A tébolyultak / The Crazies (2010)
2015. május 20. írta: danialves

A tébolyultak / The Crazies (2010)

the_crazies_015.jpgSzerencsére vannak még alkotók, akik a remake szót nem az egyszerű pénzkeresés szinonimájaként aposztrofálják, hanem tényleg úgy gondolják, hogy egy korábbi alkotás meg tudnak valósítani egy sokkal teljesebb formában. A The Crazies például eredetileg egy Romero-horror volt, amelyről a Holtak hajnala alapján látatlanban is elhiszem, hogy ráfért egy újrázás, a 2010-es verzió pedig sikeresen valósította meg. Annak ellenére is, hogy egy ilyen régi koncepciót nehéz frissé változtatni.

Egy iowai kisváros seriffje (Timothy Olyphant) egy baseballmeccs közepén kénytelen lelőni egy megzavarodott helyi lakost. Az illető azonban nem egyedi jelenség: hamarosan egyre többen őrülnek meg. Amikor kiderül, hogy nemrégiben egy katonai repülőgép zuhant le a környéken, az események kezdenek egy mintát felvenni - mire azonban megkezdődhetne a nyomozás, a katonság karanténba zárja az egész várost. Így hősünknek az egyre vérszomjasabbá váló fertőzöttek és a minden élő emberre vadászó katonák között kell megmentenie és biztonságba juttatnia feleségét és barátait.

the_crazies13.jpgNem mondhatom, hogy a The Crazies a legeredetibb film lenne, ami a járványos és zombifilm határmezsgyéjén mozogva készült: jumpscare-jei, feszültségépítése sok esetben kiszámíthatók, csoportdinamikája nem haladja túl az "éljük túl a katasztrófát" helyzetekre jellemzőt - természetesen egy 1973-as Romero darab remake-jeként nem feltétlenül lehetett ennél többet várni tőle. Azonban annak ellenére, hogy alapvetései 30-40 évnyi sci-fi horror nyomán végtelenül ismerősek, sok remake-kel ellentétben itt nem a lustaság, hanem a maximalizmus hatja át a képsorokat.

Breck Eisner rendező igazából tényleg nem tett mást, csak megpróbálta az összes jelenetéből a maximumot kihozni: gyakorlatilag alig van olyan köztük, ahol hőseinknek ne valaki elől bujkálva vagy valakivel küzdve kell előre haladniuk, a folyamatos feszültségforrások pedig így még ha kissé kiszámíthatók is, rendre képesek felcsigázni. Továbbá mindig igyekeztek a helyszínek közé valami olyat csempészni, ami feldobhatja a látottakat, így a plakátra is felkerült vasvilla vagy az automósó könnyedén maradandó pillanatokká válnak - még akkor is, ha alapvetően csak egy jól bejáratott sablon elemei.

Annál többet nem is kell a The Crazies-től elvárni, mint hogy egy jól működő zsánerfilm legyen, ezt a kritériumot pedig tökéletesen teljesíti. Nyilván nem lehet egy lapon emlegetni azokkal a darabokkal, amelyek ennél többet is nyújtanak (éppen ezért sajnálom, hogy amikor belekezdene a saját kormányától rettegő nép paranoiájának kifejtésébe, mindig visszafogja magát), de annál sokkal színvonalasabb produkció, mint amit egy egyszerű remake-től várnánk.

8/10

A The Crazies teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr367467440

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

K.Leslee 2015.05.20. 11:44:55

Hey! Meg egy film ami neked is tetszett?:-) Mert ez szerintem is egy eleg nezhetore sikeredett remake volt.