Duplakritika: Szárnyas fejvadász / Blade Runner (1982)
2015. március 23. írta: FilmBaráth

Duplakritika: Szárnyas fejvadász / Blade Runner (1982)

Bruse kritikája itt olvasható.

Végre biztos lett, hogy lesz folytatás, Harrison Ford aláírta a szerződést, lesz egy jó rendező, Dennis Villeneuve, a forgatókönyvíró (Hampton Fancher) ugyanaz, Ridley Scott is a fedélzeten tartózkodik, ezúttal produceri minőségben, vagyis minden adott ahhoz, hogy a filmrajongók legnagyobb örömére folytatódjanak Rick Deckard kalandjai. Nem irigylem az alkotókat, nagyon össze kell kapniuk magukat, mert iszonyúan magasan van a léc, egy igazi kultfilmet kellene méltónak lenniük. Én személy szerint nem könnyen barátkoztam meg Ridley Scott mára már klasszikussá érett alkotásával, tizenéves koromban egy büdös szót sem értettem belőle, huszonévesen már időnként sejtettem, hogy miről akar szólni a film, de igazán csak harminc éves korom körül lettem a szerelmese. Régen láttam, ezért amikor olvastam a jó hírt a folytatásról, már indultam is, hogy előkerítsem VHS-en a filmet. Nem csalódtam, nem fogott rajta az idő, még mindig zseniális alkotásról van szó!bladerunner3.jpg

2019-ben járunk, a világ elég lepra hely lett, de még az embereknél is kilátástalanabb a replikánsok élete, akik voltaképpen rabszolgák. Fizikailag nem lehet megkülönböztetni őket az emberektől, de nincsenek érzelmeik és csak 4 évig élnek, aztán a programjuk szerint meghalnak. Néhányan közülük a tiltás ellenére a Földre jönnek, hogy megismerjék teremtőjüket. Rick Deckard-ot (Harrison Ford), az egykori szárnyas fejvadászt bízzák meg azzal, hogy semmisítse meg a replikánsokat. És a hajsza elkezdődik...

A film Philip K. Dick Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal című könyve alapján készült, amelyet azonban a rendező, Ridley Scott soha nem olvasott el, így alkotta meg azt a sajátos hangulatot, ami miatt annyian rajonganak az alkotásért. Bemutatása idején egyáltalán nem volt sikeres a film (ennek legfőbb oka valószínűleg az volt, a Ford-Scott kettőstől egy jóval akciódúsabb alkotást vártak a nézők, és hát nem könnyű ráhangolódni a filmre), azonban idővel eljutott a közönség szívéig, mára klasszikussá lett a saját műfajában.

Egy olyan jövőképet mutat be Scott, amelyben én biztosan nem szeretnék élni, mert teljesen embertelen, eltűnt szinte minden szépség és finomság a Földről, tökéletesen kilátástalan a mindennapi élet, ez inkább csak vegetálás, lepusztult környezetben az emberi lélek csak sírni tud egy olyan világ után, amelyben vannak színek, érzelmek és van miért és kiért élni. Igazából nem a cselekmény az, ami miatt letaglózó a film, a szöveget sem viszik túlzásba, akció sem túl sok akad benne, de éppen ezért rengeteg idő marad gondolkodni azon, amiről a szereplők beszélnek. Mert a replikánsok vezetője, Roy nagyon is fontos erkölcsi kérdéseket feszeget, tudni akarja, hogy ki ő, honnan jött és hová tart (akárcsak mi valahol legbelül, csak  a mindennapi rohanás közepette nem nagyon van időnk ilyen kínzó és kényelmetlen kérdéseket feltenni saját magunknak). Amikor Tyrell felvilágosítja arról, hogy a napjai meg vannak számolva, sorsa az elmúlás, nincs remény a túlélésre, dühében megöli teremtőjét. Végig kell néznie, ahogyan társai meghalnak, már csak ő marad, és Rick egy elhagyatott házban. És az utolsó félórában végignézhetjük a gyilkos hajszát, amelynek a vége véleményem szerint minden idők egyik legjobb jelenete: ahogyan Roy megbékül a sorsával, utolsó mozdulatával szabadon engedi a galambot, és ilyen mondatokat vág hozzánk, hogy eldobjuk tőle az agyunkat: "Érdekes élmény a rettegés, ugye? Ezt jelenti a rabszolgalét. Láttam, láttam sok olyat, amit ti emberek el se hinnétek. Lángban álló hadihajókat túl az Orion-csillagképen, láttam C-sugarakat csillogni a sötétben a Tannhauser kapu mellett. Ezek a csodás pillanatok eltűnnek az időben, akár a könnyek az esőben... Ideje meghalni."

Valójában egy jövőbe helyezett Frankenstein-történetet mesél el Scott, aki a neo-noir egyik gyöngyszemét alkotta meg a filmmel, köszönhetően a rendkívül egyedi látványvilágnak (az a gésa a hatalmas képernyőn gondolom nem csak az én retinámba égett bele), Vangelis fantasztikus zenéjének, na és a színészi alakításoknak. Ez a posztapokaliptikus sci-fi nem könnyen emészthető darab, mégis, már a kezdés is nagyon erős, végig fenn tudja tartani az érdeklődést, a vége pedig simán zseniális. Habár Rick a főszereplő, mégsem ő a legerősebb karakter a történetben, Roy sokkal karizmatikusabb figura nála, ő az, aki a válaszokat keresi a kérdéseire, a fejvadásznak ugyan vannak kétségei (nem viseli túl jól, hogy tökéletesen embernek látszó lényeket kell kiiktatnia), de alapvetően a munkáját végzi, akkor kezd mélyebben belebonyolódni a történetbe, amikor beleszeret Rachel-be, aki tőle tudja meg, hogy valójában ő is replikáns. De valójában az emberek is replikánsok, nem? Hiszen mi is tudjuk, hogy véges idő adatott meg nekünk porhüvelyünkben, és nekünk is most kell összegyűjteni az élményeket, amelyek lehet, hogy velünk együtt múlnak el az időben...Mondom én, hogy nagyon jókat lehet filozofálni ezen a filmen, amelyet kb. 5-10 évente érdemes megnézni, és figyeljük meg, mindig másként fogunk reagálni az egyetemes mondanivalójára, attól függően, hogy hol tartunk a saját kis életünkben.

blade_runner2.jpg
Harrison Ford eszköztelen játéka nagyon jót tett a filmnek, és bár ő volt a sztár, mégis ellopták előle a show-t, Rutger Hauer élete szerepében brillírozik. Daryl Hannah szép volt, de a színészi játékban sem volt hiba, az ő extravaganciáját tökéletesen kiegyensúlyozta Sean Young elegáns visszafogottsága. Edward James Olmos, William Sanderson, Brion James és Joe Turkel egyaránt kiváló alakítást nyújtott.

Ridley Scott rendezői pályafutása igencsak ingadozó, de mivel ő adta nekünk az Alient, ezt a kiváló filmet, na és jelen sorok írójának hatalmas kedvencét, a Gladiátort, ezért minden ballépés meg van bocsátva (legalábbis részemről biztosan). A Szárnyas fejvadász megosztó film, van, aki imádja, van, aki nem szereti, de az mindenképpen kijelenthető, hogy minden idők egyik legjobb sci-fije, amelynek egyik legnagyobb erénye az operatőri munka.

Látványos, elgondolkodtató film, kötelező darab!

10/10

(FilmBaráth)

-------------

Nehéz lenne egyértelműen megmondani, hogy melyik alkotás a nosztalgiasznobizmus Szent Grálja, több film is méltó esélyes erre a címre, de a Szárnyas fejvadász elsőségét valószínűleg kevesen vitatnák. Lehet, hogy azért tűnik csak ez így, mert a folytatás kapcsán most hirtelen mindenki lehetőséget kapott a teátrális felháborodásra, de alapvetően hirtelenjében kevesebb túlértékelt filmet tudnék mondani ennél.

Pedig reménykeltően indul a film: Philip K. Dick high concept tudományos fantasztikuma, valamint a 30 év távlatából is bámulatos látványvilág kezdettől fogva le tudott nyűgözni, és még azt sem bántam, hogy egy-egy átvezető jelenet alatt nyugodtan ki lehetne menni kávézni, anélkül, hogy bármiről is lemaradnék. Az effektek, a díszletek szinte az összes kortárs mű nagyságrendjét meghaladják, de szerencsére nem támaszkodtak rájuk túl nagy mértékben az alkotók, így a technika öregedésével sem veszít sokat a produkció. Az összképet pedig Jordan Cronenwerth fényképezése koronázza meg, aki annyira remekül játszik a fényekkel, hogy még az egyszerű belső terekből is jellegzetes helyszíneket varázsol.bladerunner_1.jpg

Éppen ezért okozott számomra hatalmas csalódást, amikor a forgatókönyv hirtelen elkapta erről a vibráló, misztikus és érdekes környezetről a fókuszát. A mű kb. 45. percétől kezdve sem történetileg, sem vizuálisan nem kapunk többet a Szárnyas fejvadász világáról, ehelyett inkább a szkript elkezd masszívan dolgozni a szálak bonyolításán. A probléma csak annyi, hogy a szerzők a többi Dick-adaptációhoz hasonlóan mintha itt is egy novellából dolgoztak volna, ugyanis a játékidő második fele már arról árulkodik, hogy sehogyan sem sikerült egy egész estés darabbá kerekíteni az alapanyagot. (Pedig a regényből azért lett volna mit átemelni...) Így marad a mondanivaló nélküli filmesek legjobb vészmegoldása, azaz rágjunk meg minden jelenetet jó alaposan, a legegyszerűbb mozzanatok is tartsanak legalább 5 percig, akinek pedig ez nem tetszik, azt majd a sznobok úgyis szépen elküldik Transformerst nézni. A végső "összecsapás" egyenesen kriminális ebből a szempontból, ugyanis csúcspont helyett nem elég, hogy a leglaposabb része lett az alkotásnak, de az addig remek Rutger Hauer ripacskodásba átforduló alakítása, valamint a talán kaszkadőr-, talán pénz-, talán ötlethiányból eredően kergetőzéssé és falmászássá silányított küzdelem kifejezetten nevetségessé is teszik.

