Vuk (1981)
2015. április 10. írta: FilmBaráth

Vuk (1981)

vuk.jpgVadászom, utamból kotródj! Innen ered Vuk, a kis róka neve. Már gyerekkorunkban halálosan szerelmesek lettünk a kis vörösbe, és az érzelmeink hőfoka semmit sem csökkent az évek során, sőt egyre jobban értékeljük, hogy az ultramodern, de egy kaptafára készülő animációs filmek özönéből van hova menekülnünk, ha már végképp elegünk van belőlük. Mert Dargay Attila rajzfilmje nagyon szerethető, vicces, és megunhatatlan! 

Boldogan él az erdőben a rókapár, Kag és Íny, gyermekeikkel, akik közül Vuk a legégetnivalóbb. Egyik nap elkíséri apukáját vadászni, aki természetesen hazaküldi, hogy ne legyen láb alatt. A kis róka eltéved, így szerencséjére nem kell osztoznia családja tragikus sorsában. Egy idősebb, magányos fajtársa, Karak veszi a szárnyai alá, akinek meglehetősen meggyűlik a baja a kölyökkel. De aztán felnőtt róka lesz belőle, aki bosszút áll a szeretteiért...

A legendás Pannónia Filmstúdióban nagyon tehetséges emberek dolgoztak, akik kiváló filmekkel örvendeztették meg a kicsi és nagy nézőket. A Vuk Fekete István regénye alapján készült (őszintén megmondom, soha nem olvastam el, pont azért, mert kicsi korom óta imádom a rajzfilmet), a forgatókönyvet Dargay Attila, Imre István és Tarbay Ede írta. A rendező pontosan tudta, hogyan kell rabul ejteni a nézők szívét, hiszen akkor már túl volt a Lúdas Matyi hatalmas sikerén. Tehát: végy egy remek alaptörténetet, spékeld meg jó szöveggel, legyen benne kaland, érzelmek, akció, na és persze humor! Na és persze nem árt, ha mögötted van a Pannónia Filmstúdió animátorainak szaktudása. 

Mindenkinek ajánlom, hogy látogasson el egyszer Etyekwood-ba, többek között azért, mert ott részletesen bemutatásra kerül, hogyan készült ez a bűbájos rajzfilm, milyen technikai nehézségeket kellett legyőzniük az alkotóknak, hogy el tudjanak varázsolni bennünket. Mert nem volt könnyű filmvászonra álmodni a kis róka kalandjait (egyébként eredetileg tévésorozatnak szánták, később állt belőle össze egy játékfilm), de de végül sikerült, a szinkron is zseniális lett (Pogány Judit, Gyabronka József, Csákányi László, Koltai Róbert, stb. - mindannyian kiváló munkát végeztek!), a nézők pedig már bemutatásakor is imádták a végeredményt, és ez a helyzet azóta sem változott, ezen a rajzfilmen egyszerűen nem fog az idő!

A karakterek nagyon jól kerültek megírásra és megrajzolásra, Vuk, Karak, Vahúr, Fickó, és megannyi szereplő egy életre bevésődött a nézők szívébe, mindenki szeme azonnal felragyog, ha valamelyikük szóba kerül. Gondolom, mindenkinek megvan a kedvenc jelenete a filmből (kíváncsian várom őket kommentben!), az enyém a libák verhetetlen kettőse, akiket Vahúr és Fickó próbál megvédeni Vuktól, természetesen sikertelenül (Kolléga úr - Maros Gábor és Haumann Péter előadásában! Felejthetetlen!). A film zenéjét Wolf Péter írta, és hatalmas sláger volt egykoron (és ma is!) a lánya, Wolf Kati előadásában. (csak az Ullmann Mónika által énekelt Moncsicsi érhetett a nyomába akkoriban!). A filmben nem ő adta elő a mára már legendás dalt, hanem Maros Gábor (fürge róka lábak, surranó kis árnyak, hipp, hopp, jön Vuk- tudjuk folytatni, ugye?). 

vuk2.jpgHogy mennyire beépült a mindennapi szóhasználatba a film szövege, arra csak egy példa az, hogy nemrégiben egy hipermarketben a húsos részlegnél velem együtt mindenki jót mosolygott azon, hogy egy kisfiú azon nyúzta az anyukáját, hogy egy Tás-t kérjen neki a hentes bácsitól. De a Simabőrű, a Nyaú, az Unka stb. szavak is gyakran hallhatóak nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek körében. Vagyis hiába telt el nagyon sok idő a bemutató óta, mégsem felejtettük el kedvenceinket, szerencsére a tévében is viszonylag gyakran leadják ezt a bájos mesét, így kizárt, hogy feledésbe merüljön. Néhány éve Gát György (akinek ugyebár Lindát köszönhetjük) elkövette az a hatalmas hibát, hogy azt hitte, eltelt már az az idő, amikor a nézők fogékonyak lesznek egy modernebb változatra, de súlyos kudarcot szenvedett, nekünk gyerekkorunk kedvence kell, kit érdekel, hogy közben már elavultnak számít az animációs technika, amivel egykoron készült.

Az elképesztő siker titka valószínűleg éppen abban rejlik, hogy sikerül eltalálni azt a hangulatot, amely még nem szirupos, de enni valóan bájos. A kis róka és a többiek nem túl bonyolult karakterek, a történetben sincs túl sok csavar, de éppen ezért könnyű megszeretni és megkedvelni a szereplőket, lehet nekik szurkolni, sírni a drámákon, kárörvendeni a rosszak vesztén és szívből örvendezni a happy end-nek. Egy nagyon jól összerakott mesefilm, amelyet felnőtt fejjel is csak szeretni lehet!

A kis Vuk jött, látott, győzött, mi pedig ezredszer is futunk megnézni a kalandjait, mert nem lehet megunni őket!

10/10

A Vuk teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr197347074

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Flankerr 2015.04.10. 12:36:06

A film zenéjét Wolf Péter írta, és hatalmas sláger volt egykoron (és ma is!) a lánya, Wolf Kati előadásában. (csak az Ullmann Mónika által énekelt Moncsicsi érhetett a nyomába akkoriban!)
Konkrétan van itthon egy olyan bakelit kislemez, aminek egyik felén a Vuk, a másikon a Moncsicsi van, természetesen gyári.

FilmBaráth 2015.04.10. 14:26:48

@Flankerr: Konkrétan nekem is volt ilyen lemezem:-)

Kopi3.14 2015.04.14. 14:49:27

Könyvben még jobb szerintem.