Két hónap. Ennyit kell még kibírni az új Star Wars film bemutatójáig, de már mindenki tűkön ül (lásd tegnapi őrület a jegyekért), a legkisebb információmorzsa is felrobbantja a netet, annyira ki vagyunk már éhezve a jedikre. Az én szívem az Enterprise-ért dobog, de már engem is kezd elkapni a láz, jöhetnének már a lézerkardos akciók, az űrcsaták, és az, hogy hogy ennyi év után végre újra velünk legyen az Erő. Lucas túlzás nélkül filmtörténelmet írt a klasszikus trilógiával, hogy aztán a betonba döngölje saját legendáját a lélektelen CGI-orgiával az előzményfilmek leforgatásával. Most J.J. Abrams-on a világ szeme, nincs könnyű dolga, hiszen új életet kell lehelnie a franchise-ba, a Star Trek-filmek tapasztalatai alapján nem fogunk csalódni, de nem is vág bennünket a földhöz a végeredmény. Addig viszont marad a nosztalgia, nézegetjük a régi filmeket, és még olyan gyerekkori élmények is eszünkbe jutnak, mint egy tévéfilm, amelyre szégyenszemre már csak (amúgy teljesen Star Wars-függő) apukám emlékezett, én már nem, így ideje volt újráznom. Nos, szomorúan jelentem, hogy az alkotás sajnos tökéletesen felejthető, a trükkök felett is eljárt már az idő, viszont a nosztalgiafaktor miatt kihagyhatatlan, hiszen a 80-as években bizony olyan szinten voltunk megőrülve a bájos ewokok-ért, hogy rongyosra néztük ezt a filmet, de ma már fogalmunk sincs róla, hogy miért. Lehet, hogy időközben felnőttünk?
Cindel (Aubree Miller), a szép szőke kislány éppen elhagyni készül a családjával az Endor bolygót, azonban, amikor búcsút vesz ewok barátjától, Wicket-től (Warwick Davis), támadás éri őket, és rajta kívül mindenkit megölnek az antipatikus külsejű és lelkületű Terak (Carel Struycken) emberei. Cindel és Wicket megmenekül, és az erdőben találkozik egy mogorva öregemberrel, Noa-val (Wilford Brimley), akinek a segítségével szembeszállnak Terak-kal...
Lucas mindig hajlamos volt arra, hogy az utolsó fillért is kipasszírozza a Star Wars-ból, ezért a klasszikus trilógia után a tévé felé fordult, és matinékat kezdett gyártani, pénzügyileg talán sikeresen, de amúgy magához képest eléggé színvonal alatti minőségben. A Harc az Endor bolygón - nak volt egy előzménye, amelyet csak fanoknak érdemes megnézni (csak a rend kedvéért: Star Wars. Ewoks - A Bátrak Karavánja), annyira rémes lett. A folytatás sem a filmművészet csúcsa, de mivel akkoriban nem nagyon volt választék, mint ma, ez ezt néztük a tévében, így maradhatott meg szép emlékeinkben ez a kedves, de harmatgyenge alkotás.
Ne felejtsük el, hogy gyerekeknek szóló filmről van szó, amelynek annyi köze van a Star Wars-hoz, hogy csillaghajó van benne és ewokok, faék egyszerűségű történettel, mára megmosolyogni való trükkökkel, de ettől még összekaphatta volna magát egy kicsit az alkotógárda, mert ez az összhatás bizony eléggé kiábrándító. A szöveg rémesen butácska, a karakterek sem éppen Mariana-árok mélységűek, még a műfajhoz képest sem, és ezúttal nem jött be Lucas azon szokásos húzása, hogy a történetért kárpótol bennünket a látvánnyal. Hiába forgatták ugyanis ezt a filmet a Jedi visszatér, díszleteiben, hiába volt übergyors a kor technikai lehetőségeihez képest Uzsgyi, nagyon fapados lett a külcsín, és mivel a belbecs minősége sem verdeste az egeket, ezért nagyon komoly hiányérzettel olvassuk a vége feliratot. A cukiságfaktorral nincs probléma (kedvenc mackóink a Star Wars-ból plusz egy aranyfürtös kicsi lány), viszont a gonosz nagyon egysíkú, az alakváltó boszorkány alakjában pedig jóval több volt. A nagybetűs kaland nagyon hiányzik a filmből, csak a legvégére lesz egy kis Star Wars feeling, amúgy viszont eléggé unalmasan és kiszámíthatóan peregnek a jelenetek, semmi izgalom, semmi érdekes fordulat.
A 80-as évek fantasy filmjeinek volt egy bizonyos hangulata, amelyet én személy szerint nagyon szeretek (Conan, a barbáron nőttem fel, még szép), ami ebben a bájos, de tökéletesen üres alkotásban sajnos csak nyomokban fedezhető fel. A látványvilág tekintetében Lucas-tól ennél azért fényévekkel többet várna az ember lánya, még egy matinéban is, az ewokok-ban pedig nem volt annyi kraft, hogy érdekesek legyenek a játékidő végéig. Nem mondanám teljes csalódásnak a filmet, de tényleg nem értem, miért voltunk annyira oda ezért az alkotásért gyerekkorunkban. Jó volt nosztalgiázni egy kicsit rajta, aranyos kis történet volt, de ennyi és nem több. Annak ajánlom a megtekintését, akinek nagy élményt jelentett gyerekkorában, a többiek nyugodtan hagyják ki az életükből ezt a kedves, de sajnos eléggé üres alkotást.
Aubree Miller nagyon aranyos volt, és ez elég volt ahhoz, hogy jó választás legyen Cindel szerepére. Warwick Daivs hozta a kötelezőt, Carel Struycken tökéletesen felejthető volt. A két legjobb alakítás Sián Phillips és Wilford Brimley nevéhez fűződik, és természetesen az ewokok mindent vittek.
Két rendezője is volt a filmnek, mégsem tudtak egy épkézláb történetet összehozni, George Lucas sem erőltette meg magát, ezért eléggé felejthetőre sikeredett ez az alkotás, kár, mert mert az ewokok nem véletlenül voltak (?) olyan népszerűek, az ő karakterül üvöltött a gyerekfilmek után, és ennél sokkal többet érdemeltek volna. Nem az a baj, hogy eljárt az idő a film fölött, hanem az, hogy már régen is egy kihagyott ziccer volt.
5/10