Most már végérvényesen elérkezett a szeptember, blockbuster sehol nincs a láthatáron, helyettük viszont itt a következő Oscarjára gyúró Meryl Streep, egy nagyon régóta várt magyar műfaji film, Larry Clark újabb botránymozija és a könnyedebb szórakozásra vágyóknak még egy szexuális felhangokkal megtöltött dramedy is. Avagy belőlük lehet válogatni csütörtöktől a mozikban:
Bár sem Jonathan Demme (A bárányok hallgatnak), sem Diablo Cody (Juno) nem járt azóta közelében sem legnagyobb sikerének, egyesítve erejüket most mégis megpróbálnak egy színvonalas produkciót összehozni. Igaz, a hírverésről leginkább Meryl Streep gondoskodott, aki ebben az extravagáns szerepben már csak rutinból is pályázhat egy Oscar-jelölésre. Ezen kívül viszont a Dübörög a szív előzetesében nem sok olyat venni észre, amely túlmutat a tucatszámra érkező "összeborul a család"-jellegű dramedyk bevett fordulatain, úgyhogy szerintem a kellemes hangulat a legtöbb, amit várhatunk tőle.
Larry Clark többek között olyan botrányfilmekről híresült el, mint a Ken Park, és ebben a karrierben a Szégyentelenek sem fog nagy törést jelenteni. A pénzért bármit bevállaló francia tinik sztorija már az előzetes képsorai alapján is hozza a szokásos szemérmetlenséget és tabudöntögetést, még ha az emögött rejtező tartalom nem is igazán akar kirajzolódni. Jó kérdés természetesen, hogy sokadszorra lehet-e még bármi újat is mondani ezekben a témákban, és nem vagyok benne biztos, hogy Clark erre megtalálta a választ - úgyhogy a Szégyenteleneket csak azoknak ajánlanám, akik fel vannak készülve a rendező stílusára.
Százszor láttuk már ezt a történetet, és valószínűleg ez a film sem fog senkiben mély nyomot hagyni, de ettől függetlenül kellemes élmény lett A (sz)ex az oka mindennek. Bővebben kritikánkban.
A Filmalap nagyon nehézkesen termelte ki az első zsánerfilmjét (bár ha azt vesszük, hogy hivatalosan már egy éve el kellett volna készülnie a Víkendnek, annyira nem is), ez a hosszas várakozás pedig rengeteg elvárást támasztott Mátyássy Áron munkájával szemben. De legyen akármennyi kétségem is, ez az alkotás annyira hiánypótló lesz a vígjátékokba és művészfilmekbe beleszürkült magyar filmgyártásban, hogy én az elvárások mellé minden reményemet is odahelyezem, és hiszek abban, hogy Víkendet minősége miatt is szerethetjük majd.
