A halál csöndje / Il grande silenzio (1968)
2015. október 12. írta: !Márk!

A halál csöndje / Il grande silenzio (1968)

Szerkesztőkollégáim nevében elmondhatom, hogy rengeteg filmet láttunk már életünk során, de én személy szerint nagyon kevés "tökös alkotást" tudnék kiemelni. Olyan filmekre gondolok, amik az alkotók szabad elképzeléseit követik kompromisszumok vagy a közönségigényeknek való behódolás nélkül. És milyen érdekes, hogy szakított a western hagyományaival a Halál csöndje, mégsem lett belőle akkora zsánermérföldkő, mint mondjuk a Dollár-trilógiából. Sergio Corbucci remekbe szabott alkotása már idős ahhoz, hogy kultikus, korszakalkotó művé avanzsáljon, de aki teheti, mindenképpen nézze meg.45419_73.jpg

Pedig a történet a legsablonosabb western-szisztémákat követi: a kegyetlen fejvadászok rettegésben tartják a várost, akikkel egy hideg tekintetű, ismeretlen néma hős (Jean-Louis Trintignant) veszi fel a küzdelmet.

Az alapkoncepció felvázolását nem szoktam ilyen rövidre zárni, ám ebben a filmben tényleg nincs több, legalábbis első látszatra. Minden a megszokott klisék nyomán megy: rengeteg gyilkosságot látunk, a banditák tisztességgel portyáznak, a főhős megjelenése és bevonása a történetbe is a lehető legkiszámíthatóbb stílusban történik, ám igazi forgatókönyvírói bravúr az, amit A halál csöndje utolsó harmada produkál. Spoilerezni nem fogok, de nem olyan megoldás lesz a film végén, amire a néző számítana. A mai filmművészetből kifejezetten hiányolom  ezeket a merészebb, a tömegízléssel szembemenő, szerzői alkotásokat. Persze túlzás lenne egy all-time klasszikusnak nevezni Corbucci művét, de tény, hogy megragadja a figyelmet A halál csöndje.silence3.jpg

Kisebb negatívum, hogy a film elején kifejezetten nehéz felvenni a ritmust, rengeteg szereplő kerül a képbe mindössze pár perc leforgása alatt, így a néző könnyen elvesztheti a fonalat. Szerencsére ez a tendencia csak a film első harmadában volt jelen, idővel minden a helyére kerül. Az élményt pedig csak fokozza a Klaus Kinski & Jean-Louis Trintingant páros sokoldalú játéka. Vizualitást tekintve a nyers, naturalista, erőszakos vonalat képviseli A halál csöndje, ami a koncepció szempontjából fontos és adekvát, hiszen egy spagetti western-nek nem igazán tesz jót a PG besorolás.

Szkript szempontjából vitathatatlanul mérföldkőnek számít Sergio Corbucci eposza, és a szórakoztatási faktort tekintve is kiemelkedik az átlag western-ek világából. Nem túl ismert darab, de mindenképpen érdemes egy megnézésre!

8/10

A halál csöndje teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr87672662

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása