Rémálom az Elm utcában: Ez történt Freddy halála után (1994-2010)
2015. október 30. írta: AldoWinnfield

Rémálom az Elm utcában: Ez történt Freddy halála után (1994-2010)

freddy-krueger-wide-wallpapers-dekstop-1.jpg

A cikksorozat eddigi részei: 123.

1991-ben lezárult a Nightmare on Elm Street széria, de a rajongóknak nem kellett sokat várniuk arra, hogy ismét a mozivásznon köszönthessék kedvencüket, az álmok elrontóját, a zöld-piros csíkos pulóvert viselő Freddy Kruegert. Három évvel az utolsó klasszikus rész után Wes Craven egy merésznek nevezhető ötlettel előrukkolva egy másik oldalát mutatta meg az összeégett arcú horrorikonnak: Az új rémálom című filmben Krueger nem csak gonoszabb arcot és frissített megjelenést kapott, de engedve a posztmodern éra csábításának éppen saját mozijának forgatásán kezdett el gyilkolni. Az önreflexióval sűrűn megtűzdelt alkotás finoman szólva is mérsékelt sikert aratott csak, pedig a színvonallal különösebb gond nem akadt. Ez utóbbi megállapítás igaz a Freddy vs. Jason című filmre is, de itt már a pénzügyekkel sem voltak bajok: a két legendás figura összecsapására kíváncsiak voltak a nézők. A meglepően élvezetesre sikeredett crossover darab után pedig következhetett az igazi rémálom, amelytől garantáltan frászt kapott mindenki: a Michael Bay produceri felügyelete alatt elkészített remake nagyjából kimerítette az emberiség elleni bűntett fogalmát. Cikksorozatom utolsó részében erről a három filmről lesz szó.

 

Az új rémálom - Freddy feltámad / New Nightmare (1994)

wes-cravens-new-nightmare-promo-17.jpg

Come here, my piggy. I've got some gingerbread for you.

Wes Craven, aki a Rémálom sorozat harmadik részében egyszer már visszaterelte szörnyszülöttjét a helyes ösvényre, a kiábrándító hatodik felvonás után ismét arra vállalkozott, hogy Freddy Kruegert teljes erejében mutassa meg a nézőknek. 1994-ben a mozikba küldte hát a New Nightmare című darabot, amely egy érdekes koncepciót festett fel a vászonra: a hírhedt slasher gyilkos ezúttal megújult formában, 'modernizált" kinézettel jelent meg, s saját filmjének díszletei között kezdett el randalírozni. Az ötlet lényege az volt, hogy egy mozi a moziban megoldással elemeljék az előzményektől az új művet, de egyben rengeteget építsenek is azokra. A New Nightmare valóságában a Rémálom széria ugyanúgy létezik, mint a miénkben. Craven (aki önmagát alakítja, s ezzel még van így néhány, a sorozat történelmében fontos személy) egy új Krueger filmet akar készíteni. Erre a döntésére az sarkallja, hogy éjjelente borzasztó víziókat lát, s ezzel nem csak ő van így: Heather Langenkamp, az első rész final girlje is hasonlóktól szenved, akárcsak Freddy örökös megformálója, Robert Englund. Ahogy halad előre a történet, minden egyre jobban összemosódik, elhalványulnak a határok, s a (film története szerint) valódi Krueger is megjelenik.

Fontos kiemelni, hogy ez a rész nem tekinthető rendes folytatásnak, és nagyjából semennyire sem élvezhető az előző részek ismerete nélkül. Én mindig egy okos és bizonyos szempontból szerethető darabnak tartottam,  de legnagyobb erénye, az önreflexió egyben a legnagyobb hátránya is. Hiába érdekes az elgondolkodás, a nézőt igazából elidegeníti azoktól a filmektől, amelyeket annyira megkedvelt.  Érdekes ugyan az átformált Freddy és jó újra látni a régi kedves ismerősöket, de kicsit olyan mű kerekedett ki a New Nightmare-ből, amelyik olyan, mint egy tribute band. Szóval az egész valami hasonlót ad, mint az eredeti, de azért mégsem ugyanazt. Tele van áthallásokkal, hasonlóságokkal, és élvezetes perceket kínál, de azért mindenki jobban örülne, ha az igazi együttes adná elő a számokat. (A film esetében pedig az eredeti történet folytatódna.) 