A filmnek viszont az volt az óriási szerencséje, hogy egy olyan korba érkezett, amikor a filmvilágban a science fiction még éppen csak kezdett kiemelődni a közízlést meghatározók szemében a ponyva kategóriájából, és elfoglalni a helyét az értékesnek is tartott műfajok között. És nem is csodálom, hogy egy Alien után és két Star Wars között Philip K. Dick gondolatai még kiherélt formájukban is hihetetlen újszerűnek és magvasnak tűntek, de ha egy kicsit kiszélesítjük a látókört (akár csak a Dick-életmű későbbi adaptációiig), sokkal inkább tűnik a Szárnyas fejvadász allegóriája ismerősnek, érdektelennek és nem a legjobban kifejtettnek. Ebből a szempontból pedig kicsit visszafelé is sült el, hogy az alkotók mindent erre az egy lapra tettek fel, mert ha egyszer ilyen téren nem tudnak lenyűgözni, sokkal nehezebb megbocsátani a jellegtelen karaktereket és a túlságosan is céltudatos narratívát.blade-runner-original-blade-runner-1982-a-minority-s-report.jpeg

Akármennyire is igaz, nem szívesen sütném el megint azt a közhelyemet, hogy a később készült alkotások helyezték nagyon rossz perspektívába a Szárnyas fejvadászt, ugyanis ez csak a legkisebb baj vele. Dick könyvének hanyag átültetése, a hézagok lassú merengéssel történő befoltozása ugyanis akkor is megbocsáthatatlan lenne, ha a mű azóta is utolérhetetlen gondolatisággal rendelkezne. Ennek hiányában viszont csak egy folyamatosan egyre növekvő csalódásként tudtam értékelni ezt a két órát.

5/10

(danialves)

A Szárnyas fejvadász teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr247227587

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lisztes · http://www.facebook.com/LisztesMegmondjaATutit 2015.03.23. 12:40:01

Danialvesnek úgy látszik a Pretty woman való inkább!
Nem tudom, az ilyen minek ír kritikát!!!44!négy!

zoltanek 2015.03.23. 13:10:19

Kb. 1 másodpercig tanakodtam, hogy megírjam-e a véleményem. :)

Én még 1994-ben láttam először a filmet, még a régi változatot, melyben Deckard narrációja megy, és a film befejezése sem az az ütősebb változat. De már akkor tudtam a rendezői változat létezéséről, csak épp elérhetetlen volt. A dvd korszak elején azonban be lehetett végre szerezni. Meglepődtem rajta, hogy sokkal nehezebben emészthető lett a film, ráadásul akkor már a könyvet is kiolvastam, és hát nem sok köze volt a kettőnek egymáshoz. Szóval nem sok kapaszkodója van a filmnek. A látványvilág az egyetlen, ami első látásra lenyűgözi a nézőt. De a film végeztével csak nem hagy nyugodni az egész. Mert rengeteg apró, kinyújtott pillanat van a filmben, amit akár költészetnek is lehet nevezni. Úgy megy teljesen szembe a szokásos filmes dramaturgiával, hogy a cselekmény papíron leírva simán érthető és 5 perc alatt elolvasható. Scott mindig is képekben volt nagyon erős és véleményem szerint ez az a film, ahol igazán "kitombolhatta" magát.
Mondanom sem kell, hogy FilmBaráth értékeléséhez állok közel (mit közel, ugyanúgy 10 pont :)). Viszont danialves írásához kénytelen vagyok hozzá szólni, és nem is amiatt, mert nem egyezik a véleményünk. Inkább az adaptáláshoz fűződő megjegyzése az, ami miatt írok. Összesen két forgatókönyv készült. Az első cselekménye nagyon hasonlított a regényhez. A második meg tulajdonképpen a Dick által felvázolt világot új perspektívában mutatja meg. Dick olvasta mindkettőt és az utóbbi változat nyerte el tetszését. Pontosan amiatt, mert nem akart szolgai módon hasonlítani a regényhez, inkább csak megtartotta az alapot és kiegészítette a világát valami újjal. Van egy fejvadász és van 8 szökevény robot, akit el kell kapni. A könyvben Deckardnak felesége van, a szökevény robotok nem nagyon kapnak hangsúlyt, sokkal inkább Deckard állatvásárlására helyezik a hangsúlyt (aminek a témája megérne egy egész filmet). Az emberiséget az állatvilág létezésével vonja párhuzamba Dick és lenyűgöző, ahogy az állatok birtoklását ennyire fontosnak írja le, mikor presztízskérdést csinál az élő állatok tartásáról, mivel a többség csak mesterséges állatot tud megvenni.
Ehhez képest Scott filmje cselekményileg sokkal egyszerűbb. De minden, amit Dick leírt a könyvben a világról, azt Scott a képekben festi le. Semmit sem magyaráz meg, nem nagyon ad támaszt, ami valóban nagyban megnehezíti a befogadást. De nem érthetetlen. Egyszerűen csak Scott elég időt hagy arra, hogy képileg gondolkozzon a néző. Ahogy Deckard nagyítja a képet, vagy mikor Roy először felemeli a félig összeszorított kezét, és másodszorra derül ki, hogy egészen más jelentése van, mint azt hinnénk. Meg hogy a látszólag kis gonosz robot tulajdonképpen érez és fél, de gyerekként reagál le mindent, azaz tör-zúz :). De a történet végére képes fejlődni és Deckard is tanul Roy utolsó cselekedetéből. A záró csavar meg valóban összemossa az emberek és replikánsok világát. Ilyesmi a könyvben egyáltalán nem szerepelt, úgyhogy a filmet én nem nevezném hanyag adaptációnak, csak könyv egy alternatív változatának.
Annyit még szeretnék mondani, hogy vannak filmek, amik a néző korával együtt pozitívan változhatnak. Ez pont ilyen film, mint minden olyasmi, ami alapból hatalmasat akar markolni és mindezt látszólag unalmasan teszi (pl. 2001: Űrodüsszeia, Az élet fája, Az őrület határán). Egyik filmet sem tudtam felfogni ép ésszel (Az őrület határán pl. kifejezetten bealvós volt számomra), de később be kellett látnom, hogy én voltam az éretlen. Baromi nehéz úgy élvezni egy filmet, hogy az alkotások maradék 99%-a bebeszéli a nézőbe, hogy mit lát.

