Az élet utat tör magának. Az első rész legemlékezetesebb mondata volt ez, a másodikban pedig láthattuk, hogy mit is jelent ez valójában. Mert Spielberg nem kispályázott, ránk szabadította a dinókat, végignézhettük, hogyan járunk, ha nem gondoljuk végig, hogy mit akarunk kezdeni az ősvilág feltámasztott élőlényeivel. Habár a játékidő nagy részében premier plánban csodálhattuk a szauruszokat, mégsem lett annyira ütős ez a rész, mint az előző, a kevesebb talán több lett volna. De még mindig egy helyre kis kalandfilm lett a végeredmény, itt kellett volna befejezni a sorozatot. De hát sajnos tudjuk, hogy ez nem így történt, kellett is jó néhány év, hogy újra várjunk egy Jurassic Park filmet...
Ian Malcolm (Jeff Goldblum) karrierje romokban hever, mert nyilvánosságra hozta a Jurassic Parkban történteket, és a vállalat új vezetője, Peter Ludlow (Arliss Howard) ezt nem hagyta annyiban. Azonban kiderül, hogy egy másik szigeten még élnek dinók, és John Hammond (Richard Attenborough) megpróbálja megelőzni a tragédiát, valamint unokaöccse pénzéhségének is gátat akar szabni, ezért egy tudóscsapatot küld oda, köztük Ian barátnőjével. A matematikus azonnal elindul, hogy kimentse onnan, mert persze amint az ember megjelenik a helyszínen, elszabadul a pokol...
Az első rész után kitört a dinó mánia, egyértelmű volt, hogy lesz folytatás. Spielberg nem volt könnyű helyzetben, tudta, hogy szignifikánsan emelnie kell a szauruszok számát a filmvásznon, hogy fenn tudja tartani a nézők érdeklődését. Nem is volt gond a látvánnyal, akkoriban csúcstechnikát képviseltek a képsorok, mai szemmel nézve azért akad némi hiányérzet, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. Tisztességesen össze lett rakva a film, nem voltak üresek a karakterek, volt kaland, zúzás és jellemfejlődés, de már közel sem nyújtott ez az alkotás olyan mindent elsöprő élményt, mint az első rész. Igen, megszoktuk a dinókat, és csak CGI-ban sikerült felülmúlni az etalonnak számító első felvonást, a történet már nem volt annyira érdekes, a forgatókönyvnek is voltak hiátusai. Nem feltűnőek, csak éppen akkorák, hogy érezzük, valami hiányzik a csodához, sokkal kevesebb képet őriztünk meg ebből a részből, mint az előzőből.
Az első rész legkarakteresebb figurája volt Ian Malcom, így a dögös matematikus volt az egyetlen, aki visszatért a régi szereplők közül (néhány cameo-t leszámítva természetesen). De a rocksztár, elmés beszólásokban gazdag karakterből sajnos nem sok maradt, egy családját mentő környezetvédő akcióhős lett a cool fazonból, akiből 12 egy tucat a műfajban. Nem lenne semmi problémám a figurával, ha nem estem volna bele abba a cinikus zsenibe az első részben, most pedig kaptam egy totál átlagos greenpeace-es családapát, hát, köszönöm szépen, nem ezt vártam. A többi karakterben nem lehet igazán hibát találni, de nem is érdekesek annyira. Ez ugyan az előző részben is így volt, viszont akkor a látvány és a jól felépített történet mellett ez nem igazán tűnt fel, de most, hogy eléggé kiszámíthatóak az események, és a film elején elsütik a puskapor nagy részét (az a vadászat tényleg ott volt a szeren még mai szemmel nézve is!), és utána nem sikerül emelni a tétet, így szépen lassan, de biztosan unalomba fullad a jól induló alkotás. Ian-en kívül igazán csak a fővadász alakja érdekes, de ő sajnos nem kapott annyi jelenetet, amennyit megérdemelt volna.
Összességében egy korrekt, de nem annyira maradandó folytatás lett belőle, és hát ennyi év után sajnos már a CGI sem az igazi (érdekes, hogy az első résznél ez nem probléma, valószínűleg azért, mert ott jóval kevesebb dinót kellett filmvászonra álmodni). A T-rex San Diego-i ámokfutása sem sikeredett katartikusra, főleg, hogy elég erős King Kong utánérzései vannak a nézőnek a képeket nézve. A csoda elmaradt, látványosan kivitelezett középszer sikeredett másodjára, nem volt rossz, de azért ha a Jurassic Parkra gondolunk, az első rész jut eszünkbe, nem pedig a második felvonás. Már a bemutatója idején sem nyűgözött le igazán a film, az újranézéssel sem javult a helyzet, egyáltalán nem tett jót neki az idő múlása.
Jeff Goldblum még mindig eszméletlenül dögös volt, és jól is játszotta a rá bízott szerepet, ez azonban most sajnos nem volt elég ahhoz, hogy igazán maradandót tudjon alkotni. Julianne Moore hozta a kötelezőt, Vince Vaughn nem vitte túlzásba a színészi játékot, Peter Stormare és Pete Postlehwaite ellenben kiváló volt, kár, hogy túl kevés jelenetben szerepeltek. Richard Attenborough jót cameo-zott, Vanessa Lee Chester bájos volt, Arliss Howard nem volt rossz.
Steven Spielberg nem vallott szégyent ezzel a filmmel, nem volt sokkal rosszabb, mint az ikonikus első rész, de nem is lett olyan emlékezetes moziélmény, mint az elődje. A dinóláz a tetőfokán tombolt, meg is kapták a nézők a lehető legnagyobb dózisban az őslényeket, de azért a hiányérzet megmaradt. Tényleg itt kellett volna abbahagyni, a harmadik rész már annyira nem hiányzott senkinek.
Látványos, összességében jól sikerült folytatás, amely azonban nem érte el az első rész színvonalát.
7/10
Az elveszett világ: Jurassic Park teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán