Mivel vette rá az Uralkodó Anakin Skywalker-t arra, hogy átálljon a sötét oldalra? Nőiesen bevallom, hogy nem emlékeztem már rá, pedig annak idején kötelességtudóan elzarándokoltam a moziba, de nem hagyott bennem mély nyomokat az alkotás, csak néhány jelenet maradt meg belőle, és ez nem volt közöttük. Hardcore fan családomban méla utálat övezi ezt a részt ("nézi végig a halál még egyszer, hogy lemészárolják a jediket"), ezért nem kis aggodalommal néztem újra sok év után a befejező részt, és azt kell mondanom, hogy kellemesen csalódtam, az Erő végre újra Lucas-szal volt, méltó módon tett pontot az eddigi utolsó trilógia végére!
A Dooku gróf (Christopher Lee) vezette lázadók egyre erősebbek, addig fajul a helyzet, hogy elrabolják Palpatine kancellárt (Ian McDiarmid). Obi-Wan Kenobi (Ewan McGregor) és Anakin Skywalker (Hayden Christensen) természetesen Erőt és fénykardot nem kímélve kiszabadítja, és a háború megnyerése is jó úton halad. Azonban Anakin egy rémálomban meglátja a szomorú jövőt, mely szerint Padmé bele fog halni a gyermekük megszületésébe, kétségbeesetten próbál úrrá lenni a halálon, és ezt a gyengeségét kihasználva a Sith nagyúr eszközként használja fel arra, hogy végső romlásba taszítsa a Köztársaságot és elpusztítsa a jediket...
Éppen csak véget ér a legendás felirat aktuális szövege, és máris egy űrcsata kellős közepén találjuk magunkat, dübörög az akció, ezért imádjuk a Jediket, Obi-Wan és Anakin nem kíméli az ellent, még R2D2-t is új oldaláról ismerhetjük meg, ki gondolta volna róla, hogy simán elintéz jó néhány droidot egymaga? Hayden is jóval dögösebb lett, mióta utoljára láttuk (a nem megvetendő kockahasát is megcsodálhatjuk mi, lányok, később), és ami jóval fontosabb, színészileg is sokat fejlődött, tehát a sötétebb tónus nem csak a sminkmestereknek köszönhetően lesz nagyon hamar úrrá ezen a részen a dinamikus kezdet ellenére. Mert hiába halálozik el fájdalmasan gyorsan Dooku gróf, a háborúnak még közel sincs vége, de nem ez a legnagyobb probléma, hanem az, hogy Palpatine kancellárnak egyre nagyobb az uralma, a Jedik ereje pedig egyre gyengül, a Köztársaság nagyon mély válságba süllyed. És valójában ezért sikerült olyan jól ez a film, mert pontosan végigkövethetjük, hogyan lesz egy demokráciából diktatúra, hogyan bomlik fel az Erő egyensúlya, az emberi gyengeség, és a féktelen hatalomvágy miatt a Jedi lovagok őrizte béke.
Az akció-érzelem egyensúlyt ezúttal sikerült jól eltalálni, bár akad néhány idegesítően túlpörgetett látványelem (pl. Obi-Wan sárkányszerű hátasától kivert a víz, Gervais tábornokra pedig szavaim sincsenek), de összességében jól működött a Lucas-gyár, tűzből és vérből felépült az új Birodalom a Köztársaság füstölgő romjain, a Jedi-apokalipszis nagyon fáj a nézőnek, de Anakin tragédiáját is teljes mértékben át tudjuk érezni, amikor örökre rázárul az arcára a legendás sisak, az katartikus erejű pillanat. Kár, hogy szokás szerint nem fordítottak elegendő figyelmet a forgatókönyvre, így egy kicsit hiteltelen lett a magyarázat az átállásra (most komolyan, tényleg nem tudta volna megkérdezni Jodát, hogy nincs-e Jedi-gyógyszer a problémájára?), de ne legyünk telhetetlenek, a jól ismert szálak el lettek varrva, a történetvezetés végülis nem rossz, Palpatine pedig igen hatásosan csábítgatja a kissé labilis ifjút a sötét oldal irányába, nincsenek nagy gondok a filmmel, habár már túl késő, hogy igazán megszeressük az új (régi) sorozat szereplőit, de annyi baj legyen, örüljünk neki, hogy a végére azért csak összekapta magát Lucas.
John Williams nélkül nincs Star Wars-film, az ő zenéje már része az univerzumnak, zseniális, ahogyan fokozatosan erősödik a muzsika drámaisága, miközben Anakin-ból lassan, de biztosan Darth Vader lesz. Yoda és a Sith nagyúr harca is parádés, de Anakin és Obi-Wan mindent eldöntő párbaját is összeszoruló szívvel nézzük végig, nem lett szirupos a végjáték, kár, hogy Padmé alakja jóval halványabb ebben a részben, mint kellene, de hiába borul sötétségbe a Galaxis, az utolsó képsorok már a reményt szimbolizálják, de azért örülünk, hogy túlestünk ezen a pokoli részen, szép volt Lucas, fel van adva a lecke, hajrá J.J.!
Hayden Christensen felnőtt a szerepéhez, Ewan McGregor végre ismét formába lendült, Natalie Portman hozta a kötelezőt, Samuel L. Jackson volt már jobb, Yoda már megint mindent vitt. Ian McDiarmid (akinek túlzás nélkül mondhatjuk, hogy élete szerepe az Uralkodó) kiváló, de egy hajszál hiányzik a zsenialitáshoz a játékában, Christopher Lee ismét szégyenteljesen kevés jelenetet kapott.
Lucas összetörte a rajongók szívét a gyalázatos első résszel, valamennyire megvigasztalta őket a jó közepes második résszel, ideje volt, hogy hiper űrsebességre kapcsoljon, annak érdekében, hogy ne hozzon végső szégyent a saját fejére, és méltó módon zárja le a trilógiát. Az erőfeszítéseit siker koronázta, sikerült életben tartani a franchise-t, de legyünk őszinték, inkább a klasszikus filmeket nézzük rongyosra, nem az új részeket. Egy korszak lezárult a Star Wars - univerzumban ezzel az alkotással, a következő fejezetet már J. J. írja, a Star Trekből kiindulva jó eséllyel új lendületet tud majd adni a franchise-nak, nagyon várjuk már, hogy újra az Ezeréves Sólyom fedélzetére léphessünk, elvesszünk az űrcsatákban, és újra velünk legyen az Erő!
Lucas-hoz majdnem teljesen méltó, tartalmas film, méltó lezárása a trilógiának!
8/10
