Duplakritika: Halálos fegyver / Lethal Weapon (1987)
2015. május 19. írta: FilmBaráth

Duplakritika: Halálos fegyver / Lethal Weapon (1987)

Öreg vagyok én már ehhez! Alig volt túl a huszadik életévén Shane Black, amikor papírra vetette ezeket a mára már klasszikussá érett szavakat. Emberünk aktorként nem sokat tett hozzá a filmművészethez, szerencsére azonban kipróbálta magát a forgatókönyvírás területén is, és elsőre sikerült összehoznia a Riggs-Murtaugh duót, akiket annyira zabált a nép, hogy több folytatást is megértek a kalandjaik, az utolsótól eltekintve meglepően magas színvonalon. A 80-as évek top 10 akciófilmjei között előkelő helyet foglalt el az első rész, gyerekkorom egyik hatalmas kedvence volt, amely még ma is simán kenterbe veri a manapság a mozikban futó tucat akcióorgiákat. Ha esetleg van olyan, akinek kimaradt volna az életéből ez a kiváló film, azonnali hatállyal pótolja!

halalos_fegyver.png

Roger Murtaugh őrmester (Danny Glover) az 50. születésnapját ünnepli. Szerető családja kedvesen felköszönti a családfőt, majd a kollégák következnek, mégsem tud felhőtlenül örülni a kerek évfordulónak, mert egy jó barátja lánya öngyilkos lesz. Ráadásul új társat kap Martin Riggs (Mel Gibson) személyében, aki a felesége halála után kiégetten keresi a halált. Nekik ketten kell a végére járniuk a gyilkosságnak, és az összecsiszolódás egyáltalán nem megy könnyen...

A 80-as években élte fénykorát a buddy cop mozi, és a legjobb akciófilmek is akkor készültek, nem volt könnyű nagyot dobni a műfajban akkoriban. Tapasztalt rendező, kezdő, ezért friss szemléletű és kreatív forgatókönyvíró, kiváló szereposztás, két nagyon jól eltalált karakter, eszméletlenül jó szöveg, látványos akciójelenetek - ennyi kellett a sikerhez. Ritka jó konstelláció volt ez, na és persze szerencsés időszakban mutatták be, akkor járt le az egyszemélyes hősök kora a moziban, de még nem dübörgött be a szívünkbe John McClane, ezért nagyon értékelte a közönség az akkoriban újdonságnak ható, abszolút hétköznapi hősöket. Mert mindkét főszereplő egyszerű rendőr, akinek megvannak a saját problémái. Roger-nek ott a családja, Riggs-nek pedig nagyon komoly családi tragédiával kell megbirkóznia, vagyis a látványon és a humoron kívül a drámai vonalra is súlyt helyeztek az alkotók. Jól adagolták az akciót és az érzelmeket, végig pörgős a történet, amely a végére egy kicsit kifullad, de kit érdekel, amikor Gibson iszonyat látványosan veri péppé a rosszfiút (mert ugye férfiasan kellett rendezni a számlát, amikor már minden mindegy volt). 

Nem is lehetett volna két ennyire ellentétes karaktert egymásnak ereszteni, Shane Black nem hagyott ki egyetlen lehetőséget sem, amit ebből a kettősből ki lehetett hozni, az benne volt a filmben. A család minden nyűgével szembesülő, idősödő apuka, és a dögös, életunt mesterlövész eleinte a saját bajával van elfoglalva, finoman szólva sem hiányoztak egymás életéből, aztán persze kiderül, hogy ennél jobb nem is történhetett volna velük. Murtaugh fiatalodik néhány évet, Riggs pedig kilábal a depressziójából, hiszen kapott egy új családot magának, akikkel törődhet, végre talál értelmet az életének. De addig még sokat nevetünk, ámulunk a látványos jeleneteken (Gibson fénykorában nagyon jól tolta az akciót, lássuk be!), vagyis istenien szórakozunk ezen a jól összerakott mozin. Nem zavaró, hogy a főgonosz alakja nem lett túl erős kontúrokkal megrajzolva, a két főszereplő elviszi a hátán a filmet, nem fenyeget bennünket az unalom.

