daredevil...
House of Cards (4. évad) - Kritika
Trónok harca (6. évad) - A sorozat egyik legjobb évada, egy-két kínos pillanatot, valamint a kapkodással egybekötött fanservice-t leszámítva gyakorlatilag hibátlan, a záróepizód pedig egy letaglózó élmény volt.
Preacher (1. évad) - 4 rész után elkaszáltam, az egy helyben toporgásánál már csak a képregényes elnagyoltsága volt a rosszabb. Ez volt az utolsó képregényből készült sorozat, amit néztem.
Stranger Things - Túlértékelt, kiszámítható kliséhalom, de legalább rettentő profin, stílusosan és szerethetően előadva. Nehezen állna meg a saját lábán, de látszik, hogy a nosztalgiát nem lustaságból használja - még akkor sem, ha alapvetően a múltidézésen kívül nincs is több ambíciója. Kb. a Super 8 sorozat formájában.
Futurama - Elkezdtem kronologikusan, aztán már csak az imdb szerinti legjobb részeket, de még azok sem fogtak meg (pedig régebben, amikor belenéztem, még tetszett). Lehet, hogy azért, mert annyira kiszámítható, hogy a végére már szinte a szereplőkkel kórusban mondtam egy-egy poént. Nagyon kevés részt tudnék mondani, amelyben igazán fantáziadús elemeket lehetett találni. (Kicsit fel is értékelődött a szememben a Rick and Morty.)
Love - Még a pilotot sem néztem végig, Apatow karakterei egyszerűen nem tudnak magukkal ragadni. Esendő és emberi figurákat akar írni, de itt inkább erőltetetten gyökér szereplők lesznek.
Master of None - Nem annyira szitkom, mint inkább egy könnyed dráma a 20-on éves korosztály számára aktuális problémákról, iszonyú lényeglátó feldolgozásban. Egy-két bárgyúbb, mesterkéltebb része ugyan volt, de összességében remek élmény.
Tömény történelem - A második rész végére rájöttem, hogy ez nemcsak nem vicces, de még csak nem is igazán érdekel.
The Night Manager - Nem túl érdekes, tipikus le Carré-sztori, ugyanakkor pont azért kötött le, mert elkapkodott klisék helyett tudott időt fordítani a karaktereire, illetve környezetükre. Hiddleston meg jó James Bond lenne.
Könyvek
Kirill Eskov: The Last Ringbearer - Kritika
Rick Yancey: The 5th Wave - Kritika
Dmitry Gluhovsky: Futu.re - Kritika
Mérő László: Észjárások - remix
Josh Malerman: Bird Box - Hihetetlen zseniális ez a regény, kissé nehézkesen találja meg a hangját, de az utolsó 100 oldal kb. évek óta az egyik legjobb könyvélményem.
Timur Vermes: Nézd ki van itt! - Már az elején feladtam, borzasztó kínosan mesterkélt, az egyetlen ötlete, hogy Hitler minden új információt a meglévő világképébe erőltet megszállottan, és ennyi. Esküszöm, nem értem, mi ebben a könyvben a nagy dolog.
M. Neil Browne, Stuart M. Keeley: Asking the Right Questions: A Guide to Critical Thinking
Czető Bernát László: Veszettek - Kritika
Tóth Csaba: A sci-fi politológiája - Kritika
Totth Benedek: Holtverseny - Kritika
Tartsuk kézben hétköznapjainkat! - Napi rutin, fókusz és ötleteink megvalósítása - Több benne a diagnózis, mint a megoldás, a 250 oldal pedig nagy jóindulattal is csak 15 blogposztnyi anyag. Mindenesetre van benne pár hasznos ötlet, szóval érdemes belepillantani, de könyvnek nevezni és pénzt kiadni érte túlzás.
John Scalzi: Zoe története - Elkezdtem, majd kb. rögtön abba is hagytam, sok értelmét nem látom, hogy Az utolsó gyarmatot elolvassam tiniregényként.
John Scalzi: Vörösingesek - Kritika
Philip G. Zimbardo, Nikita D. Coulombe: Man Disconnected: How technology has sabotaged what it means to be male - Nem érzem tökéletesen kidolgozott és összeszedett könyvnek, de nagyon jó gondolatokat tartalmaz egy fontos témáról.
Dmitry Gluhovsky: Metro 2035 - Kritika
Marko Kloos: Frontvonalak - Kritika
Paula Hawkins: The Girl on the Train - Kritika
Sylvain Neuvel: Alvó óriások - Kritika
Michel Houellebecq: Behódolás - Ha ezt komolyan gondolta, akkor ultragáz, ha nem, akkor zseniális. Maga a koncepció tetszik, csak szerintem a szatíra egy ilyen léptékű műhöz túl felszínes, mintha egy Fidesz-droidhadsereg-közhelytárat olvastam volna.
Cormac McCarthy: Az út - Kritika
Megan Miranda: Minden eltűnt lány - Kritika
James Finn Garner: Politically Correct Bedtime Stories - Kritika
James Finn Garner: Once Upon a More Enlightened Time - More Politically Correct Bedtime Stories - Kritika
Aziz Ansari: Modern románc - Hibátlan darab, egyszerre szórakoztató, elgondolkodtató, őszinte és hiteles. Egyedül a magyar fordítással voltak kisebb-nagyobb bajaim.
