Jólét mindenkinek! Mivel most éppen nincs egy egységem sem a menetrendszerű pénzbüntetés kifizetésre, ezért nem kívánom megszegni a nyelverkölcsi szabályokat, így csak egyszerűen megkérdezném: van valakinek valami halvány fogalma arról, hogyan működik az a bizonyos három kagyló? Stephen Hawking összes tévéműsorán nem filozofálgattam annyit, mint ezen a problémán, de sajnos nem sikerült megfejtenem a rejtvényt. Ebből is látszik, hogy zseniálisan jó volt a forgatókönyv, pontosabban a szöveg volt fenomenális - itt jegyezném meg, hogy ezt a filmet kizárólag SZINKRONNAL szabad megnézni! - , máig azonnal mosolyogni kezdek, ha szóba kerül az alkotás, és kizárólag az úri nevelésem tart vissza attól, hogy ne idézzek szó szerint minden poént belőle. Régen láttam már Sly egyik legjobbját, de még mindig betegre nevettem magam rajta, ezen az übercool akció-vígjátékon nem fogott semmit az idő! Ezerszer nézős darab!

Los Angeles-ben egy elmebeteg bűnöző, Simon Phoenix (Wesley Snipes) szedi az áldozatait, azonban egy nem túl szabálytisztelő, ámde kiváló zsaru, John Spartan (Sylvester Stallone) méltó ellenfélnek bizonyul, rács mögé juttatja a rosszfiút. Azonban úgy alakul, hogy őt is elítélik, és hosszú évtizedekre szó szerint hidegre teszik. Ámde egy nem túl szép napon Pohenix kiszabadul a Jégbörtönből és nagyon komoly problémát okoz San Angeles erőszakra nem éppen kiképzett rendőrei számára. Így azt találják ki, hogy kiolvasztják Spartant, mert őrült kell egy őrült ellen...

Ez a film abszolút mértékben az édes bűnök közé tartozik, értelmet nem nagyon kell benne keresni, itt tényleg csak annyi a feladat, hogy hátradőlünk, agyunkat kikapcsoljuk, és gátlások nélkül betegre nevetjük magunkat rajta. Nem érdemes belemenni a logikai hibákba, amelyek csak úgy hemzsegnek a történetben, mivel ettől teljesen függetlenül nagyon jól működik a film. Még egyszer mondom, hogy bűn szinkron nélkül nézni az alkotást, mert Gáti Oszkár és Csuja Imre sokkal jobb, mint az eredeti, istentelenül osztják egymást, és erről szól a történet, nem másról. Mert elvileg lenne itt egy erős társadalomkritikai él (szép új világ, amelyben minden tilos, ami jó és erkölcstelen, naná, hogy a nép egy idő után megunja, és vissza akarja kapni a szabadságát stb.), de ez inkább csak háttérként szolgál az eseményekhez. Mert kit érdekel, hogy milyen morális problémákat vet fel San Angeles a felszínen szép és boldog, valójában nagyon is rothadó társadalma, amikor itt van nekünk Sly és Snipes, akik őskövületként megmutatják az elpuhult utódoknak, milyen is volt az igazi, erőszakos XX,. század. Kettejük szájkaratéja mindent visz, de azért a kor két akciósztárjához méltóan kellő mértékben aprítják egymást nemcsak verbálisan, hanem amúgy régimódian zúznak is egy keveset.

Az effektek fölött mára már egy kicsit eljárt az idő (ez a legjobban akkor látszik, amikor Sly-t lefagyasztják), de ez tényleg nem zavarja a felhőtlen szórakozást. Akcióban sincs hiány, de azért legyünk őszinték, a saját kedvenc benyögéseink jutnak eszünkbe először a filmből, na és persze a szexjelenet is felejthetetlenül vicces volt. Nem maradhatott el az akkoriban szokásos Arnie-Sly ugratás (hány évtizedet kellett várnunk arra, hogy gyermekkorunk istenei egy filmben szerepeljenek, de hát erről szólt A feláldozhatók mindent elsöprő sikere), az pedig szintén nem utolsó poén, amikor Stallone békésen nekiáll kötögetni. Lenina Huxley menőnek szánt, de kicsit félrecsúszott szövege sokadjára is nevetésre késztet, az erőszaktól irtózó rendőröket pedig tényleg hagyjuk. Röviden egy idézettel tudnám jellemezni a filmet: "van neki egy stílusa".

A karakterek nem lettek túlbonyolítva, adott volt egy jó zsaru és egy rossz bűnöző, az előbbi célja az utóbbi kiiktatása a képből, Phonex-nek lennének ennél magasztosabb céljai is (semmi különös, csak átvenné az uralmat a város felett), de hát ezt természetesen Spartan nem hagyhatja annyiban, úgyhogy előbb-utóbb eljutnak odáig, hogy amúgy huszadik századi módon jól szétrúgják egymás hátsó felét. A vége sajnos nem annyira ütős, mint a film 98%-a, de ennél nagyobb bajunk ne legyen, és a végső poén sem rossz. A cél a szórakoztatás volt, és ebben nem is volt hiba, máig nem felejtettük el gyerekkorunk kedvencét, bár ma lennének olyan akciófilmek, amelyekben ilyen szöveg van! De nincsenek. És valószínűleg nem is lesznek: Ez tényleg csak engem szomorít el? Nem hiszem.

Sylvester Stallone hozta a szokásos formáját, de egyáltalán nem vette komolyan saját magát, és ez nagyon jót tett a filmnek. Legalább olyan felszabadultan mondta az egymondatos poénokat, mint amennyire Wesley Snipes lubickolt Simon Phoenix szerepében. Láthatóan imádott rosszalkodni, és beszólogatni Sly-nak, mindannyiunk legnagyobb örömére. Sandra Bullock bájos volt, Benjamin Bratt jól nézett ki, Nigel Hawthorne nem erőltette meg magát túlságosan.

Marco Brambilla azért született, hogy ezt az alkotást megrendezze, ennyit tett hozzá a filmtörténethez, és ez bizony nem kis fegyvertény. Nem klasszikus darab, de a maga műfajában megkerülhetetlen, és nem a látvány miatt, hanem az egyszeri és megismételhetetlen szövege miatt. Aki nem így gondolja, annak csak azt tudom mondani, hogy lent is van egy út és fent is van. Különben...

Emlékezetesen szórakoztató akciófilm, Sly és Wesley Snipes kiváló alakításával, kötelező darab!

9/10