Mr.Treeger 2015.03.23. 13:36:07

Ez egy jó film. Ezt szidni ugyanolyan sznobizmus mint Szent Grálként imádni. Szerintem 9/10-es.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2015.03.23. 21:08:37

@Mr.Treeger: Ezt légyszi fejtsd ki, mert ilyet még nem hallottam, hogy az is sznob, aki szereti, meg az is, aki nem. :D

@zoltanek: "De nem érthetetlen"
Miért, ki írt ilyet? Nem tudom, hogy direkt, vagy csak nem veszed észre, de te is csak azért is a "nem tetszett? akkor nem értetted" közhelyet nyomod burkoltan. :D
Miközben pont az a bajom, hogy a leírtak tetejébe még nem is szól a film olyan komplex dolgokról, pedig az alapanyag lehetőséget adott volna rá, hogy szóljon. Én értem, hogy esetleg ez is lett volna a koncepció, de ettől még nem tartom jónak, az meg már csak hab a tortán, hogy egyébként eléggé kéznél volt az opció, hogy valami jobb szülessen belőle. (Ld. még Under the Skin.)
Az biztos, hogy Scott hagy időt arra, hogy képileg gondolkozzon a néző, én pl. a fényképnagyításnál elég sokat gondolkodtam, hogy most a pixelekből mit kéne kivennem, de sajnos ez nagyjából meg is ragadt ezen a szinten. Mindenesetre azért szívesen meghallgatom, hogy mi minden az, amit a rendező képekben mesélt el a regényből, mert ahogy emlékszem, a film nagy részét inkább a képileg meglehetősen egyforma estabilishing shot-ok tették ki.

"Baromi nehéz úgy élvezni egy filmet, hogy az alkotások maradék 99%-a bebeszéli a nézőbe, hogy mit lát."
A magad nevében beszélj. ;) Én kifejezetten élvezem a nem szájbarágós filmeket is - már ha szólnak is valamiről, nem csak egy 30 perces sztorit nyújtanak szét két órára...

Mr.Treeger 2015.03.23. 23:05:28

@danialves:
Van egy fajta vallási fanatizmus is ez a film iránt. Könnyű filmértőnek tűnni ha ezt a fimet valaki rajongásig szereti.
De mint sok ilyen műnél megjelennek a fanatikus utálók is, akik pedig abból teremtenek maguknak értéket, hogy hangoztatják mennyire rossz a film, azt mutatva, mennyire értenek hozzá:))
Szóval mind az imádata, mind a gyűlölete egyfajta ál filmhez értő sznobot generál. De ettől egyik sem lesz menőbb, bármennyire is próbálnak hinni benne.
Ez egy jó film, de rajongásig becsmérelni, álságosabb, mint imádni. Már már hiteltelen, és hatásvadász dolog.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2015.03.23. 23:40:35

@Mr.Treeger: Aha, értem. Szóval én eszerint fanatikusan utálom a filmet és rajongásig becsmérlem. (Ha már hiteltelenségről és hatásvadászatról beszélünk...)

