Backcountry (2014)
2015. március 28. írta: Werewolfrulez

Backcountry (2014)

backcountry_3.pngAhogy nem is oly' régen a 2014-es Grizzly című film kapcsán is említettem, a jó állatos horror olyan ritka akár a fehér holló. Úgy látszik, az a bizonyos közmondásos albínó madár most szépen berepül a műfaj rajongóinak ablakán: a Backcountry című medvés túlélőhorror (thriller/dráma) ugyanis kifejezetten erős alkotás lett.

A történet abszolút nem nagy szám, mondhatni, hogy a produkció igazán fapados forgatókönyvből dolgozik. Egy fiatal pár (Jenn - Missy Peregrym, Alex - Jeff Roop) erdei túrára indul, ahol először egy gyanús idegennel, majd egy jókora fekete medvével futnak össze. Mivel a páros férfitagja kicsit túlbecsüli a saját képességeit, hamarosan komoly bajba keverednek...

Először is leszögezném: ez a film a realizmusból meríti az erejét. Aki az említett Grizzly-féle lövödözős, túlzásokkal teli B-mozira számít, az hatalmasat fog csalódni. A Backcountry ugyanis lassan építkezik, és mentes bármiféle valóságtól elrugaszkodott agymenéstől. Karakterei hétköznapiak, története végig logikus mederben zajlik. Nyugtalanító mivolta pont ebből a realizmusból fakad, hiszen kimért hangvételével és azonosulásra késztető szereplőivel olyan kíméletlenséggel ássa alá a néző komfortérzetét, amennyire egyetlen vérengzős-belezős mozi sem lenne képes. A feszültség eleinte csak észrevétlenül szivárog, aztán a gyanús idegen, Brad (Eric Balfur) feltűnésével egyre jobban hatalmába keríti a befogadót. Ahogy a baljós jelek sokasodnak a főszereplők körül, úgy lesz egyre fojtogatóbb a film hangulata. A fekete medve tényleges támadása pedig olyan csúcspontját jelenti az izgalmaknak, amely mindenképpen az év legemlékezetesebb horrorjelenetei között van - pedig semmi túlzás nincs benne, gyakorlatilag naturalista megközelítésben mutatja be egy vadállat reakcióját a potenciális zsákmányállat kapcsán.

backcountry_1.jpgA természettel megküzdeni kényszerülő ember alakja, és a hangsúlyosan realista megközelítési mód bennem Adam Green Frozen című 2010-es alkotását idézte fel, azzal a különbséggel, hogy jelen kritikám tárgya mindezen szempontok mellett príma párkapcsolati drámaként is működőképes. A párját lenyűgözni kívánó, és ebbéli igyekezetében súlyos hibákat vétő férfi, és az óvatosabb, logikusabb gondolkodású nő alakja tanulságos lehet mindkét nem képviselője számára, főként, ha figyelembe vesszük a későbbi, a vész óráiban tanúsított - némileg talán meglepő, de véleményem szerint még mindig szilárdan a valóság talaján maradó - magatartásukat. Szintén a párkapcsolati dráma oldalát erősíti a filmnek az a "farokméregetés" is, melyet Alex és Brad produkál: azt kell mondanom, hogy tipikus férfi magatartást mutatnak be, amikor lappangó harcot vívnak a "domináns hím" címért a jelenlévő hölgy előtt...

Az említett Frozenre rímelő módon ebben a filmben is élő állattal dolgoztak a készítők, ami nagyban segíti a nézőt abban, hogy beleélje magát a produkcióba. Természetesen egymagában a valódi fekete medve látványa sem nyújtana maradandó élményt, ha az operatőri munka, a fényképezés és a vágás nem lenne olyan színvonalas, amilyen. Különösen érdemes figyelni a mélység-élességgel való játékra, amivel az operatőr nagyszerűen fejezi ki a vészhelyzetben beszűkülő, majd kapkodóan fókuszt váló tudatállapotot. Látvány szempontjából csak és kizárólag dicsérni tudom a művet, mint ahogy a minimális zenehasználatot, valamint a színészi munkát is minőséginek éreztem.

backountry_2.jpgAz egész mozinak csak egyetlen komoly hibája van, ami viszont sokaknak zavaró lesz. Ez a probléma pont a sokat emlegetett valósághű megközelítésből fakad. A Backcountry története olyannyira mentes a túlzásoktól, olyan szinten letisztult, hogy azt sokak földhöz ragadnak, soványnak, sőt, egyenesen "snassznak" fogják értékelni. "Mi ebben a pláne? Ennyi az egész?!" - kérdezi majd nem egy néző a film megtekintése után. Ezt a negatívumot erősíti fel a dramaturgia egyenetlensége is: kicsit "középnehéz" a produkció, ugyanis az ominózus naturalista medvetámadás jelenti a csúcspontot, utána már lefelé halad a film, és a finálé sem jelent igazi katarzist.

Nem állítom, hogy én maradéktalanul elégedetten álltam fel a stáblista után, de képes voltam azonosulni az első "igazi" filmjét jegyző Adam MacDonald rendezői koncepciójával. Egy pőre mondanivalóhoz pőre film dukál - nekem ez így oké. A többit meg majd Ti eldöntitek.

8/10

A Backcountry teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr637291773

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2015.03.28. 09:44:54

Erre a középnehézségre mondtam azt, hogy az a típusú film, ami lassan indul, hogy aztán soha ne induljon el. :D
De egyébként tényleg minőségi filmnek tartom én is, vannak benne kellően jó és feszült jelenetek, csak összességében valahogy mégis elég lapos és felejthető lesz.

K.Leslee 2015.07.10. 00:35:39

Nem tul intelligens film, de nem voltak vele komoly bajok (kiveve mikor kinthagyja a csavo a baltat). Jobb fajta vadonos film, amik nem a sztorijukrol hiresek altalaban, igy ez sem. Viszont valahol van egy elemien hatborzongato hangulata ami a szereplok kiszolgaltatottsagaban rejlik, raadasul vegig azt ereztem hogy az egesz szituacio olyan realisztikus. Jah, es vegre megint egy horror/thriller ahol a noi szereplo nem egy idiota picsa.
süti beállítások módosítása