Sicario - A bérgyilkos (2015)
2015. október 15. írta: danialves

Sicario - A bérgyilkos (2015)

sicario2.jpgEgészen biztos vagyok benne, hogy ha majd évtizedek múltán meg kell neveznünk egy rendezőt a 2010-es évekből, Dennis Villeneuve neve az elsők között fog beugrani mindenkinek. Nem feltétlenül azért, mert az ő munkássága túlszárnyalna mindenki mást, hanem mert az övé lesz a legemlékezetesebb és legsokoldalúbb. Rendezett már krimit, drámát, mindfuck thrillert, a Sicario után két (alaposan különböző) sci-fije jön, és ha esetleg eddigi darabjait nem is emlegetjük korszakalkotó remekműként, kudarcot biztosan nem vallott egyikkel sem. Igazán csak akkor lehet ezt értékelni, ha belegondolunk, hány olyan zseninek tartott filmes van, aki a komfortzónájából kilépve többnyire csalódást okozott (Kevin Smith, de akár Martin Scorsese pályafutásának egyes részei is ide sorolhatók), vagy ha megpróbáljuk végigvenni, hány nagyobb formátumú rendező alkotott maradandót 2-nél több műfajban - talán a kétjegyű számokig sem fogunk eljutni utóbbi esetben. De Villeneuve-ben nem is az a bámulatos, hogy újabb és újabb zsánerek formanyelvét sajátítja el, hanem, hogy pedáns szabálykövetés helyett mindig megpróbálja a saját képére formálni azokat filmjeiben.

A Sicariotól is bizonyára sokan azt várják, hogy egy tökös akcióthrillert takar, amely egy David Ayer-féle Bourne-moziként funkcionál majd, és Emily Bluntot bebetonozza korunk első számú női akciósztárjának szerepébe, de Taylor Sheridan szkriptje a legkevésbé sem egy kegyetlen drogkartell-mészárlás jegyzőkönyve. Főhősünk, Kate Macer ugyan egy elvhű és kőkemény kommandós, aki ennek köszönhetően egy ügynökségek közötti együttműködés részévé válhat, de legnagyobb küzdelme nem a cím (elsődleges értelme) szerinti sicariokkal, hanem két újdonsült mentorával (Josh Brolin, Benicio del Toro) lesz, akik meglehetősen eltérő munkamódszerekkel dolgoznak és társ helyett eszközként használják a nőt. A film harcai tehát sokkal inkább elvi síkon folynak, mint fizikain, és a végeredmény is inkább emlékeztet egy Michael Mann-darabra (és most a Szemtől szemben Mann-jára tessék gondolni, mint a Blackhatére), mint egy klasszikus krimi-thrillerre.

sicario-02_0.jpgSheridan és Villeneuve ugyanis a legkevésbé sincs tekintettel arra, hogy a műfaj elvárásai szerint milyen mederben kellene haladnia a történetnek, hogyan kellene elsülnie a csapat akcióinak, mikor és hogyan kéne fordulatokat tálalniuk vagy karaktereik hátterével foglalkozniuk. Ez a látszólagos szertelenség azonban pont, hogy hatalmas tudatossággal párosul: először is, a rendező tökéletesen kimunkálja műve minden pillanatát, érzékeltesse éppen egy elkerülhetetlen támadás előtti feszült várakozást, a sicariok kegyetlenségét vagy a gyilkolás természetességét ebben a közegben. (Nem elvitatva az érdemeit ugyan, de Roger Deakins képeire és Jóhan Jóhansson zenéjére támaszkodva valamennyire hálás a feladat is ez.) És történetileg is Sicarioban az alkotók elsődleges célja minél alaposabban körbejárni az általuk felrajzolt világot, rávilágítani annak dilemmáira, jellemző konfliktusaira és tipikus alakjaira, valamint felvetni azokat a súlyos és megválaszolatlan kérdéseket, amelyek a témából adódnak, az összes többi elem pedig csak kiszolgálja ezt az igyekezetet. Ebben pedig nemcsak Mann-ra, hanem a modern tévézést meghatározó sorozatokra is elképesztően hasonlít az alkotás, amely nyugodtan lehetne a True Detective és a Homeland tökéletes keresztezése - részben abból eredően is, hogy a film pont annyira ritmustalan, szerteágazó és elvarratlan, mintha egy túlnyújtott pilot epizód lenne.

Éppen emiatt is marad el egy hajszállal egy remekműtől a Sicario: csupa olyan elemmel van tele, amelyek értelmesek a koncepció szempontjából, mégis nagyon kevéssel tudnak szolgálni azon kívül, hogy a kirakós darabjaiként funkcionálnak. Értjük, hogy miért kell a mexikói zsaru családját szerepeltetni, de kereken három jelenet a céljukat nézve sok, jelentőségükhöz képest viszont még kevés is, értjük, hogy miért kell Kate-nek tágra nyílt szemű kisdiákként mindenki más utánfutójaként működnie, de egyszerre érezni azt, hogy túl sok teret kap, és azt is, hogy a szkript alig láttat valamit belőle. Maga a produkció pedig olyan élmény, mint egy hatalmas, rettentően jó előjáték, amely crescendojának végéről hiányzik a csattanó, és amelyben ugyan talán a méltó lezárás elmaradása is a koncepció része, a hiányérzet elkerülhetetlen: a mű kérdései már annyira költőiekké válnak, hogy ütős konklúzió helyett tanácstalan hümmögés csak a végjáték.

Ezért is lehet örülni, hogy a Lionsgate már premierrel egy időben bejelentette a második részt, ugyanis bőven úgy érzem, maradtak elvarratlan szálak - nemcsak a narratíva, hanem a koncepció szempontjából is, mint ahogy főleg az élmény, de a mondanivaló tekintetében is ki lehetett volna hozni többet ebből a filmből. A Sicariot azonban mégsem tudom kihagyott ziccerként értékelni, ugyanis ritka az olyan mozi, amely ennyire bátran fel meri rúgni a konvenciókat, és képes egy olyan szintű intelligenciát demonstrálni, amelyet az utóbbi időben a mozivászon helyett egyre inkább csak a tévék képernyőjén találni meg.

8,5/10

A Sicario - A bérgyilkos teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr77967456

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Burgermeister 2015.10.15. 19:17:33

Fasza film! Toro meg űberfasza!!!

xhalapex 2015.11.02. 22:52:36

Elismerem, hogy Villeneuve (jó ízléssel) nagyon mást csinál, mint amiket diktálnak a nachos zabáló trendek, de újra azt érzem, hogy nem tudja kiteljesíteni a vízióját. Az egyhangúlag (kimagaslóan) pozitív kritikák pedig a hollywoodi trendekkel szembehelyezkedő, européer attitűdnek köszönhetőek. Az atmoszféra, erős, de mint írod, kb mint egy sorozat pilotja. A titokzatos neurotikus idegen, a hanyag karrierista, és az eseményekkel sodródó üres héj futkároznak egy atmoszférikus sztoriban és stáblista. D. V. szépet szólott, de miről is?

xhalapex 2015.11.02. 22:55:12

Úgy érzem, ami itt megvilágításba került, az implicit része, a Breaking Badnek is.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2015.11.03. 00:28:35

@xhalapex: "újra azt érzem"
Fogságban vagy Enemy?

Villeneuve itt szerintem azt találta el nagyon, hogy egy jól megírt passzív karakterrel mennyivel inkább be tudja rántani a nézőjét. Kate gyakorlatilag pont azt jelképezi, amit te is kis naivan meg becsületesen csinálnál ebben a helyzetben, és szép lassan vele együtt kell ráébredned, hogy itt azért ez nem annyira pálya. Személy szerint ezért sem tartom túl szerencsésnek, hogy a finálét végül már nem az ő szemén keresztül láttuk, mert nekem valahogy ezzel el is tűnt a varázs.
De ezt félretéve, szerintem elég érdekes dolgokat fogalmazott meg a drogháborúról és annak kilátástalanságáról, és jó pár olyan szempontot sikerült korrektül bemutatnia, amivel nem feltétlenül találkoznál. Alapvetően azért is hasonlítottam Mannhoz, mert szerintem az ő filmjeinek a sajátja, hogy nincsenek nagy igazságok, hanem vannak emberek, az ő látásmódjuk és az ő kis igazságaik.