zoltanek 2015.03.24. 00:51:44

@danialves: Én csupán arra céloztam, hogy vannak filmek, amiket bizonyos érettség alatt nem lehet érteni és csak elnyújtott, művészieskedő sznobságnak tűnnek. Egy filmet sosem a megjelenési éve, hanem a néző pillanatnyi érettsége ítéli meg. Ez viszont változhat. Kivéve a régi Star Wars trilógiát, mert ott a film is változik. :)
Én a 99%-nyi szájbarágós filmeket nem rád, vagy magamra értettem, hanem az elkészült filmekre, illetve azok nézőire. És nem csak te nézel filmeket, hanem millió más ember, akiket baromira nem érdekli, hogy épp mi is az a könyv, amiből készült a film, vagy épp ki a zeneszerzője. Ezt cseppet sem személyeskedésnek szántam, csak megemlítettem, hogy vannak filmek, amihez jó időben és jó legyen kell lenni, hogy a néző befogadhassa. De biztos nálad is van olyan film, amit pl. régen imádtál, de most már rá sem bírsz nézni. És fordítva.
És nem mondtam burkolva sem, hogy "nem tetszett, akkor nem értetted". Nekem semmi bajom sincs azzal, hogy nem tetszett. Nem akarlak megváltoztatni. Csak arra gondoltam, amit fentebb leírtam: hogy idővel változhat, mert te vagy az, aki érni fog. Aztán meg ki tudja, hogy mi lesz. Mindenesetre kritikán megbántódni nem kell. Ezt most az olvasókra értem, akik sokszor felháborodnak rajtad. :) Attól nekem még tetszik a film és nem lesz ez másképp, csak mert valaki nem szereti. :)

Helyszíni zsemle 2015.03.24. 01:44:30

Aki szerint a film nem 110 % -os az ostoba, es annak tenyleg inkabb a Tancolo talpakat kene neznie, mert az valo neki. Azt talan megertene.

De hová tűnt Columbo felesége? 2015.03.24. 05:52:11

@danialves:
@Helyszíni zsemle:

"Aki szerint a film nem 110 % -os az ostoba, es annak tenyleg inkabb a Tancolo talpakat kene neznie, mert az valo neki. Azt talan megertene."

Hm.

Aki szerint ez a film nem 110%, az ne értékelhetné egyébként nagyra.
Dehogynem!
De nem annyira nagyra, mint amennyire nagyra mondjuk szokás.

Tapasztalataim szerint sikk bólogatni e film kapcsán, miszerint alapmű, fúúú, aztaaaa, kinehagydbanyek, meg minden. Sokkal inkább ez a képzet terjedt el, mintsem az, hogy túlértékelt a film.

Érdekes egy dolog ez...

Itt vagyok például én: kifejezetten értem ezt a filmet, de őszintén szólva: egyáltalán nem tetszik. Egyenesen idegesít a képi világa, azt is mondhatnám: ha elvonatkoztatok a szereplőktől
és a rendezőtől, simán elmenne B-kategóriás mozinak is.

Nézzük zenei analógiában a dolgot: kifejezetten sokra tartom a U2 zenekart (mert elfogadom popzenei jelentőségét), de egyáltalán nem tetszik a zenéjük. Ugyanez igaz a Rolling Stones-ra, Ramonesre is... sorolhatnám. Örülök, hogy mások rajonganak értük, csak nekem ne kelljen.
A Neoton Família klasszikus diszkó lemezei szerintem műfajában sokkal értékesebbek, mint műfajában a rock/metal albumok igen nagy része. Sőt, jobban is tetszenek.

És ettől sem másokat, sem pedig magamat nem tartom sznobnak, vagy csökkent képességűnek.

A művészet, a valóságnak, vagy a képzelt világnak bárminemű megjelenítése (próza, líra, ének, zene, kép, szobrászat, színház, tánc és film) teljes énünkre hat, a kiváltott hatás így egy kicsit tükrözi ízlésünket is.
A művek, alkotások megítélése jó, ha objektív, de a tetszésükbe már beférkőzik a szubjektivitás. Ízlés. Ebben pedig nem hiszem, hogy lehetne (van bármi értelme) ítéletet hirdetni.

Gondolom kiderült, danialves-szal értek egyet. A Szárnyas fejvadász egy túlértékelt film. Nem rossz film, csak SZERINTEM messze nem annyira jó, mint amennyire ezt másoktól hallom-olvasom.

Fogadjuk el, hogy ízlésben bizony van különbség.

Shopping 2015.03.24. 08:49:55

"Lófaszt, nehogymár, te vagy a bladerunner!"

Saint-Germain 2015.03.24. 08:57:55

Remélem, hogy jelzésemmel nem lépek be a néhol szkanderezve polemizálók egyik táborába sem. Mindaddig ugyanis, amíg csupán a "látható" felszínét érintjük akár egy filmnek, akár más műnek, addig jórészt rejtve maradnak előttünk alkotójának mélyebb szándékai, átfogóbb üzenetei. Természetesen, nem kívánható meg az "átlag fogyasztótól", hogy pokolra szálljon a felismerésekért, ám ennek hiányában pusztán esztétikai, kultúrtörténeti, ... esetünkben filmészeti diskurálásban találjuk magunkat.

