Nem, nem, mi aztán biztos nem nézzük meg a következő részt, keressen Lucas máson sok pénzt, nézegesse saját maga ezt a szégyenteljes új sorozatot! Aztán persze valahogy csak ott ültünk a következő bemutatón is a moziban, és ha nem is szerettük meg a szereplőket, kicsit megenyhültünk a mester irányában. De azért nem lettünk meggyőzve, én például a bemutató óta csak célirányosan néztem bele a filmbe, naná, hogy csak a a végjátékra voltam kíváncsi, amikor a Jedi lovagok jól szétrúgják a klónok hátsó felét az arénában. Most hosszú idő után újráztam a teljes filmet, és azt kell mondanom, hogy elég sokat javult a helyzet a Baljós árnyakhoz képest, de összességében az Erő még csak pislákolni kezdett a sorozatban, viszont legalább megjött a kedvünk újra kalandozni egy messzi, messzi galaxisban.
10 év telt el a halódó Köztársaságban, mióta nem találkoztunk hőseinkkel. Padmé (Natalie Portman) szenátor lett, Obi-Wan Kenobi (Ewan McGregor) jedi mester, akinek igencsak meggyűlik a baja engedetlen padavánjával, Anakin Skywalker-rel (Hayden Christensen). Egyre nagyobb problémát jelentenek a Dooku gróf (Christopher Lee) vezette lázadók, az erő sötét oldala lassan, de biztosan erősödik, miközben a jedik ereje gyengül...
Lucas sokat tanult az előző rész kudarcából, a lenyűgöző látvány mellett most már gondot fordított a forgatókönyvre és a karakterekre is, sőt a humor is visszatért a sorozatba. De ettől még nagyon nehezen indul be a film és az igazi Star Wars - élmény csak a végére jut, az akciódús finálé mindent visz (még az én hardcore Star Trek szívem is elkezdett nagyon erősen dobogni, amikor a jedik előhúzták a fénykardokat, bizony!). A legnagyobb probléma az, hogy a szerelmi szál sajnos elég nyálasra sikeredett, kevesebb romantikus pillanat több lett volna, aranyosak a fiatalok, de a néző nem tud igazán megbocsátó lenni az alkotókkal ilyen stílusficam miatt, ugyanis minden idők egyik leghíresebb fantasy-sorozatához sikerült olyan csöpögős szöveget írni, amely egy brazil tévésorozatnak is dicsőségére válna.
A legnagyobb csalódás számomra Anakin Skywalker karaktere volt, akiről még mindig nem hiszem el, hogy belőle lesz Vader nagyúr, egyelőre csak egy hisztis, nagyképű, beképzelt kölyköt látok, akibe fogalmam nincs, miért szeret bele a komoly, érett Padmé, aki átmenet nélkül lesz romantikus hősnőből dögös akciósztár, ráadásul Obi-Wan is kicsit tejfelesszájú még Jedi mesternek, de legalább itt van nekünk a bölcs Yoda, akiről a végén kiderül, hogy jobb nem ujjat húzni vele (csak én gondolom úgy, hogy kicsit túllőttek a célon Lucasék a vele készült akciójelenetekkel? Szerintem teljesen karakteridegen volt tőle a fénykardozás, a kis zöld manó a nyugalom, a bölcs Erő példaképe, miért van szükség arra, hogy idétlenül ugráljon Dooku körül?). Legnagyobb örömünkre Jar Jar Binks csak a legminimálisabban jelenik meg a színen, viszont végre összeeresztették R2D2-t és C-3PO-t, amitől máris otthonosabban érezzük magunkat a sorozatban. Palpatine szenátor is kezdi levetni nyájas álarcát, ugyan még messze van az igazán sötét formájától, de azért átverte a palánkon a Köztársaságot rendesen, még meg is köszönték neki, hogy elvállalta a diktátori pozíciót.
Sok szálon futnak az események, nem könnyű követni, hogy most éppen kivel mikor és mi történik, továbbra sem érdekel bennünket minden szereplő sorsa, mert nem tudtuk megszeretni őket, még mindig a hideg-rideg látványvilág van túlsúlyban, de legalább látszik az alkotók igyekezete, hogy életet leheljenek a Star Wars - univerzumba. A CGI-orgia továbbra is lenyűgöző, de a Jedik és az ő fénykardjuk elviszik a show-t a klónoktól, nem véletlenül, miattuk szeretjük a sorozatot, a lelketlen robotsereg léte csak szükséges rossz. Kezd komorodni az atmoszféra, a sötét oldal leple lassan ráborul a Köztársaságra, az Erő halványulni kezd, de amíg itt van velünk Yoda, tudjuk, hogy van remény, és még Anakin sem tért át, és hiába tudjuk, hogy mit hoz a jövő, meghatódunk a fiatal páron, és hisszük, hogy a szerelem erősebb lehet, mint a Gonosz csábítása.
Hayden Christensen hozza a kötelezőt, de nem igazán tudja bemutatni az Anakin lelkében dúló harcot, Natalie Portman bájos, Ewan McGregor még mindig fájóan közepes. Christopher Lee sajnos túl kevés jelenetet kapott Dooku grófként, Yoda mindent visz, Ian McDiarmid kiváló, és persze ne feledkezzünk el Samuel L. Jacksonról, akiről kiderül, hogy nemcsak jó színész, de a fénykardot is jól forgatja.
Szembeötlő a fejlődés az előző filmhez képest, de azért még mindig erős hiányérzete marad a nézőnek, nem tud feledtetni mindent a zseniális végjáték, az oda vezető út nem kicsit unalmas és klisés, de határozottan felfrissült a sorozat, régi ismerősök bukkantak fel újra nagy örömünkre. Mindennel együtt mégsem tudtuk igazán szeretni ezt a részt sem, a külsőségek teljesen rendben vannak, de a belbecs még mindig igen sok kívánnivalót hagy maga után, amit nem tudunk megbocsátani Lucasnak.
Javuló tendenciát mutat a sorozat, de még mindig a látvány az elsődleges, a tisztes középszerre rendezkedett be a Lucas-univerzum.
7/10