xhalapex 2015.11.03. 20:43:43

@danialves: A Fogságbanra gondoltam, bár az Enemy szerintem egyenesen nem jó film, egy katyvasz, egy blöff. A fogságban jobban tetszett, mint a Sicario, de ott is hasonló problémáim voltak, mint itt.
A Fogságban egyszerűen számomra nem állt össze egy letaglózó egésszé. Nem állt össze egy olyan filmmé, amire emlékezni lehet. Mindenképpen újra akarom nézni, mert mondom alapvetően koncepciózusabb volt, mint a Sicario, de ott sem éreztem azt, hogy valami újat láttam. Inkább azt éreztem, hogy régről ismert dolgot láttam, új, ízléses köntösben.
Tényleg mindegyik olyan hogy kurva jó termék mintát ad, de ott hagy a sötétben üres kézzel. Elismerem, hogy tud a csávó, mert mindegyik filmjéből képkockák és jelenetek égtek a retinámba, de egyiknél sem tudom, azt mondani, mint mondjuk egy Birdmannél, vagy az Éjjeli féregnél. Villeneuvetől pl. a Felperzselt föld jobban átjött, mint egy kerek egész.

A drog háborús kilátástalanságok, meg inkább képileg jöttek át, a rendszer milyenségéről, nem volt túl sok szó.
A Del Toro-s szál viszont szerintem nagyon gyenge, pedig igazából az viszi előre a filmet. Vannak kurva jó dolgok a filmben amiket te is leírtál, de van pár ami meg lerontja számomra, hogy földhöz basszon.
Nem láttam sok Mann filmet, de a Szemtől szemben megint olyan, hogy nagyobb a füstje mint a lángja. A Miami Vice feldolgozás, egy rakat fos, a Bennfentest, meg már túl régen láttam, hogy véleményezzem.
Minden fikázásommal együtt is egy jó filmnek tartom, de ha már pontszámok, akkor a számomra idegesítő elemek miatt csak 7/10

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2015.11.04. 00:10:34

@xhalapex: Na egyébként a Nightcrawler is tipikusan az a film, ami nem mond semmi újat. :D

De egyébként ja, a Fogságban is egy klasszikus krimi volt csak, de ott is sikerült azért eléggé kidomborítani ezt az oldalát, amit fentebb ecseteltem. Amit azért nem sok darabnak sikerült, most így hirtelen a Hetedik meg a Szemekbe zárt titkok ugrik be csak.
A Szemtől szemben amúgy túlértékelt tényleg, de az is sokkal élvezhetőbb, ha ilyen szemmel nézed.
De alapvetően igazad van, egy Legenda és egy Bíborhegy között egyszerűen jó végre egy olyan filmet látni, amelyben van egy kis erőfeszítés meg agyalás írói szinten is, és nem valami elszállt "halálra-nyerjük-magunkat-a-fesztiválokon" maszturbáció.

xhalapex 2015.11.07. 22:50:24

A Nightcrawler egy érdekes képződmény, mert vannak benn ismerős elemek, meg a médiakritika is egy divatos vállalás filmrendezők részéről, de ott nem éreztem azt hogy a stílus eluralta volna a tartalmat és fordítva.
A Legendához képes meg korszakos mestermunka a Sicario és ahogy olvastam a Black Massnél is. Sír a szívem egy jó gengszter film után. Azt reméltem, hogy majd most... De mindenképpen megnézem és akármennyire is kifogásolok dolgokat a Sicarioban, D.V. igen merész filmes és ízlése is van. A Szárnyas Fejvadászt meg sikítozva várom. :D
Most jut eszembe a fickó kicsit olyan mint Aronofsky.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2015.11.07. 23:11:40

@xhalapex: Nem is így akartam párhuzamot húzni a Nightcrawlerrel, de az a film sem fogalmaz meg többet annál, amit a 90-es évek végén a Truman show és társai már elmondtak. Ettől még baromi jó film, csak a rajongói szeretnek úgy csinálni, mintha Dan Gilroy előtt még senki nem jött volna rá, hogy a média egy geci.

De hogy ne szomorkodjál, ez garantáltan nagyot fog szólni:
www.imdb.com/title/tt2361317/

xhalapex 2015.11.07. 23:20:45

@danialves: Így viszont nem ér halottá nyilvánítani a műfajt, ha tudod hogy eljövend egykoron a megváltó. (Remélem jó lesz! :D)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2015.11.07. 23:22:00

@xhalapex: Neki is meg kellett halnia, hogy három nap múlva feltámadhasson. ;)

K.Leslee 2016.02.19. 23:45:16

Szerintem ez Villeneuve legjobb filmje es egyben az egyik legjobb film tavalyrol. Egy rossz szavam nem lehet ra. A folytatasnak meg nem igazan orulok, annyira megrazo es igaz volt a zarojelenet hogy a filmet ott abba kellene hagyni, marcsak a hatas kedveert is.