Nem kicsit sugárzik ugyanis a filmből, hogy sem Dick, sem Scott nem a felszínről fecsegni akaró jókedvében élezte így ki üzenetét. Meglátásom az, hogy Scott tántoríthatatlanul üzen mind a felszínnek, mind a mélynek, és nem csupán ez a filmje érne meg egy olyan alámerülést, mint amelyet az alábbi link kínál számunkra.

unusmundus.org/br/demiurgoszletaszitasa.htm

maxval bircaman felelős szerkesztő · http://bircahang.org 2015.03.24. 08:59:43

Jó közepes film, nem értem a körülütte lévő hisztit.

Terézágyú 2015.03.24. 09:15:42

Én is az eredetit láttam annak idején a moziban, számomra azóta is az a film - a rendezői változat és hasonlók nem nagyon érdekel: nekem tetszett a narráció is, meg a "hepiend" is.

"Egy olyan jövőképet mutat be Scott, amelyben én biztosan nem szeretnék élni, mert teljesen embertelen, eltűnt szinte minden szépség és finomság a Földről, tökéletesen kilátástalan a mindennapi élet, ez inkább csak vegetálás, lepusztult környezetben az emberi lélek csak sírni tud egy olyan világ után, amelyben vannak színek, érzelmek és van miért és kiért élni."

Szerintem ebben tévedsz. Mármint lehet, hogy ez is benne van ebben a jövőképben, dehát a mostani világunkat is simán lehet ábrázolni ugyanilyen embertelennek, kilátástalannak...

Ábrázolják is, sok kortárs cselekményű filmben....

Macropus Rufus 2015.03.24. 09:18:00

Amikor elösszőr láttam még nagyon gyerek voltam. (valamikor 87-88 környékén) Még kalóz videón néztem meg narrátorral és ugye mivel kb. 2453457x lett átmásolva, ezért a színekkel és volt némi hézag. Nem nagyon fogott meg. De a zenéje már akkor is tetszett, már amennyire lehetett élvezni egy ilyen minőségű anyag zenéjét.
Aztán amikor már felnőt fejjel megnéztem, nagy megfogott. A világ amit lerajzolnak, az egész légkör. Hihetetlen. Okés Harison Ford nem akciózott benne sokat, de ez nem is biztos, hogy kellett a filmhez. Sztem nagyon jó film, és ugye az évek igazolták, hogy nem biztos, hogy az a jó film amit most jónak tartanak. Kultfilm lett.
És a zenéje továbbra is tetszik :)

Netuddki. 2015.03.24. 09:42:15

@maxval bircaman szerkesztő: Birka! Nem is várja el tőled senki, hogy megértsd. Teleszarod a blogokat a hülyeségeiddel, csak azért nem vágtak még ki mert vonzod a hozzászólásokat...

Netuddki. 2015.03.24. 09:47:21

@Terézágyú: Hepiend????? Milyen hepiend? Az, hogy a fejvadász is android és nem sok van már nekik hátra?

Szóval a folytatásban ezen a nem éppen aprócska problémán hogyan lépnek túl?

Terézágyú 2015.03.24. 09:48:52

@nicktolvajmentesítő_kovi1970:
"Hepiend????? Milyen hepiend? Az, hogy a fejvadász is android és nem sok van már nekik hátra?"

Írtam, hogy számomra az eredeti verzió "a film". Abban pedig nem android.

netnepper 2015.03.24. 10:40:11

Nincs itt semmiféle hiszti.
Ezt is és a 2001-et is bármikor előveszem és úgy nézem meg, mintha akkor látnám először.
A jó filmeknél nálam ez az alap...
Pl: Hair, Full Metal Jacket, Alien, Apokalipszis, Szelíd Mot...stb.

Mr.Treeger 2015.03.24. 10:53:10

@danialves:
Mondjuk úgy, hogy egy társaságban ezzel is ugyanúgy lehet csajozni, mintha leborulnál a fim nagysága előtt.
De az is mondhatom, hogy klasszikus klikk vadász hozzáállás a filmklasszikust ekézni.

véleményM 2015.03.24. 10:56:03

Salvador Dali nyilatkozta anno a New York Times kritikusának a következőket: "Egy alkotás értékét soha nem az határozza meg, hogy az egyén számára mit jelent és milyen jelentőséggel bír, hanem a közösség kollektív bírálata és el, illetve el nem fogadása a döntő. Ebből az aspektusból nézve valamiről kijelenteni, hogy szerintünk jó, vagy nem, a lehetőség szabadsága, de abszolút érdektelen." Szerintem nagyon igaza volt. A film mítosza fennmaradt, sokan nosztalgikusan gondolnak rá, esetleg újra nézik. Gondolom több millióan vannak ezzel így, tehát valószínűleg kiváló alkotás. Azon 'kardozni', hogy szerintem ilyen meg olyan, tök felesleges, mert ha valaki leírja a véleményét az ellentábort nem győzi meg. Akkor meg mire ez az egész?

Macropus Rufus 2015.03.24. 11:03:02

@netnepper: 2001 végét a mai napig nem értem. A film nem rossz, bár igazából nem tévén kell nézni. Erre akkor jöttem rá, amikor beruháztam életem első projektorára és 5m-es képátlóval nézem. Azért így teljesen más a film. De a végét nem értem. Egyszerűen nem jön át, hogy mi a fenét is akart ott a rendező. Sebaj, elolvastam a könyvet. Ott sem nagyon értettem.
Mi a végének a jelentése?

Macropus Rufus 2015.03.24. 11:04:22

@véleményM:
ebben lehet valami...
"Ratings: 8,2/10 from 397 577 users "
imdb

mocor2 2015.03.24. 11:23:21

P.K.Dick zseniálisan megjósolta a (mai) korszakot, mikor "majdnem minden csak olyan, mintha". Az Ubik is ilyen, baromi jó, ahogy van. Rutger monológja pedig nem ellágyítja a karaktert, hanem egyszerűen az addig nem ismert oldalát mutatja meg. Mikor azt valaki megérti.. az a mondanivalója az egész filmnek.

netnepper 2015.03.24. 11:26:46

@Macropus Rufus: "Mi a végének a jelentése?"
Nem túl bonyolult:-)
Dr. David Bowman űrhajós "az út végén" befejezi a halandó emberi létben töltött pályafutását, hogy immár egy magasabb létszinten, afféle "újszülött csillag-gyermekként" folytathassa azt. Ott a szobában a számára az idegen értelem - a szobában álló monolith révén - felgyorsítja az időt, ezért ábrázolja a film schnittről-schnittre egyre öregebbnek, egészen az emberi lét végső állomásáig.
Ugynarról a létszint váltásról van tehát itt is szó - csak egy még magasabb szinten - mint a film elején, amikor még a "majmokkal" történt meg ugyanez, szintén a monolith közrehatásával.
Ha láttad a 2010-et, abban Dr. Bowman immár csillag-gyermekként meglátogatja az idős édesanyját...

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2015.03.24. 11:29:03

@zoltanek: Az a helyzet, hogy pont most direkt nézegetek újra filmeket, amik régen tetszettek, és egyáltalán nincs olyan, hogy gyökeresen meggondoltam volna magam. Persze van olyan, hogy ami régen kevésbé zavart benne, az most már inkább, vagy 1-1 ponttal lejjebb értékelném, de olyat még nem sikerült, hogy teljesen meggondoljam magam. (Egyetlen kivétel van, a Fight Club, de ott sem igazán a minősége, hanem az egész értelme kapcsán ért egy komoly reveláció második nézésre.)
Bár hozzáteszem, most ugye azokról beszéltem, amik régen tetszettek, addig még nem jutottam el a mazochizmusban, hogy olyanokat nézzek újra, amik nem tetszettek. :D
Persze az tény, hogy változik a dolog, de ezzel így igazából nem tudok mit kezdeni ilyen formában. Most ha visszajövök x év múlva, hogy "na tessék, még mindig nem tetszik", vagy ha előások valakit, aki szerinted már elég érett és nem tetszik neki akkor nekem lesz mindenek felett igazam, addig meg csak éretlen vagyok hozzá?

@Mr.Treeger: Na, csak eljutottunk oda, hogy aki nem imádattal áll a filmhez, az csak klikkvadász és provokál. Csak most már azt próbáld meg valahogy megmagyarázni, hogy te nem az áhítattal imádók táborába tartozol. :D

@véleményM: Ha szerinted tök felesleges leírni a véleményünket, mert úgysem fogunk meggyőzni senkit, akkor miért írtad le a véleményedet erről? Úgysem fogsz meggyőzni. :D

netnepper 2015.03.24. 11:54:30

Az, hogy egy ilyen - az absztrakció eszköztárával gyakran operáló - film mélyebb üzenetei eljussanak a befogadóhoz, elsősorban attól függ, hogy az illető egykoron jó sok könyvet elolvasott-e.
Csak intenzív könyv-olvasással alakul ugyanis ki az a fajta interaktív-absztrakciós készség az agyban, amellyel az ilyen jellegű filmek látens üzenetei dekódolhatók.
Ezért baj az, hogy a mai fiatalok keveset olvasnak és ezért szájbarágósabbak a mai filmek.

Macropus Rufus 2015.03.24. 11:55:44

@netnepper: a második rész nem volt annyira zavaros számomra. Az első végén voltam gondban. De így már tisztul a kép. Köszi a felhomályosítást ;)
Sztem ma ismét meg fogom nézni, ha már így beszélgettünk róla :)

Terézágyú 2015.03.24. 12:00:40

@Macropus Rufus:
"De a végét nem értem. ... Sebaj, elolvastam a könyvet. Ott sem nagyon értettem."

:)))
Én nem láttam a filmet, és a könyvet sem olvastam, mégis tudom, hogy ez a 2001 vége, hogy Bowman csillaggyermekké változik, vagyis feljebb lép a fejlődésben... :)

netnepper 2015.03.24. 12:08:29

@Terézágyú:
Sőt, te már úgy is születtél, hogy már tudtad...:-D

Terézágyú 2015.03.24. 12:15:28

@netnepper:
"Sőt, te már úgy is születtél, hogy már tudtad...:-D "
Igen, amikor csillaggyermekként megszülettem... :)

De tényleg, annyi elemzés, kritika, ismertetés stb. leírta már ezt...

netnepper 2015.03.24. 12:22:10

@Terézágyú: "Igen, amikor csillaggyermekként megszülettem... :)"

Mindannyian annak születünk, csak aztán van aki tovább tanul...:-D.

