A 80-as években (az időzítés kapcsán) kissé indokolatlanul hatalmas hidegháborús paranoia vette úrrá magát a filmvilágon. Sorban készültek a nukleáris katasztrófákat bemutató darabok, de még az olyan alkotásokba is beleette magát ez a rémület, mint az Űrodüsszeia folytatása. Ennek a trendnek a mai napig két leghíresebb darabja ez a két film, amelyek gyakorlatilag ugyanazt az eseményt dolgozzák fel, csak éppen teljesen más szemszögből. (Népszerű is a Threadset a britek a Másnapra adott válaszaként emlegetni.)
Mindkét műben adott egy nem túl népes, azonban valamilyen katonai bázis közelében elhelyezkedő település (a Másnapban ezt a szerepet egy kansasi kisváros, a Threadsben pedig Sheffield játssza), amely így a szovjetek nukleáris csapásának egyik fő célpontjává válik. Mindkét esetben egy eredetileg jelentéktelennek induló, azonban fokozatosan totális atomháborúvá eszkalálódó szovjet-amerikai konfliktust láthatunk, amely mindkét oldalról az ellenség szinte teljes megsemmisítésével ér véget. A két alkotás pedig gyakorlatilag nem szól másról, mint hogy bemutassa ezt az atomcsapást, és annak következményeit.
A módszer azonban a látszólagos egyezések ellenére teljesen más: a Másnap igyekszik a háború kerettörténetét a háttérben duruzsoló tévéadásokba beleszőni, és egyszer sem megtörni a negyedik falat, miközben fűzi a narratívát. Vagyis azon nem sok mindent fűz: bevezet ca. 10-12 karaktert, akik élik a saját életüket, majd ettől teljesen függetlenül egyszer csak egy atomtámadás áldozatai lesznek. Éppen ezért a film durván első egy óráját (fun fact: szinte percre pontosan ugyanakkor jön mindkét produkcióban a bomba), nem szépítem, egyszerűen kínszenvedés végigülni, annyira nem szól semmiről. Hozzáteszem, a játékidő második fele sem mutat többet, mint hogy ezek az emberek sorban meghalnak, a hatás kedvéért kissé felgyorsítva a nukleáris holokauszt utóéletét. Sokkterápiának tisztes, de filmnek már aligha nevezhető, annyira fókusz és ív nélküli.
A britek viszont mintha már tanultak volna ebből, amikor belevágtak a Threadsbe. A történetvezetés elve hasonló, itt azonban relatíve kevés szereplőt láthatunk (illetve néhányat csak addig használnak, amíg ez a katasztrófa különböző stációinak bemutatásához szükséges), és a film nem fél adatokat, kulcsinformációkat elnarrálni vagy kiírni a képernyőre. Ugyanis a produkció elképesztően alapos, de nemcsak az atomtámadás-szcenárió és a kormányzati intézkedések leírásában (és hosszában: egy nap helyett több, mint egy évtizedet ölel fel), de karaktereiben, sőt, minden egyes kompozíciójában és kellékében is. Mondhatni, a Threads egy profi oktatófilm, amelybe beleszőttek néhány apró karakterívet, azonban ez a szikár, szenvtelen elbeszélésmód változtatja igazán zsigeri erejűvé a látottakat.
Legyen bár elképesztően letaglózó (és kategóriákkal jobb a Másnapnál) utóbbi sem egy egészen egy céltudatos, sodró lendületű darab, és éppen ezért számomra ha csak egy orrhossznyival is, de a Testament jár az élen a témában. Így a Másnapot könnyű lesz elfelednem, a Threadset viszont csak szeretném elfelejteni, de még egy jó ideig kísérteni fog.
A Másnap teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
A Threads teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
