Az összes írásom itt olvasható
(Félkövér: 2016-os filmek, Dőlt: újranézések, Sárgával kiemelt: kívánságlistás filmek)
The Diary of a Teenage Girl - Kritika
Sangaile nyara - Művészieskedő, de egyébként dögunalmas leszbi-felnövéstörténet. A szimbolikája ugyan tetszetős, de még ez a szűk másfél óra is kínszevedés. 4/10
Az új világ (bővített) - Kritika
Spectre - 1-2 jó set piece, amit Halálos iramban-módra összegányoltak egy filmbe, iszonyú hatásvadász klisékkel körítve. Tanmese arról, hogy miért nem kéne kész forgatókönyv nélkül filmet forgatni... 5/10
Rocky - Minden idők egyik legismertebb sportfilmje alapvetően nem a sportról szól, hanem egy óda a tehetetlenségbe és kishitűségbe belesüppedt rétegekhez. Tetszett, hogy hiányzik belőle a hollywoodi pátosz, ugyanakkor szerintem sok ponton tanácstalan a forgatókönyv a mellékszereplők funkciója és Rocky útjának kialakításában. 8/10
Creed - Így kell nosztalgiamozit készíteni. Hajrá, Ryan Coogler, build you own legacy! 8/10
Straight Outta Compton (rendezői) - Kritika
The Last Witch Hunter - Nem tagadom, egy sablonhalmaz az egész, de nagyon korrekt munka, 2015 egyik legjobb production design-jával. Breck Eisner pedig a The Crazies után ismét bizonyítja, hogy egy alapvetően nem túl erős anyagból is lehet működő filmet rendezni. Ezerszer inkább ez, mint a Spectre vagy a Jurassic World... 6,5/10
Pain & Gain - Ki gondolta volna, hogy Baynek ennyire jól megy a vígjáték műfaja... Az egyik legjobb Coen-film, amit nem Coenék készítettek, egy remek szatíra elmebeteg humorral, amely még Bay szokásos hatásvadászatát is jól épít magába. 8/10
Brazil - Egy zseniális orwelli disztópia, amellyel azonban Gilliam azt bizonyítja, hogy filmet nem, hanem csak gegeket tud írni. A Brazil minden jelenetének újra és újra neki kellett gyürkőznöm, így legyen benne akármennyi pazar szatíra, hátborzongató világkép, borzasztóan fárasztó élmény volt. 7,5/10
Egy háború - Habár nem feltétlenül érdekesebb vagy magával ragadóbb, mint Lindholm legutóbbi filmje, ezúttal egy remek koncepció bontakozik ki benne, amely mindenképpen bátrabb és mélyebb nyomot hagy, mint az amerikai feldolgozásai a kortárs háborúknak. 7,5/10
Mad Max: A harag útja - Kritika
VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan - Kritika
Zootopia - Kissé konvencionális szerkesztésű, de annyira intelligens, mint kb. 3 átlagos Disney-film. Nagyon érett film, nem feltétlenül abból a szempontból, amilyen mondanivalóval rendelkezik, hanem ahogy a sok hihetetlenül leegyszerűsített és hamis világképű Disney/Pixar-darab után képes valós problémákról árnyalt módon mesélni a gyerekek számára. 9/10
Deadpool - Paródia is meg nem is: alapvetően egy rakás szuperhősklisé kifejezetten lustán összehegesztve, félig kidolgozott motivációkkal és karakterekkel, ugyanakkor Reynolds ökörködése és az önreflexió simán elviszi a hátán. De azért alapvetően annak volt igaza, aki azt írta, hogy ez egy film azoknak, akik azt hiszik, hogy utálják a Marvel-mozikat, miközben mégsem. Kicsit nagyobb a füstje, mint a lángja, de azért jó szórakozás. 8/10
Grandma - 20 percig bírtam, kb. ilyen lehet, ha egy másodvonalas filmiskola diákja egy nagyon menő indie darabot szeretne készíteni...
Münó, a holdbéli manó - Kritika
The Program - Korrekt és élvezetes, de mintha maguk az alkotók sem tudták volna, mit akarnak kihozni belőle. Ben Foster és Jesse Plemons nagyot alakít. 7/10
Victor Frankenstein - Nem néztem végig ezt sem, nem lenne rossz, de borzasztóan elnagyolt, és nem tudja eldönteni, hogy egy sötét, viktoriánus thriller akar lenni, vagy egy könnyed ökörködés. A tipikus fél szemmel nézve a háttérben eldübörgő mozi, de semmi extra.
