Hófehérke és a hét törpe / Snow White and the Seven Dwarfs (1937)
2014. december 09. írta: FilmBaráth

Hófehérke és a hét törpe / Snow White and the Seven Dwarfs (1937)

hofeherke.jpgAz ember lánya azt gondolná, túl van már azon a koron, hogy a herceget várja a fehér lovon (bár az elvi esélye még megvan rá, hogy jöjjön, hiszen még nem keltem el), aztán tessék, annyira belefeledkezik egy több mint 70 éves mesébe, hogy teljes gőzzel a jóképű ifjú romantikus hős megjelenéséért szurkol, hogy felébressze már végre egy szerelmes csókkal a gonosz királynő által örök álomra ítéltetett Hófehérkét. Ezért szeretjük Walt Disney-t, mert felnőtt embereket is képes elvarázsolni, az animáció egyik legnagyobb legendája értett ahhoz, hogy mi kell a közönségnek. Nagyon régen nem láttam már a filmet, akkor határoztam el, hogy újrázni fogok, amikor megláttam egy képet a Walt Disney születésnapja alkalmából a netet ellepő sok közül, amelyen a neki készített különleges Oscar-díjjal (egy nagy és 7 kicsi) pózol. Azonnal megszólalt a fejemben a törpék bányászdala, és már kerestem is elő a klasszikust, amelyen nem fogott az idő, ma is ugyanolyan jól szórakoztam rajta, hogy gyermekkoromban!

Adva vagyon egy szépségmániában szenvedő gonosz királynő, aki olyannyira nem tudja elviselni a mostohalányát, hogy hercegnő létére alantas munkákat végeztet vele és rongyokban járatja. De a kislány szépséges fiatal lánnyá serdül, és ezt az éppen arra tévedő herceg is észreveszi. Szerelem első látásra, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva, de a happy end még nagyon távol van, mert a királynő akar lenni a legszebb világon, és mivel ebben Hófehérke komoly akadályt képez, ezért az egyik vadászát utasítja, hogy ölje meg az erdőben. Azonban a jólelkű ember képtelen kezet emelni a hercegnőre, aki a rengetegbe menekül, és rábukkan a törpék házára....

Kicsit furcsa volt számomra az újrázás, mert az én emlékeimben még a régi, klasszikus szinkron élt, de az újabb verzióban közreműködő művészek sem vallottak szégyent, ezért nagyon gyorsan sikerült túllépni ezen, és belefeledkezni a bájos mesefilmbe. Valódi klasszikushoz volt szerencsém, hiszen ez volt az első egész estés rajzfilm, amely Disney híres maximalizmusának köszönhetően (szívfájdalom nélkül kivágott hónapokig készült jeleneteket, ha azok lassították a film ütemét) kiválóan sikerült, a teljesen új úton járó alkotók kreativitásának és szaktudásának köszönhetően pedig nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is számára is tökéletes kikapcsolódást jelent még ma, sok évtized után is ez a film.

Meglepő módon csak Hófehérke habos-babos a történetben (szép, naiv ifjú lányka, akinek pl. hiába mondja el az összes törpe, hogy óvakodjon a gonosz mostohától, gondolkodás nélkül beleharap az almába), valójában rengeteg horrorisztikus elem található benne. Mondhatnám. erősen darkos volt a hangvétel sok-sok évvel azelőtt, hogy Nolan a Batman-trilógiában újra divatossá tette volna ezt az irányzatot. A gonosz mostoha már azelőtt rettenetesen fenyegető alak volt, hogy rút banyává alakult volna át igen látványos körülmények között. Az a jelenet, pedig, amikor odarúgja a csontváznak a vödröt, hogy igyon, ha szomjas, majd gonoszul nevet, az minden, csak nem kislányoknak való tündérmese (van egy kis kontraszt nem kicsit giccses Disneyland által közvetített kép és e között, nem?). De az én kedvenc jelenetem nem ez, hanem a mérgező alma hatása, amiikor nem látjuk, hogyan hat a méreg Hófehérkére, csak a banyát és a lány hangját látjuk közben, majd a végén a lány kezéből kiguruló almát. Nem látunk semmi olyant, amellyel rombolnánk az ifjúság lelkivilágát, mégis maga a horror - egy klasszikus mesefilmben. Zseniális!

Azon is sikerült teljesen ledöbbennem, hogy a herceg összesen két jelenetben van jelen a történetben - az elején, amikor találkozik a lánnyal és a végén, amikor ismét jő ismét fehér lovon és magával viszi a happy end-be Hófehérkét-, a szerelmi szálnak csak nagyon minimális szerepe van. Viszont megkapjuk helyette az übergonosz mostohát, az ő tökéletes ellentétét, a bájos hercegnőt, és persze a törpéket,valamint az erdő kedves lakóit. Van itt kellemes zene, Hófehérke ajkán zeng az ének - és mégsem giccses a film. Habár megvannak a maga hibái - a történetvezetés enyhén eklektikus, akadnak benne logikai bukfencek - , de a kiválóan megírt karakterek, és főleg a törpék elviszik a hátukon a filmet. Mert mind a heten különböző egyéniségek, szövegben és technikában is megkapták a korban lehetséges maximumot az alkotóktól, amelynek következében simán elvitték a show-t a főszereplő elől. Ami nem is baj, mert a hercegnő bájos, de finoman szólva is elszállt az általa képviselt típus felett az idő (lehet, hogy jól főz és takarít, és szépen énekel, de attól még egy butuska libuska, nem irigylem a herceget, és nem akarom tudni, hogy mennyire éltek boldogan, amíg meg nem haltak). Kár, hogy a vége nagyon szirupos lett, a törpék és a gonosz mostoha viszont szinte mindenért kárpótolja a nézőt. 

hofeherke2.jpgCsak csodálni tudom Walt Disney és kollégái bátorságát, hiszen valóban ez volt az első egész estés rajzfilm, semmi garancia nem volt a sikerre. Iszonyatos összegbe került legyártani a Hófehérkét, mivel tudták, hogy csak kiváló minőséggel lehet megnyerni a nézők szívét az újdonság iránt. A forgatókönyv is jól sikerült, az egyszerű történetet sikerült élettel megtölteni elsősorban a törpéknek köszönhetően, a jelenetek gördülékenyek, kedvesek, de nem bárgyúak voltak. Amíg Hófehérke bájosan hozza a szép hercegnőt, addig a kisemberek karakteresen lettek megrajzolva, és a szövegük (mínusz Kuka ugyebár) is tökéletesen jellemezte őket. A bányadal abszolút kedvenc (a Két szív, ha összeforr sem utolsó, de csak a második helyre volt elég nálam), Morgó alakjának köszönhetően nem viszik túlzásba a cukiságfaktort, Kuka pedig minden visz! 

A zenéről csak annyit, Oscarra jelölték és nem, nem ezért a filmért kapta meg Disney a legendás díjcsoportot, hanem egy évvel később egy tiszteletbeli díjjal mutatta ki az Akadémia az egérbirodalom ura iránti megbecsülését. Nemcsak technikai értelemben volt bravúr a Hófehérke, az animáció műfajának dramaturgiai alapjait is lerakta, a Disney gyár máig  az ezen film által kitaposott úton halad, természetesen haladva a korral, és nem mindig a legmagasabb színvonalon, de mégis sikeresen. Összességében egy nagyon jó rajzfilm született, melynek varázsa máig hat kicsire és nagyra egyaránt. 

Bájos, de egyáltalán nem szirupos rajzfilm, amelyen nem fogott az idő, kötelező darab!

8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr446966511

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.