Távol a világ zajától / Far from the Madding Crowd (2015)
2015. június 01. írta: Gaben No.1

Távol a világ zajától / Far from the Madding Crowd (2015)

far_from_the_madding_crowd_carey_mulligan_tom_sturridge_1.jpgFogékony lennék egy jó kosztümös romantikus filmre, de ilyen egyáltalán nem készül. Hogy mi a bajom velük? A 3 főbűnük: sarkított karakterek, avítt értékrendek és borzasztóan unalmas cselekmény. Ez a 3 már-már általános jellemző együtt szinergikusan teszik tönkre a viktoriánus regények adaptációit. Ezért most két dolog történhetett: vagy Thomas Hardy volt egy elképesztően előremutató író a saját korában, vagy Vinterbergék dolgozták ennyire át az alapművet. Ez nem is lényeges kérdés, a fontos az, hogy a Távol a világ zajától valami fantasztikus lett.

Bathsheba Everdene (Carey Mulligan), hirtelen tanult, nincstelen, parasztlánykából nagybirtokos úrnő lesz, majd rögvest egy olyan szituációban találja magát, hogy három egymástól teljesen különböző típusú férfi keresi kegyeit, Gabriel Oak (Matthias Schoenaerts), William Boldwood (Michael Sheen) és Francis Troy (Tom Sturridge). Bathshebanak pedig el kell döntenie, hogy akar-e valaha is férjet, és ha igen akkor mégis melyiküket.

Rég láttam már ennyire komplex és kompetens női karaktert, mint Bathseba. Róla és tulajdonképpen az összes karakterről elmondható, hogy végre igazi hús-vér emberi jellemek, nem pedig sztereotípiák. Senki sem eredendően gonosz, vagy tökéletes, vagy idióta, egyszerűen csak emberek, akik alapvetően jó szándékú, érthető motivációjúak, viszont követnek el hibákat. Nehéz a szereplők kidolgozott jellemvilágát úgy piedesztálra emelni, hogy nem spoilerezem szét a filmet, de megpróbálom.

farfrom.jpgA három fontosabb férfi szereplő, a három alapvető férfi archetípus reprezentánsai. Oak a tisztaszívű, tisztességes, bölcs férfi, kinek belső dilemmája, hogy meddig kell még kitartania Bathseba mellett. Schoenaerts elképesztően jól alakítja. Mintha csak Ryan Gosling lenne a Szerelmúnk lapjaiból, plusz mélységekkel a karakterében. Boldwood a tipikus öreg, válogatós pénzeszsák, akinél beütött az irónia és ez kezdi megbontani az ép elméjét. Michael Sheen a szerepben hozza a tőle elvárható kötelezőt, de nem szerepel a figura annyit, hogy meghatározó maradjon a többiek árnyékában. Troy pedig az alattomos bájgúnár, aki annak ellenére, hogy pöcs, mégis vannak érzelmei. Sturridge pedig a nézését valószínűleg Jim Sturgesstől tanulta. (Le se tagadhatná a forgatókönyv író, hogy a One Dayt is ő jegyzi, annyira Dexter ez a pali.)

De aki alakításában mindenkit kenterbe ver, az Carey Mulligan. Én eddig beskatulyáztam őt, mint aki csak kislányos szerepeket tud játszani a legjobb filmekben (Egy lányról, Drive, Shame), de amit itt leművelt, az fantasztikus. Teljesen felnőtt nő, aki szilárd magabiztosságával leplezi nehézségeit. Ő egy teljesen szerethető karakter, aki amellett, hogy emberi, még követendő példaként sem utolsó. Képes elcsábulni és képes annyira konok lenni, hogy nem hallgat arra, akire kéne (ez a film során többször is előfordul), de képes később meglátni a saját hibáit, és annak ellenére, hogy felé van rendelve a többieknek, belátni, hogy nem tévedhetetlen, és ami a legfontosabb, képes leszállni a Földre, ha már túlságosan elrepült és bocsánatot kérni. Ez egy nagyon helyes attitűd, és támogatom ezt az üzenetet, mert ezt sajnos nagyon sok ember nem fogja fel a világban.

Maga a film pedig az elképesztő Vinterberg minőség. Ha sikerül akár Batshebaval, akár Gabriellel azonosulni, akkor ez a film valami elképesztően pörgős lesz. Nem úgy pörgős, mint egy Mad Max: Fury Road, hanem érzelmileg tart téged állandó pörgésben. Sose ül le, mindig történik valami, ami kizökkenti a szereplők lelki működését, erre pedig óriásit nyomnak a gyönyörűen megkomponált jelenetek. Mikor Gabriel elveszti a nyáját, Troy esküvője vagy mikor Batsheba nyája felfúvódik. Külön érdekesség, hogy mindig bonyodalommal végződik, mikor valaki egy mondatot úgy kezd, hogy ”A faluban az emberek azt beszélik, hogy…”. Emiatt nyer igazi értelmet a cím, illetve ettől lesz ez egy meditatív film. Igaz nem olyan mélységekben, mint a Tavasz, nyár, ősz, tél… és megint tavasz, vagy akár a Forrás, hanem egy kicsit egyszerűbb lightosabb kiadásban, ahol az angol dombok díszletei közt elmerülhet az ember saját érzelmei közt, távol a megbélyegző társadalmi nyomástól, távol a világ zajától.

9/10

 A Távol a világ zajától teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr507506820

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.