Eddie, a sas - Egy mondatban: a legimádnivalóbb biztonsági játék a világon. 7,5/10
Mojave - A feléig néztem, egyszerre túlírt és rém unalmas film, és nagyjából a 600. darab, amelyben kiégett és cinikus hollywoodi sztárok tesznek kiégett és cinikus dolgokat, Monahan pedig megpróbálja ezt valami nagyképű erkölcsi dráma felé elvinni.
Hardcore Henry - Teljesen random és összegányolt forgatókönyv, amint mintha annak mentén alakítottak volna ki, ahogy kapták a produkcióra a pénzt, viszont eszméletlenül szórakoztató akciómozi, amit Sharlto Copley one-man-show-ként játszik végig. Belső nézetes moziként még nem érzem korszakalkotónak, kicsit azt érzem, hogy a stílus még nem tudja kihasználni, és sok helyen inkább korlátozza. 8/10
The Brothers Grimsby - Kritika
The Invitation - Hatásos slow-burner thriller, csak éppen teljesen koncepciótlan. 7/10
Hurok - Azt hiszem, most már értem.
Joy - Az eddigi legérettebb, ugyanakkor leglaposabb Russell-darab, amely a második felére borzasztó szájbarágóssá is válik. 7/10
Festen - Itt a bizonyíték, hogy a filmművészeti nyersséget lehet túlzásba is vinni, fél óra után feladtam...
Hush - Nem világmegváltó, de nagyon korrektül összerakott home invasion mozi. John Gallagher Jr. pedig hatalmasat játszik. 7,5/10
Tiszta szívvel - (A rendezőjével ellentétben) egy végtelenül szerethető magyar akció-vígjáték, kiváló feelgood mozi. 8/10
Captain America: Civil War - Kritika
How to Be Single - Egy átlagos limonádé romkomnak néz ki, de elképesztően szerethető, ötletes és érett az ismerős struktúra ellenére. Rebel Wilson pedig hatalmas vígjáték-sztárrá avanzsál szép lassan. 9/10
Night of the Living Dead - Kritika
Bosszúállók - 4 év távlatából határozottan kevésbé vicces és szórakoztató, de az Ultron korához mérve még mindig kidolgozottabb és profibb film, méltán az egyik legjobb Marvel mozi. 8/10
Miért én? - Borzasztó száraz film egy Steven Seagal-szinten játszó főszereplővel. Sem olyat nem tud mondani a kelet-európai korrupció kapcsán, amit már ne tudtunk volna, és ezt még csak igazán sokkoló köntösbe sem képes öltöztetni. Nézzétek inkább a Zárt rendszert. 6/10
Donnie Darko - Ez még mindig a valaha volt egyik legérdekesebb és leghatásosabb film, amelyben szerintem mindig sikerül új értelmezést találnom. 9/10
Big Fish - Remekül házasítja össze a mesét és a valóságszagú drámát, helyenként ugyan frusztrálóan didaktikusnak tűnhet, de a végére egy érett és érzelmes film lesz belőle. 8,5/10
Ben-Hur - Ez az a film, ami egy percet sem öregedett, minden terjengőssége ellenére is működik, a gályás és a fogatos jelenetben pedig egy kínos effektet nem tudsz találni. Viszont pont a 3 és fél órás játékidő végére beszúrni egy ilyen felesleges melodrámázást óhatatlanul is rossz szájízt eredményez végeredményben. Ha Messala után rövidre zárják, akkor simán 8/10, így csak 7/10.