Ha azonban ezeken túl tud lépni a néző, akkor egy lassú, de feszültséggel teli alkotást láthat, amely a sok plusz tartalom alatt azért igazából Heather Langenkampnak és kisfiának küzdelméről szól egy démonnal, amely megkeseríti életüket. Minden más erre rakódik rá, a horrorfilmes múlt, a Jancsi és Juliska áthallások, a belsős poénok, a kisebb-nagyobb cameo szerepek, a megidézett jelenetek. Éppen ezért üdvözölendő, hogy kettejük anya-fia kapcsolata hihetően van bemutatva, hiszen ez adja meg a drámai alapot. Craven ügyesen építi fel filmjét, illetve azt a folyamatot, ahogy egyre jobban összekuszálódik a vonal álom és valóság, a régi széria és e darab között. Kár, hogy a finálé már elmaszatoltra sikerült, és nem szolgál igazi katarzissal. Ez utóbbi még szükséges lett volna egy igazán erős filmhez, és az sem ártott volna, ha Robert Englund megújult külsejű, kevésbé bohóc Kruegerje nagyobb teret kap a kibontakozásra, több emlékezetes gyilkosságot írnak bele a forgatókönyvbe. 

A már említett fő probléma, a tartalmi önreflexióból, a cselekmény jellegéből fakadó elidegenítés ellenére azonban a lényeg igazából annyi, hogy értékes, érdekes próbálkozás lett a New Nightmare, tiszteletteljes búcsúja Wes Cravennek a Rémálom az Elm utcában világától. Tudva, hogy ő már soha nem rendezhet egy új Freddy Krueger filmet, én csak örülni tudok annak, hogy elkészítette ezt. 

7/10

Az új rémálom teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

 

Freddy vs. Jason (2003)

3-freddy-vs-jason.jpg

 I should warn you, princess... the first time tends to get a little... messy.

Már a Péntek 13 széria kilencedik részének idején (sőt, állítólag már az előtt is) felmerült, hogy a két talán leghíresebb horrorsztárt egy közös moziban eresszék egymásnak: a Jason goes to Hell alcímet viselő epizód végén Freddy Krueger a föld alá húzta Voorhes ikonikus hokimaszkját. A készítők ezzel a jelenettel utaltak arra, hogy a rövidtávú tervek között szerepel egy crossover film a Kristály-tavi Gyilkossal és a Springwoodi Mészárossal. Különböző okok miatt aztán több mint tíz évet kellett várni a Freddy vs. Jason elkészültére, így 2003-ban festette vérvörösre a vásznakat a két legendás figura. A meglehetősen felemás fogadtatással bíró mű egészen ügyesen mosta össze a két sorozat legfőbb ismertetőjeleit, s éppen ezért tartom mind a mai napig egy korántsem hibátlan, mégis némileg alulértékelt próbálkozásnak.

A film eseményeinek elindítója Krueger: ő a történet szerint csak akkor képes belépni az álmokba, ha félnek tőle. Springwood lakói azonban áldozatos munkával megfékezték a rettegés hullámait, és azokat a fiatalokat, akiknek megjelent álmában, a Westin Hills elmegyógyintézetbe zárták. Így lassan feledésbe merült Krueger neve, amit ő tulajdonképpen érthető okokból erőteljesen kifogásol. Pokolbéli kalandozásai során azonban rátalál Jasonre, és őt küldi az Elm utcába, hogy a terror pillanatai ismét félelmet ébresszenek az emberekbe, ő pedig visszamehessen kedvenc játszóterére, a tinifiúk és tinilányok rémálmaiba. A trükk azonban túl jól sül el, Jason képtelen leállni a a fiatalok módszeres kiiktatásával. Freddynek, az egykori megbízónak így ki kell vonnia őt a forgalomból, hiszen ahogy mondani szokás, két sorozatgyilkos nem fér meg egy kisvárosban. Kis munkahelyi afférjuk így gyorsan kemény összecsapásba torkollik kettejük között.

Ronny Yu rendező filmje kissé félreértett darab. Nem a legmívesebben kidolgozott remekmű, de ezzel együtt is szórakoztató kombinációja a két sorozat legfőbb elemeinek.  Igaz ez még akkor is, ha elsősorban főleg a külsőségeket sikerült megragadnia ezekből az íróknak és a direktornak: a régi helyszínek újból feltűnnek, már ismert álomjelenetek idéződnek meg, a két ikon pedig legjobb arcát mutatja. A készítők kiválóan éreztek rá arra, hogy ha megfelelő módon mixelik össze Rémálom az Elm utcában és a Péntek 13 mozik emlékezetes pillanatait, majd ezeket belesűrítik egy többé-kevésbé tisztességesen felvázolt történetbe, nagyot nem bukhatnak a rajongók szemében. Szóval megtalálható itt minden az 1428-as háztól kezdve a Kristály-tavi táborig, megjelenik Jason édesanyja, Krueger pedig ismét kígyókkal és birkával ijesztget. Minden külső hasonlóság és tiszteletadás mellett azonban a filmnek megvan a saját stílusa is: egy kisebb adag öniróniával rendelkező, leszakadó testrészekben és vérben gazdag, könnyed slashert dobott össze Yu. Mindez pedig jól áll a filmnek: egyszerre érvényesül Krueger humora és Voorhes egyszerű, de felettébb hatásos machetés gyilkolási módszere. Csak az a baj, hogy a Rémálom széria emlékezetes réme kevés teret kap a kibontakozásra: míg kollégája tucatnyi tinit küld a pokolba, addig a csíkos pulóveres legendának csak egyszer adták meg a lehetőséget az írók egy kis szórakozásra.

A Freddy vs. Jason főleg az emberi karakterek terén teljesít gyengén (bár a meglehetősen lyukas történet is feltűnő), még a szokásos slasher áldozatoknál is vékonyabban kidolgozott figurák futkosnak egyik jelenetből a másikba. Ráadásul a színészek is borzasztóak, kiválasztásuknál biztosan nem a kirívó tehetségük játszott szerepet. Mindez azonban pont jó arra, hogy ez a mozi azokról szóljon elsősorban, akikről kell: a két horrorikonról, akik legjobb formájukat hozzák. Az emlékezetes ágyas gyilkosság Voorhestól, vagy a flipperes percek Krueger előadásában a rajongók számára emlékezetessé teszik ezt a könnyed szórakoztatásra szánt, önmagát nem túl komolyan vevő crossover filmet. 

7/10

A Freddy vs. Jason teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

 

Rémálom az Elm utcában / A Nightmare on Elm Street (2010)

nightmare_on_elm_street-2010-freddy-kruger.jpg

Did you know that after the heart stops beating, the brain can function for well over seven minutes? We got six more minutes to play.

Freddy Krueger mindig feltámad, hogy folytassa gyilkos körútját Springwood lakóinak álmában. Hat folytatás, egy tévésorozat és egy crossover film után legutoljára egy remake keretein belül küldte idő előtt a pokolra a fiatalokat. A feldolgozás pont olyanra sikerült, mint amilyet vártam: gyenge kezdés után meredek zuhanás következett, s a végére már szinte negatív tartományba csúszott az élvezhetőségi faktor. 

A 2010-es Rémálom az Elm utcában egyetlen igazi erénye az, hogy megmutatta, nem csak Robert Englund képes hatásosan Krueger bőrébe bújni. Jackie Earle Haley megformálásában a horror mestere valahol félúton helyezkedik el az első rész abszolút őrült figurája és a későbbi, viccesebb árnyalatokkal megtámogatott bohócszerű karakter között. Hogy mégsem teljesedhetett ki az általa vászonra vitt figura, az több tényezőnek köszönhető. Egyfelől az írók valami furcsa elgondolásból némileg megváltoztatták Krueger eredettörténetét, s ez nem sült el jól. Másfelől ezeknek a rendkívül kreatív embereknek az erejéből arra már nem igazán futotta, hogy néhány pici ötlettől eltekintve bármi más eredetiséget csempésszenek e mozgóképbe, s nem átallottak lopni még a Freddy vs Jason szövegeiből, jeleneteiből sem.  A forgatókönyv ráadásul elköveti azt a hibát, hogy a klasszikus első részből megidézett percek is csak hányaveti módon vannak beleszőve az írott anyagba. Elrontott alapok, fájóan hiányzó ütős egysorosok, szétszórt, kohézió nélküli képsorok. Ezekből kellett volna valami élvezhetőt kihoznia színészi fronton az álmok démonaként egyébként keveset szereplő Haley-nek, míg a rendezői munkakörben az elsőfilmes Samuel Bayernek. Előbbinek sikerült a feladat a számítógéppel feljavított (értsd: eléggé nevetséges) maszkjában, utóbbi azonban elhullt a hosszú harc alatt.

A klipek világából a játékfilmek univerzumába csöppenő direktor tulajdonképpen csak akkor tudott élni a neki felkínált lehetőséggel, amikor alkalma nyílt egy keveset játszani a fényekkel. A színészvezetéssel, a feszültségkeltéssel és tulajdonképpen minden mással már problémái akadtak. Ha meg akarjuk érteni a különbséget Wes Craven, a horror egyik nagyágyúja és Bayer között, elég csak megnézni Freddy Krueger első gyilkosságának megvalósítását ebben a filmben, illetve az eredeti alkotásban. A plafonon vergődő szőke lány szenvedése sokkal hatásosabban, félelmetesebben van megragadva az 1984-es műben. A differencia szakadéknyi. A rendező javára kell írnom viszont azt, hogy az újdonságként (fura, de van azért ilyen is) behozott mikroszundításokat egész tetszetősen valósította meg, s egy-egy jelenetben ügyesen mosta össze az álmot és a valóságot. Mindez azonban nem volt elegendő arra, hogy a feldolgozás élvezhetőre sikeredjen.

2/10

A Rémálom az Elm utcában teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

Félni viszont nem kell! Egyes pletykák szerint már felvetődött egy új Rémálom film elkészítésének az ötlete, ami ismét a nulláról indítaná újra a szériát. Mindenki döntse el magában, hogy sírni vagy nevetni kellenes-e ezen a híren! Szerintem érdemes volna most Freddy Kruegert egy kicsit lazítani hagyni a pokol valamelyik forró szegletében, aztán egy kellően ötletes folytatást (!) összerakni a sorozatnak. Elvégre az álmokban minden lehetséges, az utóbbi években pedig nem egy alkotás bizonyította, hogy ez a téma szinte kimeríthetetlen lehetőségeket rejt magában. Wes Craven sajnos már nincs köztünk, hogy ismét a helyes irányba pofozza az Elm utcai gyerekgyilkos karrierjét, de én azért bízom benne, hogy eljön majd az az idő, amikor az egyik legsikeresebb horrorikon ismét régi fényében tündököl majd a mozivásznon.  Elvégre a slasher nagyjai mindig visszatérnek egy újabb körre, s én rajongóként alig várom, hogy ismét legyen egy borzongató rémálmom.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr787256893

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2015.10.30. 12:44:24

sajnos ezek a részek tényleg nem jók.

AldoWinnfield 2015.10.30. 16:22:42

@doggfather: De a cikk pont arról szól, hogy háromból kettő egész jó film!:)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2015.10.30. 18:25:21

@AldoWinnfield: Itt az ideje belátni, h a te írásaidat még @doggfather: sem olvassa el. :P

AldoWinnfield 2015.10.30. 18:55:08

@danialves: Miért mindig a legjobbak nem kapnak elég figyelmet?

;)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2015.10.30. 21:02:41

@AldoWinnfield: Tudom, hogy kívülállóként ezt nehéz neked megérteni, de majd egyszer megsúgom. ;)

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2015.10.31. 11:52:04

@AldoWinnfield: @danialves: nem, nem csupán különvéleményt fogalmaztam meg. ;)

Mint az AB-ben :D:D

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2015.10.31. 15:47:25

@doggfather: És vajon ha Spielberg sci-fijéről írok, akkor meg Különvéleményt fogalmazok meg? :D
süti beállítások módosítása