Terézágyú 2015.03.24. 12:26:34

@netnepper:
"Mindannyian annak születünk, csak aztán van aki tovább tanul...:-D. "
Vagy legalábbis átolvassa a nem értett filmről/könyvről szóló írásokat... :)

netnepper 2015.03.24. 12:35:22

@Terézágyú:
Most nagyon lebuktál...
Anno a suliban a kötelező olvasmányokat sem olvastad el, csak kikölcsönözted a tékából, oszt' már írtad is másnap a röpdógát.:-D
Vágülis "érteni" kell a műveket, nem pedig p.csölni holmi befogadással:-).

Terézágyú 2015.03.24. 12:51:30

@netnepper:

Annak idején a helyi könyvtárakban nem volt meg a 2001. Pedig kerestem. (*) És a videotékákban sem volt meg a film, mert videó sem létezett még :)

Úgyhogy ez kimaradt. Azóta persze pótolhattam volna mindkettőt, de nem tettem. Mea culpa :)
De, legalább tudom, hogy mi a slusszpoénja a 2001-nek :)

(*) Clarke-ot sosem szerettem igazán egyébként. Nemrégiben olvastam el A távoli Föld dalai-t... de ezek a rövid fejezetei, a "cliffhungerekkel" a végükön nem igazán jöttek be most sem...

netnepper 2015.03.24. 14:01:27

@Terézágyú:
Amikor a moziban először "még csillaggyerekként" láttam a 2001-et, már jóval a film vége előtt szállingózott kifelé a vetítő teremből a nagyérdemű. Én is erősen próbáltam koncentrálni, hátha összeáll a kép. De akkor nem állt...
Viszont juszt is végignéztem a filmet és hamarosan a könyvet is elolvastam.
Megszállott sci-fi rajongóként olyan apróságokon soha nem akadtam fenn, ha elsőre éppenséggel nem ugrott be a slusszpoén.
Jobban szerettem olvasni, mint filmet nézni.
Sztrugackij-fivérek és a szovjet sci-fi irodalom elérhető része a hazaiból minden ugyan úgy, Asimov, Clark, Lem, Vonnegut, Galaktikák...stb.
Mostanában a Feladat-ot olvastam el és megdöbbentem hogy anno mit hagytam ki vele.

Terézágyú 2015.03.24. 14:22:24

@netnepper:
"Mostanában a Feladat-ot olvastam el és megdöbbentem hogy anno mit hagytam ki vele."

Tessék elolvasni az Ellenpontot is. De főleg a Gregor Man-trilógiát: A Viking visszatér, Távoli tűz, Az utolsó kísértés.

A Holtak nem vetnek árnyékot viszont gyengébb mint ezek...

Mr.Treeger 2015.03.24. 15:17:03

@danialves:
Dehogy, ez jó film, eredeti stílussal. Azért is 9/10-es nálam. Nekem mindig az gyanús ha valaki szélsőségekbe csap át. Ez egy jó film, látványos rossz kritikát adni rá, hmmm...?

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2015.03.24. 16:26:59

@Mr.Treeger: Ez csak akkor "látványosan rossz kritika" meg "szélsőség", ha alapból 9 meg 10/10eket vársz el mindenkitől... Egyébként egy 5/10 eléggé a skála közepe. Ha azt írtam volna, hogy "ez egy nézhetetlen fos, 1/10", na az szélsőség lenne. ;)

Azért kíváncsi lennék, hogy ha mindenki kattintásvadász meg fanatikus gyűlölő, aki már adott ilyen értékelést nálad 9/10es filmre, akkor hány ember állhat meg előtted. Mert a saját példámból kiindulva nekem pl. kb. mindenkit hiteltelennek kéne tartanom.

véleményM 2015.03.24. 18:20:24

@danialves: Kicsit félreértetted a mondandóm. Az idézet arról szól, hogy műalkotások (festmény, regény, film, stb.) esetében, mivel a látásmód szubjektív, nem az dönt a minőségről, hogy valaki milyen kritikát fogalmaz meg, hanem az, hogy mennyien tartoznak a megfogalmazott értékítélet mellett, vagy éppen ellene. A kinyilatkoztatásszerű vélemény irreleváns.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2015.03.24. 18:40:19

@véleményM: Nem értettem félre mondandódat, csak felhívtam a figyelmet arra az önellentmondásra, hogy a saját logikád nyomán éppenséggel a te szubjektív látásmódod is baromira irreleváns annak kapcsán, hogy a szubjektív látásmód irreleváns. De úgy tűnik, azért annyira mégsem, hiszen valamiért láttad a perspektívát abban, hogy ezt a véletlenül sem kinyilatkoztatásszerű véleményedet közöld velünk. ;)
süti beállítások módosítása