A filmet a Titanic Filmfesztivál keretében volt lehetőségem megtekinteni.
Történelmi témáról nehéz úgy dokumentumfilmet készíteni, hogy az ne váljon közhelyes ismeretterjesztő darabbá, ugyanakkor maradjon még elég mozgástere megfogalmazni valami saját gondolatot. Chad Gracia díjnyertes alkotása azonban nem megy bele ebbe a dilemmába, hanem gyors és sallangmentes lépésekkel végül egy kifejezetten kurrens mondanivalóvá kerekíti ki az eredetileg izgalmas összeesküvés-nyomozásnak induló sztorit.
A csernobili katasztrófáról mindenki hallott, sőt, valószínűleg betéve tudja a pontos történetét is. De azt a részét valószínűleg jóval kevesebben ismerik, hogy meglepően közel a komplexumhoz létezett egy radarállomás, amelyre a reaktor árának kétszeresét költötték, és évekig tartotta rettegésben az amerikai közvéleményt. Jellegzetes rádiójeléről az Orosz harkály nevet kapta, de ennél többet nem lehet tudni róla. Viszont egy ukrán művész és egyben csernobili túlélő, Fedor Alexandrovics, elhatározza, hogy kideríti, milyen célt szolgált az eszköz, és lehet-e köze a tragédiához.
Az ehhez kapcsolódó nyomozás terjedelmében és mélységeiben sem merít ki többet egy alaposabban megírt Konteó-posztnál, habár azt a mű javára kell írni, hogy ennek ellenére sem fordul a katasztrófa ezerszer elismételt képsoraihoz és eseményeihez, hanem szigorúan csak új információkra szorítkozni. Akár az ukrán helyzettel kapcsolatos, egészen aktuális párhuzamokra is: az Orosz harkály ugyanis messze nem egy oknyomoz darab, sokkal inkább a szovjet rendszer, és annak mindmáig fennmaradt kísértetének érzékletes lenyomata.
Mert azt nem tagadhatom, hogy a néhány készséges interjúalany és a kényelmesen levont konklúziók sokszor keltik egy szenzációhajhász doku-show hatását, amelyben a válaszok már előbb megvannak, mint a kérdések. Alexandrovics pedig akaratlanul is igazi őrült showmanné válva tolmácsolja felénk ezt az élményt. De kissé felesleges az alkotás hitelességét méricskélni, hiszen az Orosz harkály tulajdonképpen bevallottan nem megingathatatlan bizonyítékokat kíván állítani bizonyos események mögé, hanem inkább hagyja, hogy a látottak magukért beszéljenek.
Ez a film ugyanis nem azzal visz be egy gyomrost, hogy megdöbbentő információkkal szórja meg nézőjét, hanem, hogy segít neki összekötni azt, amit idáig mindig is tudott. És amikor a szomszédunkban még mindig a Szovjetunió szelleme gyilkolja halomra az embereket, mindennél nagyobb szükség van az ilyen ráébredésekre.
Az Orosz harkály teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán