A szerelem hullámhosszán / Sleepless in Seattle (1993)
2015. október 15. írta: FilmBaráth

A szerelem hullámhosszán / Sleepless in Seattle (1993)

a_szerelem_hullamhosszan.jpgIdén már több romantikus filmet láttam, de csak egyetlen egyből emlékszem néhány jelenetre, arra is csak Scott Eastwood miatt. Lány létemre nem vagyok oda igazán a romkomokért (drámapárti vagyok), de most, hogy jönnek a hosszú őszi esték, nagyon megnéztem volna egy jó kis filmet a műfajból. És jó hosszú gondolkodás után sem jutott eszembe egyetlen friss darab sem, amire drága életem drága perceit rápazarolnám, viszont egyre többször jelent meg előttem egy jelenet az Empire State Building tetején, amit már ezerszer láttam, mégsem tudok ráunni. Nem gondolkodtam sokat, már kerestem is elő A szerelem hullámhosszán-t, amelyen természetesen ismét istenien szórakoztam. Nem zseniális darab, de garantáltan hozza a tőle elvárható romantikafaktort, nem túl szirupos, Tom Hanks és Meg Ryan csúcsformában volt, andalodunk elfelé a történeten a sokadik megtekintés után is, Nora Ephron nagyon eltalálta ebben a filmben a megfelelő arányokat. Megunhatatlan!

Sam Baldwin (Tom Hanks) a felesége halála után fiával, Jonah-val (Ross Malinger) Seattle-be költözik, hogy felejtsen, de nem igazán jár sikerrel. A kisfiú aggódik az apja miatt, ezért karácsonykor felhív egy rádiót, hogy végre beszéljen az érzelmeiről. Az adást véletlenül végighallgatja Annie Reed (Meg Ryan), aki éppen az eljegyzését ünnepelte a családjával, azonban legmélyebb döbbenetére nagyon vonzónak tartja a férfit. Újságíró lévén nyomozni kezd utána, miközben küzd az érzései ellen, azonban Jonah-nak annyira megtetszik a levél, amit Sam-nek írt, hogy eldönti, a papájának erre a lányra van szüksége, dacára minden józan ellenérvnek....

Nora Ephron neve nagyon jól cseng a romantikus filmek kedvelői között, én is mindig nyugodt szívvel vettem meg a mozijegyet a filmjeire, tudtam, hogy nem fogok csalódni benne, megbízhatóan fogja hozni a minőséget, ami ebben a műfajban nagyon ritka. Pedig azt gondolnánk, hogy romkomot összedobni nagyon könnyű, hiszen a férfi-nő ellentét és a sodró érzelmek kimeríthetetlen témát szolgáltatnak. Azonban nem könnyű túllépni a sablonokon, nagyon jó forgatókönyv és hiteles színészek kellenek ahhoz, hogy a néző figyelmét mindvégig fent tudják tartani az alkotók, és maradandó filmélmény szülessen. Nora Ephron rendezőként ezzel a mozival aratta a legnagyobb sikerét, holott a szintén Tom Hanks és Meg Ryan főszereplésével készült A szerelem hálójában című film is jó volt, csak nem ért el annyira a szívünkhöz, mint Sam és Annie története. Nem csak a gasztromániám miatt nagy kedvencem a Julie & Julia - Két nő, egy recept, nemcsak szerethető, hanem tartalmas alkotás született a legendás tévés szakácsnő, Julia Child történetéből. Ugyanakkor forgatókönyvíróként Nora Ephron olyan műveket tett le az asztalra, mint a Harry és Sally, vagy a Silkwood, tehát nem lehet azt mondani rá, hogy híján lett volna a tehetségnek, ma is bármikor jöhet szinte bármelyik filmje.

A Szerelem hullámhosszán egy remake, amelyet olyannyira nem rejtettek véka alá az alkotók, hogy többször mutatnak részeket az eredeti Cary Grant-filmből és számos alkalommal hivatkoznak is rá a szereplők. Ugyanakkor abszolút a 90-es évek elejére helyezték a történetet, egy modern férfi és nő történetét látjuk, akik nem mernek hinni a varázslatban, inkább olyan kompromisszumokat kötnek, amelyeknek köszönhetően nyugodt, de tökéletesen unalmas életet élhetnek. Azonban egy idő után mindketten érzik, hogy nem jó ez így, hiába tudják a józan eszükkel, hogy a szerelem nem olyan, mint amilyennek a filmek ábrázolják, mégis hagyják, hogy elsodorják őket az érzelmeik. Sam elvesztette a feleségét, akivel tökéletes volt a kapcsolata, úgy érzi, soha nem lesz még egyszer ekkora szerencséje, ezért berendezi úgy az életét, hogy abba a fián kívül nem fér bele senki más. Azonban a rádióadás rádöbbenti, hogy Jonah aggódik érte, ezért lassan, de biztosan elkezd megbarátkozni egy új kapcsolat lehetőségévével. A problémák akkor kezdődnek, amikor ő az eszére hallgat, a fia pedig a szívére, és nem kevés bonyodalom után ott találja magát az Empire State Builiding tetején, dacára annak, hogy esze ágában sem volt elmennie oda. Annie éppen a házasság révébe evezne egy tökéletesen kiszámítható, de dögunalmas férfival, és még saját magának is bebeszéli, hogy ez a jó döntés. Aztán a rádióadás mindent megváltoztat, számára is érthetetlen módon vonzódni kezd az ország másik felében élő ismeretlen férfihoz, mi pedig  ezredszerre is nagyon szurkolunk nekik, hogy összejöjjön a happy end (komolyan, rengetegszer láttam már a filmet, mégis teljesen lelombozódtam, amikor Annie nem talált senkit a tetőn, és nagyon erősen elkezdtem gondolkodni azon, hogy miért is jönnek vissza Sam-ék).

sleepless_lead.jpgRendkívül jó szövege van a filmnek, a tiramisu-tól az E.V:E.T-ig (egymásnak vagyunk-e teremtve, emlékszünk, ugye), de nálam mindent vitt, az, hogy Sam barátja szerint a nők a muszklit és a jó segget keresik (nos, én egyáltalán nem, de persze abszolút nem hátrány, ha ilyen paraméterekkel rendelkezik a hímnemű egyén). Nem hiányzik a kellő irónia sem a filmből, zseniális, amikor a fiúk levezeti, hogy ők miért sírják el magukat A piszkos tizenkettőn, ugyanúgy, ahogy Sam lánytestvére az eredeti Cary Grant-filmen. Receptre írnám fel ezt a filmet minden pasinak, csak hogy tudják, mit értenek a lányok azon, hogy romantika, mennyire fontosak nekik az érzelmek, és mennyire nem érdekli őket a józan ész ebben a tekintetben. Messze nem tökéletes a film, és mára már kicsit megkopott a varázsa, de annyira jól meg lettek írva a karakterek, és annyira magával ragadó a történet, hogy képtelenség ráunni, vétek kihagyni, ha leadja a tévé.

A sok fajsúlyos drámai szerep után ma már kicsit furcsa Tom Hanks-et egy romkom-ban látni, pedig ebben a műfajban is rendkívül jól tudott működni, tökéletesen hozta a karaktert. Meg Ryan sokáig a romantikus filmek királynője volt, köszönhetően bájos arcocskájának (amelyet fájóan elcsúfított a plasztikai sebész, és ezzel ment a kukába a karrier is sajnos), és tehetségének, ebben a filmben is megbízhatóan hozta a tőle elvárható szintet. Ross Malinger bájos volt, Rita Wilson-nak és Victor Garber-nek voltak szép pillanatai.

A forgatókönyvért és a zenéért Oscar-ra jelölték a filmet, méltán, hiszen máig megmaradtak emlékeinkben a kedvenc idézetek és jelenetek, ahogyan a muzsika is azonnal megszólal a fülünkben, amikor meglátunk belőle egy-egy képet. Nem váltja meg a világot ez a jó kis film, viszont bármikor elő lehet venni, ha úgy érezzük, most kell egy lelkünknek egy kis romantika, és ez nem kevés ennyi évi után.

8/10

A szerelem hullámhosszán teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr247955402

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A nép fia 2016.11.19. 15:34:16

1-2 hete láttam az egyik csatornán, talán a DigiFilm-en.

Igazi klasszik romkom. :)