Csak nekem van erősen déja vu érzésem a Star Wars film forgatása körüli felhajtást figyelve? Aki hozzám hasonlóan túl van már a harmadik X-en, az még élénken emlékezhet rá, hogy 15 évvel ezelőtt ugyanilyen felfokozott lelkiállapotban vártuk gyermekkorunk nagy kedvencének folytatását, pontosabban előzményét. Őrültünk meg a kiszivárgott forgatási fotókon és infókon, számoltuk a perceket a bemutatóig, viszonylag türelmesen végigvártuk a hosszú sort a mozipénztárnál (hol volt még akkor az internetes jegyfoglalás), befészkeltük magunkat a roppant kényelmetlen székbe, máig a fülemben cseng az a tapsvihar, ami kitört, amikor megjelent a még korántsem 3D filmvásznon az ismerős felirat: Réges-régen, egy messzi, messzi galaxisban...Hogy aztán dühösen, csalódottan vonuljon ki a tömeg a teremből a film végén. Mert Lucas nem tudta megismételni a csodát, a hihetetlen látványvilág ellenére nem tudtuk megszeretni az új (régi) sorozat szereplőit, unalmas vizuális orgia sikeredett a hőn várt újabb klasszikus helyett, Most, sok év után újranézve ismét ugyanez a véleményem, technikai értelemben stílusbravúr a film, összességében azonban a nyomába sem ér a korábbi részeknek.

A Kereskedelmi Szövetség leigázni készül a Naboo bolygót, a probléma békés megoldására a Köztársaság két Jedi lovagot, Qui - Gonn Jinn-t (Liam Neeson) és Obi-Wan Kenobit (Ewan McGregor) (igen, tudom, hogy ő még csak padavan, de ez részletkérdés, attól még mindent tud, amit egy Jedi-nek tudnia kell) küldi el. Nem járnak sikerrel, és úgy alakulnak a dolgok, hogy az ifjú királynőt, Amidalát (Natalie Portman) magukkal kell vinniük, de az űrhajó meghibásodik, és kénytelenek leszállni a nem túl kies Tatuin bolygón, ahol találkoznak egy igen különleges gyermekkel, Anakin Skywalker-rel (Jake Lloyd), aki rabszolga ugyan, de nagyon erősen áthatja az Erő...

Jól kezdődik a film, de amikor meglátjuk az első droidot, elmegy az összes kedvünk a folytatástól. Most komolyan ezeket a gépvackokat kell néznünk, sehol egy birodalmi rohamosztagos? De még mindig reménykedünk, hátha túl tudunk lépni ezen, aztán jön Jar Jar Binks, mi pedig mennénk a tévé elől azonnal. Hová tette Lucas az eszét és a szívét, amikor ezt a tökéletesen szerencsétlen alakot kitalálta? Tényleg azt hitte, hogy ő és egyáltalán a gungan-ek pótolni tudják Chewbaccát és két imádnivaló droidot? Még szerencse, hogy néhány jelenetben örök kedvencünk, R2D2 és C-3PO is felbukkan, de nem elégszer ahhoz, hogy feledtetni tudja az erősen taszító űrnépséget, és a hideg, rideg robotokat. A Ben Hur kocsiversenyére hajazó űrbuli sem túl eredeti, de az már tényleg kiveri a biztosítékot, amikor Anakin szeplőtelen fogadtatását elővezeti a kedves mama. Filozófiai mélység helyett zavaros katyvaszt kapunk az Erő univerzumának bemutatásakor, csak azért nem kapunk nevetőgörcsöt, mert Liam Neeson még egy ilyen bugyuta szöveget is olyan átéléssel tud előadni, hogy neki még ezt is elhisszük.

Habár korának csúcstechnológiáját álmodta vászonra Lucas, mégis bele lehet unni egy idő után az üres CGI-parádéba, hiszen nem volt olyan erős a történet, hogy kitöltse a játékidőt. Persze tudjuk, ez csak egy felvezető rész, arra szolgál, hogy megismerjük a szereplőket, de éppen ez a gond: a karakterek rémesen felszínesek lettek, a szöveg pedig olyan übernyál, hogy csak sírni lehet rajta (hová tűntek a zseniális riposztok, a humorról nem is beszélve!). Anakin egy kedves, tehetséges kisfiú, aki nagyon aranyosan belezúg az elérhetetlen királynőbe, Amidalába, aki amikor éppen nem bölcsen uralkodik, akkor átmenet nélkül akcióhős lesz. A gungan-ek - nél rémesebb népséget még nem hordott a hátán a Star Wars-univerzum, még jó, hogy itt vannak nekünk a Jedi lovagok, akik első osztályúan hősködnek, forgatják a lézerkardot és használják az Erőt. De a legnagyobb probléma az, hogy nincs igazán erős gonosz karakter, Darth Vader magasra tette a lécet, amelyet sikerült jól leverni. Darth Maul rémesen néz ki, egyetlen kukkot sem beszél, de legalább nagyon jól harcol, már éppen kezdünk reménykedni, hogy belőle idővel még jó kis főgonosz lehet, erre nem elvágják ezt a szálat alkotók? Aki pedig nem jön rá, hogy ki a Sith mester, az nem látott még Star Wars filmet, így pedig éppen végképp eltűnik az izgalom a történetből, próbáljuk vigasztalni magunkat az akciójelenetekkel, de nem nagyon sikerül, melynek legfőbb oka, hogy Lucas ismétli önmagát, márpedig mi éppen elégszer láttuk már az első részt, nem azt akartuk újra látni, csak más szereplőkkel, ennyi pénzbe talán egy kis kreativitás is beleférhetett volna, nem?

Ne legyünk igazságtalanok, egyáltalán nem nézhetetlen az alkotás, hihetetlen képi világot alkotott Lucas, az akciójelenetek sem utolsók,de  a jedik és Darth Maul végső párbaja marad meg a legjobban, mert a nézők nem videojátékra váltottak jegyet, hanem egy tartalmas filmre, és mivel ezt nem kapták meg, érhetően csalódottak voltak. Ami minden vitán felül áll, az a zene, John Willams nélkül nincs és nem is lehet Star Wars-film, most is hozta a tőle megszokott zseniális muzsikát. Azonban még ő sem tudta megmenteni az unalomtól ezt a minden igyekezet ellenére sajnálatosan félresikeredett alkotást.

Liam Neeson a film szíve-lelke, miatta érdemes igazán végigszenvedni az alkotást. Natalie Portman kihozza a maximumot a szerepből, Jake Lloyd bájos, Ewan McGregor fájóan közepes, Ian McDiarmid lesz még jobb, Ray Park sokkal többet érdemelt volna Darth Maul-ként. 

Lucas nem kicsit húzta ki a gyufát a rajongóknál, Jar Jar Binksre nincs mentség, a látvány kevés volt az üdvösséghez, nem tudta megismételni a korábbi sikert, ráadásul szerencséje sem volt, Wachowskiék éppen akkor írtak filmtörténelmet a Mátrix-szal, ezért még a technika miatt sem lehetett felejthetetlen ez baljós kezdet, amely a sorozat leggyengébb darabja lett. 

Látványos, de üres és unalmas Star Wars - film, az Erő sajnos elhagyta a sorozatot.

6/10