Szerelmes hangjegyek / High School Musical (2006)
2015. február 28. írta: Gaben No.1

Szerelmes hangjegyek / High School Musical (2006)

hsm1.jpgA Szürke ötven árnyalata hatebrandként való kiteljesedése lassan a zenitjéhez érkezik, én pedig úgy gondoltam, hogy akkor most felelevenítek egy kettővel ezelőtti közutálatnak örvendő szériát, a High School Musical trillógiát.

Troy McClure Bolton [nem tudom, hogy a Bolton Wanderers mennyi passzív rajongót szerezhetett általa] (Zac Efron), a suli kosárfenoménja és ügyeletes jóképű fiúja egy szilveszteri ereszd el a hajam alkalmával összeismerkedik Gabriella Montezzel (Vanessa Hudgens), a tanulós lánykával, akivel felfedezik, hogy mennyire szeretnek énekelni. Örömük nem tarthat sokáig, mert az egész iskola ellenük fordul, és megpróbálják szétugrasztani őket.

Egy musical többféleképpen is hagyhat nyomot maga után. Teheti ezt sok megjegyezhető dallal (Grease, West Side Story), vagy jó történettel (Hair), vagy fantasztikus táncokkal (Ének az esőben). Na ezekből egyiket sem nyújtja a Szerelmes hangjegyek. Tulajdonképpen a teljes filmet össze lehetne annyiban foglalni, hogy egy teljesen átlagos tinifilm, amit folyton megszakítanak nem túl érdekes dalok. Akkor mégis mitől lehetett ez a TV-film annyira sikeres, hogy muszáj volt utána még két másikat összerittyenteni? A válasz: Zac Efron. A lányközpontú tinifilmek óriási kultuszt hasítanak maguknak, ha a főszerepbe egy nem egyszerűen csak egy jó pasit, hanem egy piedesztálra emelt, hibátlan jellemű, javíthatatlanul törődő, Mr. Tökély szívtiprót raknak. Erre a szerepre Efron egy tökéletes választás, mivel az átlagos szépfiús külalakja mellett van annyi karizmája, hogy központi karakterként erőt adjon a filmnek (ergo nem egy Pattinson).

hsm.jpgAmitől a film igazán gyenge lesz, az a zene. Amiatt, hogy majdnem minden dal ugyanabból sablonból épül fel, borzasztó repetitívnektűnnek, és folyamatosan azt éreztem, hogy ez az egész csak azért lett musical, hogy kijöjjön a másfél órás játékidő, mert ebben a sztoryban kétlem, hogy lett volna egy órányi kraft. Baromira erősen gondolkodom, hogy hogyan is hangoztak a dalok, de valahogy csak a(z amúgy már másutt unalomig játszott) záródal ugrik be. Emellett még néhol átcsap nagyon gagyiba: gyakoriak a túljátszások, a látványosan hülyén összerakott jelenetek (az 1 perc 28 másodperces tanóra a személyes kedvencem) és Vanessa Hudgens néha elfelejt playbackelni.

De őszintén szólva minden hibája ellenére simán nézhető, mi több, egészen jól telik vele az idő. Gimis tinifilmként abszolút oké, a kosaras részek teljesen működnek, a tömegjelenetek egészen jól néznek ki (bár a háttérben lévőket nem érdemes figyelni, mert ők már semmit nem csinálnak, csak díszként szolgálva próbálják elhitetni velünk, hogy milyen sokan táncra perdültek) és legalább a filmnek kanyarintottak egy értelmes üzenetet (csináld azt, amit szeretnél, még ha hülyének is néznek érte), ami nagy szó ezekben a viszontagságos időkben, amikor a hasonló alkotások inkább rombolnak, mint építenek.

Összegészében igazából meg lehet nézni, de ha kihagyja az ember egyáltalán nem marad le semmiről.

6/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr927184433

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása