Úgy ajánlották nekem a mozit, hogy ez a kanadai horrorfilmek The Expendables-sze.Ez a megállapítás azért erős túlzásnak bizonyult, de viszonylag jól körülírja a film csapásirányát. Az éles szemű néző ugyanis ebben az alkotásban egy raklapnyi többé-kevésbé ismert, jobbára kanadai horrorfilmekben feltűnt B-színésszel találkozhat (A teljesség igénye nélkül néhány név és a hozzá kapcsolódó filmcím: Michael Ironside - Scanners, meg még ezernyi B-horror/sci-fi/akció;  Emily Perkins -  Ginger Snaps-trilógia; Melanie Papalia - The Den, Smiley; Jesse Moss - Trancsírák, Hívatlan vendég, Ginger Snaps; Sean Rogerson - Grave Encounters 1-2; Fred Keating - Végső állomás, Grave Encounters...), és a történet is erősen alapoz a tipikus horrorfilmes klisékre (erdei vityillóban lazuló fiatalok, kézikamerázós móka, ufók, stb.).

Míg a Feláldozhatók az akciófilmes hősöket akarta a '80-as évek esszenciális stílusának megfelelően egy régimódi pofozkodásra összecsődíteni, addig az Extraterresial látszólag a kanadai horrorfilmgyártásnak szeretne emléket állítani. Jelen filmünk esetében azonban az alkotók (The Vicious Brothers és Stuart Ortiz - ők a Grave Encounters-filmek agytrösztjei) nem voltak elég elkötelezettek a koncepció iránt, nem bíztak ötletük sikerességében, és nem tudták eldönteni, hogy múltat akarnak idézni, vagy új minőséget kívánnak alkotni. Filmjük így egy stílusosan levezényelt, kikacsintásokkal teli, a horrorfilmek szeretetétől lüktető, ám sajnálatos módon csapongó, kissé súlytalan és túlnyújott mű lett, ami nem tud eléggé kitűnni a jelenkori horrorfilmek forgatagából, és emiatt soha nem fog olyan sikereket elérni, mint mondjuk a hasonló - meta - kategóriában induló The Cabin in the Woods.

6/10

Zombeavers (2014)

Jó-jó, én is hülye vagyok, hogy ilyeneket nézek, mert hát mi jót vár az ember egy olyan filmtől, ami zombi hódokról szól? Az már előre lehetett sejteni, hogy ez az alkotás nem fogja megreformálni sem a zombifilmek, sem a horrorvígjátékok műfaját. Én személy szerint arra számítottam, hogy az egyszeri, jól hangzó ötlet felhasználásával véráztatta poénokban és gagyerádé módon megcsinált hódszörnyekben bővelkedő alkotást kapok, ami nem rest a "beaver" szó angol szlengben meglévő szexuális áthallásaira is utalgatni (bizonyos körökben a lányok "mókusát" szokás megjelölni ezzel a szócskával). Többé-kevésbé bejöttek a számításaim, a vérbő gegek, bár kissé hullámzó színvonalon, de megvoltak (kedvencem a főcím előtti jelenet, az fergeteges), a gagyi trükkök szintén (a készítők szerencsére inkább bábokkal dolgoztak, mint CGI-jal), és a szexuális konnotációkra is volt példa.

A film annak ellenére, hogy sacc/kb. hozta az elvárásiamat, és kellemes meglepetésként némi cicifaktorral is megdobta az összképet, összességében nem nyújtott számomra maradandó élményt. Az ugyanebben a ligában induló Black Sheep (A bárányok harapnak - 2006) pl. sokkal ügyesebben játszotta ki a kártyáit, mint ez az alkotás. Főként a már agyonhasznált és tizenötezerszer megrágott alapszituációt, a nem túl innovatív forgatókönyvet, és az igazán ütős poénok viszonylagos ritkaságát éreztem gondnak. A készítők javára legyen írva, hogy pl. az utolsó túlélő lány kiválasztásánál igyekeztek kikerülni a kliséket, de sajnos általánosságban nem tudták különlegessé varázsolni a művüket. Én azt mondom, hogy az idei zombiparódia felhozatalból inkább a Dead Snow második részét vizsgáljátok be, a Zombeavers inkább csak amolyan "kicsit sörözök hozzá, és elmosolygok rajta" jellegű filmecske.

5/10