A coolságfaktort az isteni Mel szállította, aki szerencsére elég gyakran volt látható csupasz felsőtesttel, nem lehetett okunk nekünk, lányoknak panaszra. De szerencsére Gibson amúgy jó színész is, úgyhogy nem csak a kocka hasát (és a nem megvetendő popsiját) őriztük meg emlékezetünkben, akadt még jó pár jelenet, amelyet nem lehet elégszer látni (abszolút kedvenc nálam, amikor elmondja Roger-nek, hogy már csak a munkája tartja életben). Murtaugh alapvetően egy békés családapa, csak akkor lesz belőle akcióikon, amikor a lányát elrabolják a rossz fiúk, akik még nem tudják, hogy ezzel mekkora hibát követnek el. Az operatőri munka remek, a zene szintén, a rendező jól összefogta a filmet, feszes lett a ritmus, még mai szemmel nézve is kiváló szórakozást nyújt a nézőjének.

halalos_fegyver2.jpg
A casting tökéletes volt, Danny Glover és Mel Gibson kettőse nagyon jól működött a filmvásznon, pont azért, mert tökéletes ellentétei voltak egymásnak, így jól kiegészítették egymást. A veterán színész igazán ezzel a filmmel lett ismert, de soha nem lett belőle A-listás sztár, szemben az ausztrálok ikonjával, aki úgy volt szexszimbólum, hogy senki nem vitatta a művészi képességeit. Mindketten elsőre belakták a karaktert, amelyet később is látható kedvvel öltöttek magukra a folytatásokban. Mitchell Ryan nem sok vizet zavart, Gary Busey ellenben kiválóan gonoszkodott (a végső bunyó Mel-lel felejthetetlen!). 

Eszemben sincs feminista kijelentéseket tenni azért, mert eléggé hatásvadász módon úgy indul a film, hogy egy félmeztelen szőke lány látványosan öngyilkos lesz, bőven kárpótolva lettem a női nemen vett sérelmekért Mel Gibson-nal. Dögös akciófilm, amelyből nem hiányzik a humor, a dráma, bármikor jöhet, megunhatatlan!

Mel Gibon és Danny Glover először együtt, nem lehet elégszer látni ezt a kiváló filmet!

9/10

(FilmBaráth)

-------

Amikor legutóbb lukra futottam a Kickboxerrel, úgy voltam, hogy végül is egy, már a korában is inkább csak guilty pleasure kategóriába sorolt akciófilmnél bőven belefér, ha nem jut el eszméletlen filmművészeti magasságokba. De az kicsit szíven ütött, hogy már a buddy cop alkotások alapvetéseként aposztrofált és mindenki által kultikusnak tartott Halálos fegyver sem szolgál rá ezek közül a címek közül egyikre sem. Irigylem azokat, akik arról tudnak vitatkozni, hogy a széria első három része tartható csak értékelhetőnek, vagy a negyedik is, ugyanis én már az elsőt sem gondolom annak.lethalweapon.png

Kezdjük mindjárt az első felével, azaz, hogy ennek a műnek igazából alig van köze egy buddy cop darabhoz. Az első egy órában ugyan Shane Black lelkiismeretes (és nem kevésbé szájbarágós) gesztusokkal dolgozik azon, hogy felvázoljon, majd összeeresszen két tökéletesen ellentétes figurát, de a film második felében, amikor erre a legnagyobb szükség lenne, semmi nem nő ki kettejük konfliktusából. Black forgatókönyve ugyanis eszeveszett tempóban váltogatja, hogy a két szereplő dinamikájára, vagy a közben felvezetett (igencsak vékony) krimire akar fókuszálni, hogy végül mindkettőt félredobva egy akciófilm mellett tegye le a voksát. Meg kell hagyni, ez a váratlanság nagy erénye az alkotásnak, egy-egy robbanás vagy hatásos belépő rendre fel tudja dobni az eseményeket.

Erre viszont szükség is van, mert a látottak alapvetően kegyetlenül laposak. Hiányoznak a kultfilmhez méltó klasszikus szövegek (sokat elmond, hogy az untig ismételt "I'm too old for this shit" messze a legjobb mondat, ami elhangzik a produkcióban), így a két szereplő interakcióira építő szakaszt ez a fantáziátlanság, a következőket pedig az ötlettelen akciók változtatják érdektelenné. Persze az is hozzátartozik a képlethez, hogy a Halálos fegyverben minden iszonyatosan teátrális, és (a színészek játéka mellett) a szövegkönyv is leginkább azzal foglalkozik, hogy még a legidiótább néző számára is egyértelműek legyenek a vásznon látottak (Mel Gibson melodramatikus öngyilkossági kísérleténél nekem is szuicid gondolataim támadtak). Egyedül mintha csak Gary Busey vette volna komolyan a munkáját, aki még ilyen körülmények között is képes volt hiteles alakítást nyújtani.lethal.jpg

Hitelességet azonban a film több elemétől se várjunk, néha olyan lenyűgöző marhaságokat láthatunk (a kedvencem a semmiből előlopakodó helikopter), mintha a szkript még mindig a "mi nézne ki jól?" fázisában leledzene, erősen átgondolatlan fordulópontokkal és a hatásvadászat kedvéért hozott döntésekkel. Az élményt pedig a minden egyes jelenetet valamiért egy erotikus szaxofonszólóval aláfesti akaró soundtrack tetőzi be, tökéletesen koronázva meg az egész produkció kaotikusságát.

Azzal semmiképpen nem vádolható a Halálos fegyver, hogy klisés lenne, ugyanakkor annyira mesterkélt és fantáziátlan, hogy igazából ez semmit nem jelent ez esetben. A legrosszabb pedig az, hogy egy sokkal jobb film lehetett volna belőle, ha az alkotók közül valaki (elsősorban Shane Black) leül, és rendesen végiggondolja.

5/10

(danialves)

A Halálos fegyver teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr847466560

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Terézágyú 2015.05.19. 13:33:31

"nem csak a kocka hasát (és a nem megvetendő popsiját) őriztük meg emlékezetünkben"

Merthogy

"minden filmbe kell egy dramaturgiai, funkció nélküli férfisegg!"

FilmBaráth 2015.05.19. 14:36:16

@Terézágyú: hát igen, nekem is eszembe jutott a Haláli fegyver, amikor leírtam ezt a mondatot:-)

szkristof92 2015.05.19. 15:38:45

Még jó, hogy FilmBaráth tudja egyensúlyozni danialves hipszter-trollkodását! :)

Zombi elvtárs · http://www.zombielvtars.blog.hu 2015.05.19. 20:29:26

Azt vágjátotok, hogy a forgatókönyvíró Shane Black szerepelt a Predatorban? Ő mesélte a perverz hülye vicceket... és azt hiszem őt vadászta le először a Predator. :)

heimdall 2015.05.20. 08:49:46

Blacknek még olyan filmeket is köszönhetünk, mint a Az Utolsó cserkész vagy a Durr, durr és csók. Mindkettő kiváló szerintem, na meg utóbbi (az Éneklő detektív mellett) az, amely rehabilitálta Robert Downey Jr.-t, mindenki legnagyobb örömére (bár a blockbuster korszakának véget vethetne már!).

Vacskamati69 2015.05.21. 09:08:55

Könyörgöm, egy felnőtt, dögös pasinak nem popsija van.... Ezzel konkrétan ledegradáltuk valami nőimitátor szintre... A popsi szótól még női változatban is lábrázást kapok...