The Nice Guys - Shane Black elkészítette sokadszorra ugyanazt a filmet, de ezúttal sokkal kiforrottabban: a krimi ugyan még mindig banális, de legalább működik krimiként, a humor és a karakterek összeütközései zseniálisak (még ha mindez kicsit el is laposodik a végére), szóval nem kell elájulni tőle, de egy nagyon remek kis film lett ez. 8/10
Eternal Sunshine of the Spotless Mind - Kritika
Good Night and Good Luck - Kritika
Night of the Living Dead - Minden B-szerűsége ellenére is korrekt darab, amely az előd szinte összes hibáját és betegségét kijavítja. Így kell remake-et készíteni. 8/10
The Conjuring - Nem lenne több egy átlagos, ördögűzős horrornál, de James Wan remekül játszik a nézők elvárásaival, a stílusa pedig itt is képes csúcsra járatni a borzalmakat. A mainstream horror egyik legjobbja. 8/10
Némó nyomában - Még mindig imádom minden percét, a Pixar egyik csúcsteljesítménye ez a film. 10/10
Whiskey Tango Foxtrot - Kritika
Lars and the Real Girl - Kritika
Trópusi vihar - Szórakoztató film, jó poénokkal, de sok koncepció nincs benne, mindenbe belecsap. Egyes jeleneteiben túlírt és túljátszott, a paródia-vonal is kissé mesterkélt. Korrekt vígjáték, de a kultstátuszt túlzásnak tartom. 7,5/10
A függetlenség napja - Még mindig a világ legimádnivalóbb B-filmje, sőt, a kor csak jót tesz neki. Több ilyen laza, bájos és ugyanakkor minden bárgyúsága ellenére is lenyűgöző és magával ragadó blockbuster kéne. 7,5/10
A függetlenség napja: Feltámadás - Kritika
Lola rennt - Nem egy rettentően bonyolult film, de pont az a jó benne, hogy egy lecsupaszított, ötletes és lendületes feldolgozása a témának. 7,5/10
Green Room - A szó szoros értelmében nem jó darab, de annyira zsigerien hatásos, hogy mindenképpen ott a helye az év legjobbjai között. Szabályosan rosszul voltam a végére. 9/10
Everybody Wants Some - Félig Dazed and Confused, félig Boyhood, Linklater random nosztalgiázása viszont nekem már eléggé megfáradt, a romantikus száltól kezdett el igazán működni és egyre inkább elvarázsolni. 7,5/10
Központi hírszerzés - Hanyag és fantáziátlan tucatvígjáték, viszont van benne néhány egészen hatalmas szöveg. 6/10
A Bourne-rejtély - A Bourne-csapda - A Bourne-ultimátum - Most a második részt már sokkal kevésbé szerettem, gyakorlatilag a két autósüldözés között sem tartalom, sem izgalom nincs benne. A harmadik viszont még mindig a valaha készült egyik legjobb akció-thriller.
Talajfogás - Kb. a Step Up vagy a Halálos iramban 3, csak most a szertornára építve. Egy fokkal azért ötletesebb és életszerűbb, mint egy tucatfilm. 6,5/10
A kis kedvencek titkos élete - Minyonok-jellegű (de annál egy hangyányival erőtlenebb) koncepciótlan gegparádé, azért el lehet röhögcsélni rajta. 7/10
Stuart: A Life Backwards - A tragikumán és Tom Hardy alakításán kívül nem sokkal tudott meg fogni, az a típusú film, ami után hümmög egyet az ember és megy tovább... 7,5/10
A Hologram for the King - Kritika
Into the Forest - Csendes, realisztikus posztapok film, amiben az égvilágon nem történik semmi... 5/10
Chi-Raq - Ötletesen indul, de Spike Lee agresszív szókimondása idővel infantilis szatírába fordul, valahol ezen a ponton nyomtam ki.
The Fundamentals of Caring - Kritika
Edge of Winter - Nem tudom, minek néztem én ebből egyáltalán egy órát is. Úgy néz ki, ennyi ideig bíztam benne, hogy nem a legnyilvánvalóbb B-filmes irányba viszik el...
Tarzan legendája - Ez lesz a negatív rekord idén: 10 perc kellett hozzá, hogy rájöjjek, bizony nem minden történetet érdemes a cinikus, önreflexív poénkodással megerőszakolni, úgyhogy két jelenetnél többet nem is láttam belőle.
Zodiákus - Korrekt textbook-krimi Finchertől, felesleges sallangok, de egyben igazán nagy húzások nélkül is. A fináléra felpörgő események és a téma érdekessége sokat ment az egyébként igencsak száraz megvalósításon. 7,5/10
A zátony - A CGI-nál már csak a lezárás giccse rosszabb, de egyébként egy tipikus, korrektül megvalósított egyhelyszínes thriller, remek rendezői megoldásokkal. 7/10
Bastille Day - 20 perc alatt több klisét sorakoztatott fel, mint 10 másik film, nem folytattam...
Last Days in the Desert - "Ewan McGregor sétál a sivatagban"-supercut, ez is 20 percig tartott nálam...
Angry Birds - Olyan összetákolt katyvasz, mintha egy mobilos játékból készítették volna. Oh, wait... (Szintén 20 perc.)
Austin Powers: International Man of Mystery - Kritika
The Purge: Election Year - Kritika
The Blair Witch Project - Kritika
Flags of our Fathers - Részeiben ugyan hatásos, de egészében nem. Eastwood mintha nem tudta volna eldönteni, hogy a csendes-óceáni Ryan közlegényt, vagy egy háborús propagandáról szóló drámát akar készíteni, egyenként remekmű lett volna mindkettő, de így az érzékletesség és a frissesség elmarad, és csak az ötleteket tudom igazán értékelni. A két szál összekötése is nagyon erőltetett számomra. 7/10
Popstar: Never Stop Never Stopping - Kritika
Elvis & Nixon - Nagyon szerettem volna rájönni, hogy ezzel mi volt a cél, de mivel 20 perc után sem sikerült, inkább abbahagytam...
Vaksötét - Méltó párdarabja a Hushnak: profi felfrissítése a kliséknek egy-két jó ötlettel, működőképes, hatásos horror, de nem aknázza ki az alapötlet lehetőségeit és nem igazán sikerül fokoznia a fináléra a feszültséget. Ugyanakkor a letisztult, visszafogott megvalósítása dicséretes. 8/10
Neon démon - Egy órát megnézve belőle az a konklúzióm, hogy Refn legfrissebb műveinek az a nagy bajuk, hogy egy üres film a stílus és a szimbolika ellenére is üres marad. Az látszik, hogy a fickó érti a filmezést, ez tartott benne ennyi ideig, de ezen kívül csak egy érdektelen közhelyparádénak tűnt a modellvilágról, és ezen valószínűleg a vége sem változtatott volna.
Knight of Cups - Ezt sem bírtam egy fél óránál tovább, Malick stílusa már teljesen önismétlő, ezzel párhuzamosan viszont egyre didaktikusabb és egyre inkább Lubezkire támaszkodik.
Nightlife - Tipikus európai fesztiválfilm, kisrealista, szürke kézikamerázással, nem szól semmiről és nem történik benne semmi. Az ironikus az, hogy a vetítés utáni Q&A-n a rendező remekül összefoglalta, hogy mi az, amit meg akart fogalmazni - csak éppen abból semmi nem jött össze. 4/10
Hunt for the Wilderpeople - Sokkal kiszámíthatóbb, mint a Vámpírok, Waititi néha ijesztően elcsépelt poénforrásokra támaszkodik, ugyanakkor mindenképpen viccesebb, összeszedettebb és érzelmesebb. Egy kellemes indie-film hatalmas szívvel. 8,5/10
Certain Women - A tipikus európai fesztiválfilm mellé megkaptuk a tipikus amerikai fesztiválfilmet, ez ugyan szólt valamiről, de ha nem Reichardt maga vágja, nem tartott volna tovább 35 percnél. Aki a Night Moves-t sem szerette, óvakodjon tőle. 5/10
Swiss Army Man - Nem tudom, hogy fogom elmagyarázni nektek, hogy milyen gyönyörű film kerekedett abból, hogy Paul Dano nekiáll egy fingó hullán jet ski-zni... de nem is akarom, nézzétek meg, mestermű! 10/10
Captain Fantastic - Egy imádnivaló, feelgood dramedy, sok különlegességet nem tudnék kiemelni belőle, de már hiányzott egy ilyen darab az indie szcénából. 8/10
All These Sleepless Nights - Kritika
Bibliotheque Pascal - Van az a képi fogalmazásmód, amiből 10 perc is elég, hogy agyfaszt kapjak tőle...
Ernelláék Farkaséknál - Zseniális. Ennél magyarabb, sírva vigadósabb film nincs. Mérhetetlenül tisztelem, amikor egy alkotó ennyire őszinte. 10/10
A hét mesterlövész - Jól csapolta le A hét szamuráj dagályosságát, egy nagyon jól összerakott, szórakoztató film, elképesztő korszakos érdemei viszont nincsenek. 7,5/10
Barton Fink - Coenék mondanivalójával ezúttal sincs probléma, sőt, kifejezetten tisztelem, hogy Barton Fink figurájával gyakorlatilag saját ars poeticájukból űznek gúnyt, azonban nem igazán értem, a 3-4 kulcsjeleneten kívül a többi hogyan járult volna hozzá ehhez, a maradék számomra a tőlük megszokott önmaga jelentéktelensége alatt összeomló maszatolás. 7/10
Westworld - Nem fér a fejembe, Crichton minek készített filmet a Jurassic Park vázlatából. Se karakterek, se gondolatok, se következetesség, a 85 perces játékidő során egy óráig csak az időt húzó sztori, jóformán csak az ötlet értékelhető benne. 4/10
Kút (cenzúrázott verzió) - Gigor Attila megtalálta ebben az üvegtigrises világban az abszurditás mellé a szépséget is. Egyszerre kiábrándítóan undorító és felemelően gyönyörű film. 9/10
Desierto - A társadalmi ügyekről szóló filmeket inkább meg kéne hagyni az európaiaknak... Cuarón fia a Párbajba oltotta a mexikói bevándorlást, de amellett, hogy iszonyú kínosan játszik rá a sztereotípiákra, még csak nem is izgalmas. A felénél abbahagytam.
4 hónap, 3 hét, 2 nap - Kritika
Kubó és a varázshúrok - Gyönyörű és varázslatos mese, ugyanakkor nem bántam volna azt sem, ha egy kicsit kevésbé egyszerű és kiszámítható a forgatókönyv. Nagy jóindulattal kap egy 8/10-et, de tényleg csak azokért a csodálatos pillanatokért meg a beleölt eszméletlen mennyiségű munkáért.
Rossz anyák - Magam sem tudom, hogyan csinálja, de miközben a sablon vígjáték-dramaturgiát nyomja végig az ahhoz tartozó szájbarágós stílussal, de közben meg rettentő természetes és imádni való (a stáblista ezt meg aztán végképp megkoronázza) és minden álbölcsessége ellenére is azt érzed, hogy legalább a hollywoodi közhelyeknek mögé tud menni. Ja és még ráadásul vicces is. 8/10
Justin Timberlake + the Tennessee Kids - Koncertfilmként sok újdonságra nem kell tőle számítani, de maga a show hatalmas, és ezt szerintem jól jeleníti meg.
Zoom - Értékelem a koncepciót, de a három egybefont sztoriból egy sem vált érdekessé, még az alkalmankénti abszurditás ellenére sem. Nem néztem végig.
Rémálom az Elm utcában - Kritika
Érettségi - Ehhez a témához szerintem nem igazán passzolt Mungiu stílusa, vannak jó pillanatai, de összességében lapos. + A lengyelek már néhány filmben ügyesebben rávilágítottak a közép-európai társadalmakat átszövő korrupcióra. 7/10
Army of One - Úgy néz ki, a Larry Charles - Sacha Baron Cohen csapatban utóbbi volt az ész, a trailere viccesebb volt, mint a fél óra, amit megnéztem belőle. Nic Cage meg akkor sem jó, ha fullba nyomja a kretént.
A vörös teknős - Pont olyan, mint A tenger dala, gyönyörű film, egy rövidre (se) elegendő tartalommal. 7/10
The BFG - Fél órát látva ez is egy újabb bizonyítéka annak, hogy Spielberg nem felejtett el rendezni (tök jó megoldások vannak benne), de történetet mesélni már igen.
Nader és Simin - Farhadi filmjei számomra rettentő szárazak és nehézkesek, annak ellenére, hogy ez is kiváló dráma. A múlt szerintem egy fokkal jobban fel volt építve. 7,5/10
Rémálom az Elm utcában - Kritika
Doctor Strange - Épp elég ötlet van benne ahhoz, hogy kárpótoljon a sok formulaikus bullshitért. Az eddigi legegyedibb Marvel látványvilág, viszont Derrickson sem képes nézhető akciókat rendezni. 7,5/10
A könyvelő - 2-3 átírással ez lehetett volna az új John Wick, így csak furán veszi ki magát benne a fullkomoly giccs és a B-filmes lazaság-egyszerűség keveréke. Az év guilty pleasure filmje mindenesetre. 7/10
