A 13 - as rendőrőrs ostroma / Assault on precinct 13 (1976)
2014. december 03. írta: Maksa

A 13 - as rendőrőrs ostroma / Assault on precinct 13 (1976)

Sziasztok! Maksa vagyok, a Smoking Barrels új szerkesztője. Eddig csak a közvetlen környezetemmel osztottam meg kritikusi énemet, úgyhogy most abszolút új vizekre evezve, szeretném gondolataimat a világhálón is közzé tenni. Megtiszteltetés, hogy csatlakozhattam a csapathoz! Szóval, in medias res, csapjunk is bele!

Végy egy kies városrészt, egy bezárni készülő rendőrőrssel. Adj hozzá különböző egyedi és színes karaktereket, úgy, mint egy első munkanapos színes bőrű őrmestert, egy hírhedt bűnözőt, egy lánya megöléséért megtébolyodott apát és egy törékeny, ám meglepően tökös titkárnőt. Tedd őket olyan szituációba, ahonnét nincs kiút. Töltsd meg feszültséggel, fűszerezd meg egy kis western ízzel és, ha Te vagy John Carpenter, végeredményképp megkapod az egyik legjobb B filmet, amit valaha láttál!

Carpentert szokás a „horror pápájának” nevezni, nem érdemtelenül. Azonban rajongott a westernekért és Howard Hawks munkásságáért is. Legelső filmjében ezt az általam is nagyon kedvelt műfajt idézi meg (nem nehéz kiszúrni az összefüggéseket a Rio Bravoval), olyan új köntösbe csomagolva, mely egy majd másfél órás adrenalin löket formájában, gyorsvonatként robog át rajtad.

assault_on_precinct_13_mondo_poster_2011.jpgMiután lányát brutálisan meggyilkolja egy helyi banda vezére, (itt kell megjegyeznem, ilyen jelenetet ma már biztosan nem engednének meg; nem lövöm le, ha nem láttátok, lepődjetek meg ti is). A szinte megtébolyodott apa revánsot vesz, majd a közelben lévő, éppen bezárni készülő rendőrőrsre menekül. Miután segítő kezet nyújtanak neki, elszabadul a pokol és a rossz fiúk megostromolják az őrsöt.

Az egész sztori nagyon ügyesen van felépítve, Carpenter magabiztosan tartja kézben az egész produkciót, mozgatja szereplőit és fokozatosan, egyenletes arányban adagolja a feszültséget. Sallangmentesek a párbeszédek, nagyszerűek és jól megírtak a karakterek, amit szinte tökéletesen játszanak el az ismeretlen színészek. Itt külön ki kell emelnem Leigh karakterét, aki férfiakat megszégyenítő módon harcol, cselekszik, sérül meg, mindezt olyan természetesen és nem Lara Crofti értelemben, amilyennel én még nem találkoztam a gyöngyvásznon. A zene (amit a rendező saját maga komponált) nemcsak aláágyazza a feszült hangulatot, hanem gondoskodik arról, hogy a szokatlan kamera beállításokkal és mozgásokkal együtt, akkor is izguljunk, amikor relatíve nincs miért. Fontos szerepe van az órának is, hiszen, ami nappal még csendes, nyugodt, szinte kihalt, az estére megtelik zűrzavarral, káosszal és hullákkal.

tumblr_m5p2ejmklq1qzr8nao1_500.jpg

Egy idő után a falakon belül teljesen kifordul a világ, a Napoleon becenévre hallgató rossz fiút, aki kötelességből, bajtársiasságból és érzelem vezérelve a harcot választja (Mi ez, ha nem western?). Szellemes beszólásai és viselkedési formái miatt, legalább annyira megkedveljük, mint Bishopot. Napoleon és Leigh bimbózó románca is nagyon jól kitalált. Szavak nélkül is érezni a vibrálást kettejük között. Nincs túl írva, nincs tolakodó módon a képünkbe nyomva, ugyanakkor kell bele és szegényebb lenne a film nélküle. Hatalmas piros pont!


Elmosódnak az oldalak, nincsenek jók és rosszak, csak az életükért küzdő emberek. Az egészet áthatja egy olyan, szinte kézzel is tapintható feszültség, amit később a direktor úr, olyan filmekben fejlesztett tökélyre, mint a Valami, a Halloween vagy a Köd. Az akciók kitűnően megrendezettek és a költségvetéshez képest látványosak, profik. Valahogy az egész film nézése kapcsán az, az érzés fogott el, hogy amit nézek, az egyszerre amatőr és profi. Viszont az amatőr sem a szó negatív értelmében az, hanem áthatja egyfajta báj, amit ma már ritkán tapasztalni. És az is látszik, hogy készítői nagyon akarták, főleg a második filmjét forgató Carpenter, aki az alkotás szinte összes folyamatában részt vett, vagy egymaga követte el. Szerelemgyerek a javából, ami maximálisan érződik és a végeredményre, mindenki emelt fővel tekinthet.

A B kategóriát ma már szokás pejoratív értelemben használni, azonban jelen esetben szó sincs erről. Vannak persze jelenetek, melyeken látszik a kis költségvetés, 100.000 (százezer!) dollárból hozták össze, amiért ma már egy tisztességes színész arra sem lenne hajlandó, hogy egy folyosón végig menjen. Ez ne zavarjon senkit, ugyanis összességében kapunk egy izgalmas, akciókban gazdag, humortól sem mentes, feszültséggel átitatott western hangulatú akciófilmet. Sokat ígér és szinte mindent be is vált. A legmagasabb pontszám azért nem jár neki, de a kultikus jelző elvitathatatlan!

9/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr656952879

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása