Bátran kijelenthetjük, hogy az utóbbi évek filmipara elkényelmesítette a nézőket, és gyakran esünk kétségbe egy olyan film láttán, ahol a történet nem nyílt lapokkal játszik és a cselekmény – szándékosan hagyott – hézagait a saját fantáziánkkal kell feltöltenünk. Ez az elkényelmesedés gyakorlatilag az élet minden pontján fellelhető, azonban az is vitathatatlan, hogy talán ennek ellenére is ezek a filmek tudják a legnagyobb élményt jelenteni, mármint az erre fogékonyak számára. A 2005-ben készült A bajusz pontosan ilyen: egyszerre drámai és misztikus, valamint olyan kérdésekkel bombázza a nézőjét, amely sokak számára kényelmetlen lehet.

Marc (Vincent Lindon) világ életében bajuszt viselt, azonban egyik este „kalandvágyból” leborotválja azt. A vacsoránál aztán szembesülnie kell a ténnyel: sem a felesége, sem a barátai nem veszik észre a változást, sőt, szerintük sosem volt bajsza. Marc körül folyamatosan kezdenek felszívódni megszokott életének darabkái, és egyre inkább úgy érzi, hogy nem is a saját életét éli.

A történet alapján gondolhatnánk, hogy Emmanuel Carrere saját könyvéből készült adaptációja egy paranoia-thriller, azonban A bajusz ennél jóval nehezebben megfejthető talányt tartogat számunkra. A sztori rendkívül sokrétű és kissé hagyatkozik a szubjektív értelmezésre is, hisz éppúgy szólhat egy 21. századi férfi identitásválságáról, mint egy házasságban fellépő alá-fölérendelt viszonyról, vagy egy traumát feldolgozni képtelen elme folyamatos leépüléséről.

Egy azonban biztos, Carrere nem sok kapaszkodót ad a néző számára, így amolyan Lynch-i eszközökkel dolgozva egy olyan misztikus és képlékeny idősíkot teremt, amelyben bárki és bármi megváltozhat egyik percről a másikra, és ezzel éri el a mű legnagyobb pozitívumát, azaz: a történetnek bár nincs egyértelmű magyarázata, kicsit mindenki önmagára vetíti és saját életének paneljeivel helyettesíti Marc kesze-kusza „tragédiáját”.

Akárhogyan is értelmezzük a történetet, A bajusz minden szempontból kielégítő alkotás, hisz mind a felszínen, mind a cselekmény mélyén nagyszerű kirakós-játékot tartogat, mindezt megfűszerezve a gyönyörű zenével, valamint a két főszereplő színész (Vincent Lindon és Emmanuelle Devos) érzékeny, és nagyszerűen egymásra épülő játékával. A bajusz bár első látásra mókás problémafelvetéssel dolgozik, ha mélyebben beleássuk magunkat, a történet rengeteg olyan dolgot taglal, amelyet mindenki átélt már, vagy át fog élni élete során.

9/10

A bajusz teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán