Young adult filmekből és képregény-adaptációkból manapság Dunát lehetne rekeszteni. Nemrégiben a Csillagainkban a hiba hozott óriási sikert az előbbi zsáner berkein belül, így adta magát a tény, hogy a regény szerzőjének, John Green-nek a Papírvárosok című irományát is a mozivászonra álmodják. A végeredményt meglehetősen felemásnak érzem, mert alapból szórakoztató volt Jake Schreier mozija, de hemzseg a hibáktól.

Quentin (Nat Wolff) gyerekkora óta bele van zúgva a szomszéd lányba (Cara Delevingne). A felhőtlen gyerekkort gyakorlatilag összenőve töltötték, a pubertáskor beköszöntével azonban fokozatosan kezdtek eltávolodni egymástól. A lány, nevezetesen Margo egy éjszaka belerángatja a fiút egy balhésnak, de közben mókásnak ígérkező kalandba. A közös este után a lány világgá megy, Quentin-nek néhány rejtvényt maga mögött hagyva. A fiú feltett szándékának érzi, hogy nekivágjon a barátaival karöltve egy hosszú túrának, hogy felkutassa a szerelmét.

Ha lenne olyan év végi toplista, ami a legtolakodóbb filmeket vonultatja fel, akkor az aktuális alanyom az elitmezőnyben végezne. A Papírvárosok nem elégszik meg azzal, hogy szórakoztató, kellemes élményt nyújtson. Ez a film fel akarja veled mosni a padlót, meg akarja váltani a világot, új embert szeretne belőled faragni, változtatni kíván az életeden. A készítők egy rakás hatásvadász elemet bevetnek a siker érdekében úgy, mint hangosan felcsendülő akusztikus gitárdallamokat, nagytotálokat az országútról, az össznépi, baráti felnevetéseket, és a lehető legnagyobb túlzásba vitt Oravecz Nóra-Paulo Coelho idézetgyűjtemény felmondását. Tagadhatatlan, hogy a Papírvárosoknak vannak egészen kiváló, megkapó momentumai, a probléma azzal van, hogy minden ilyen klassz jelenetre jut legalább kettő, az imént említett összetevők közül.

A színészi játékokat sem éreztem mindenkinél túl acélosnak. A két fontosabb lány karaktert megformáló Cara Delevingne és Halston Sage nagyon ügyes munkát végeznek. A főszereplőt alakító Nat Wolff munkája kimerül annyiban, hogy a távolba meredve forgatja a szemét és tejbetök módjára vigyorog. A film poéngyárosnak szánt mellékszereplőjét én sokkal inkább erőltetettnek és ripacskodónak éreztem, mintsem lehengerlőnek. A tipikus, kangörcsös, de valójában sunyi karakterrel még nem is lenne baj, de máris ront az élményen, ha Austin Abrams flegma alakítását idézem vissza a lelki szemeim előtt. Ami viszont nagyon dicséretes a Papírvárosokban, az a témaválasztás. Eleinte egy borzasztóan elcsépelt szerelmi történetnek tűnik a film, de fokozatosan átcsap az egész egy felnövéstörténetbe, némi road movie elemmel fűszerezve. Ráadásul ez a fajta váltás a film szerves részét is képezi: a főszereplő Quentin a mozinézővel együtt elkezd egy idő után azon filózni, hogy mégis mi a fontosabb? Az, akihez utazik, vagy azok, akikkel utazik?

Külön említést érdemel a történetnek egy olyan árnyalata, amivel alapból kevés film foglalkozik, és még kevesebb kamaszoknak szóló alkotás. Néha az ember hajlamos arra, hogy többet képzeljen egy bizonyos illetőről, mint amilyen ő valójában. Képesek vagyunk egy magunk előtt idealizált képpel traktálni a tudatunkat arról, hogy a hozzánk közel álló személy bizony nagyon különleges. Ezzel remekül játszik a Papírvárosok, éppen ezért nem is baj, hogy tulajdonképpen Margo karakteréről semmit sem tudunk meg. A megvilágosodás pillanata természetesen a főhősünk esetében is elérkezik, elvégre örökké nem lehet ragaszkodni egy gyermeki ideológiához. Viszont ez jár némi kiszámíthatósággal és sablonossággal a film, de legalább bizonyos esetekben nyit afelé, hogy életszagú dolgokat tárjon elénk, és a kamaszkornak olyan szegmenseit mutassa meg, amivel a legtöbben már találkozhattunk.

Biztos vagyok benne, hogy Jake Schreier filmjének meglesz a maga közönsége, elvégre tesz azért, hogy a néző rossz ízlését kiszolgálja. Noha tartogat tényleg felemelő képsorokat, óva intenék mindenkit, mert hiába a libabőrös pillanatok, ha beárnyékolja őket az a fajta borzalmas közhelypuffogtatás, amit a Papírvárosok felmutat.

7/10

A Papírvárosok teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán