2001: Űrodüsszeia / 2001: A Space Odyssey (1968)
2014. november 18. írta: FilmBaráth

2001: Űrodüsszeia / 2001: A Space Odyssey (1968)

2001-a-space-odyssey-original.jpgKik vagyunk, honnan jövünk, merre tartunk? Ritka az olyan film, amely ilyen mély filozófiai kérdésekre keresi a választ, még ritkább az olyan, amelyik olyan jól teszi azt, hogy életre szóló élményt tud nyújtani. Kubrick zsenije kellett ahhoz, hogy megszülessen minden idők legjobb sci-fije, a műfaj legnagyobb klasszikusa. Nőiesen bevallom, ifjabb éveimben nem igazán értettem ezt a filmet, régen láttam, de úgy gondoltam, hogy a Csillagok között bemutatója előtt itt az ideje az újrázásnak, és ennél jobb döntést nem is hozhattam volna. Katartikus élmény, kivételes alkotás, kötelező darab!

Az emberiség hajnalán egy majomcsapat közelében feltűnik egy titokzatos fekete monolit. Nem tulajdonítanak neki jelentőséget, de mégis megváltozik az életük: felfedezik az eszközhasználatot egy állati csont segítségével, elindulnak az emberré válás rögös útján. Sok millió évvel később az űrkorszakban élő utódaik ismét felfedezik a monolitot, a rejtély megoldása érdekében egy kutatócsoport indul a Jupiterre, amelynek vezetője, Dr. Dave Bowman (Keir Dullea) nem is sejti, hogy mekkora veszélyt jelent a legénység számára Hal, a fedélzeti számítógép...

A filmben központi szerepet kap egy monolit. A hideg fekete kődarab azt a felsőbbrendű intelligenciát szimbolizálja, amelynek köszönhetően (természetesen Kubrick szerint) az ember kiemelkedett az állatvilágból, és meghódította a világűrt. Hithű ateistaként nézve a filmet a látvány lehengerlő és elgondolkodtató, a katartikus zárókép pedig felemelő, tehát a szimbolika akkor is tökéletesen hat, ha nem értünk egyet a rendező világszemléletével. Vizuális orgiának vagyunk szemtanúi, nagyon kevés szóval és rengeteg képpel találkozunk a nem rövid játékidő alatt, melynek során eljutunk az emberiség öntudatra ébredésétől a Csillaggyermek megszületéséig. A zene nagyon hangsúlyos, Richard Strauss "Imigyen szóla Zarathustra" című műve festi alá a kezdő képsorokat (ha valaki olvasta Nietzsche azonos című könyvét, azonnal rájön miért éppen erre esett a rendező választása), de Johann Strauss Kék Duna keringője is új értelmet nyer az űrben. Nem véletlen, hogy azonnal eszünkbe jut a film, ha megszólalnak ezek a dallamok, és legyünk nagyon büszkék rá, hogy Ligeti György is részese lehetett a filmtörténet ezen klasszikusának ezen a területen.

Érdekesség, hogy Arthur C. Clark Kubrick megrendelése alapján írta a könyvet, amelyből a film készült. A rendező nem kispályázott, grandiózus történetet álmodott a vászonra, az ember születését, halálát és újjászületését egy magasabb szellemi síkon. És mindezt úgy, hogy nem unjuk halálra magunkat, holott rendkívül lassú a történetmesélés, a képek beszélnek a szereplők helyett, de olyan erőteljes vizuális élményt kapunk, amely mellett nem érezzük hosszúnak a játékidőt, egyszerűen beleveszünk az eseményekbe, hagyjuk magunkat sodortatni a filmmel. Mai, blockbuster-hez szokott szemünk sem fárad bele a látványba, a szimbólumrendszerről esszé formájában lehetne csak értekezni, maradjunk annyiban, hogy van min gondolkodni az alkotással kapcsolatosan. Ne felejtsük el, hogy a hidegháború idején készült a film, nem véletlenül hatja át az a gondolat, hogy az ember saját maga pusztítja el önmagát (a talajra leeső és széttörő pohár gyönyörű metafórája a reménytelenül pusztulásra ítélt emberiségnek). Nagyon hangsúlyos a gépek intelligenciája miatti félelem, Hall (és az ő rémisztően vörös "szeme") tökéletessége rémisztő, hideg, számító, könyörtelen "lelkülete" még jobban az. 

Egy űroperába oltott fejlődéstörténetet kísérhetünk figyelemmel, az idegen intelligencia hatására a majmok elindulnak az emberré válás útján, a fejlettségük csúcsán álló embereknek szembe kell nézniük saját korlátaikkal és halandóságukkal, majd a tisztítótűzzel felérő utazás után a Dave által megszemélyesített emberi faj élete végén újra találkozik "Istenével" és egy magasabb szellemi síkon születik újjá. Annak ellenére katartikus a zárókép, hogy nem lehet tudni, hogy pozitív vagy negatív irányba fejlődött a lélek (azaz megváltja vagy elpusztítja az embereket). Ha jobban belegondolunk, a mesterséges intelligencia, Hal is fejődik, egyre emberszerűbb lesz, a legjobban akkor, amikor nem tudja megakadályozni, hogy Frank egy felejthetetlen jelenetben halálra ítélje. Így végül az ember egyedül marad a hideg, rideg világűrben, így kénytelen szembenézni saját sorsával. A nyomasztó ürességből egy utánozhatatlanul látványos utazás után egy lakályos szobában ér véget a földi lét, és így születik meg a Csillaggyermek, bezárul a kör, a nagyívű történet tökéletesen végigvezetésre került.

odyssey.jpgA látványon és az effekteken van a hangsúly a filmben, a színészek nem kicsit szorulnak háttérbe, csak a Dave-t alakító Keir Dullea kapott jelentős szerepet, eszköztelen játéka sokat tesz hozzá a filmhez. Eleinte nem igazán figyelünk fel Dave-re, de amikor Hal rajta kívül mindenkit kiiktat a képletből, nem esik kétségbe, hanem az eszét, az ember által alkotott technikát alkalmazva szisztematikusan elpusztítja a szuperszámítógépet. És az ő igazi kalandja csak ekkor kezdődik, nem hős, csak egy ember, aki szembenéz a sorsával.

Kubrick megkapta a filmért élete egyetlen Oscar-díját, méltán, hiszen klasszikust alkotott, a katartikus erejű űropera szívet-lelket rázó mondanivalója örök érvényű, a mozi egyik legnagyobb mágusa tökéletes moziélményt adott nekünk, olyat, amely sok évvel a megszületése után sem veszített semmit az erejéből, drámaiságából, földöntúliságából, ami nem csoda, hiszen a születés, az élet és a halál időtlen, akárcsak az emberi gyarlóság.

Fantasztikus látványvilág, felejthetetlen jelenetek, Kubrick zsenije csúcsra járt ebben a filmben, kötelező darab!

10/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr526869669

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fausto. 2014.11.18. 12:36:50

"Richard Strauss "Imigyen szóla Zarathustra" című műve festi alá a kezdő képsorokat (ha valaki olvasta Nietzsche azonos című könyvét, azonnal rájön miért éppen erre esett a rendező választása)"

Ezt fejtsd ki kérlek, érdekel. :)

Csodálatos darab, pedig első megtekintésre iszonyatosan utáltam - aztán csak azt vettem észre magamban, hogy ahogy végzem a (filmes) suli első évét, kb. minden héten random módon beugrik belőle pár kép. Ennek hatására megnéztem mégegyszer, és azóta odavagyok érte. Meg kellett picit érnie.

A technikai oldalról hozzátenném, ami elképesztő benne: a film a holdraszállás előtt készült (ezért sem néz ki úgy a Föld az űrből a filmben, ahogyan kellene), mégis rengeteg minden pontos benne, azóta is csak a Gravity és az Interstellar volt ilyen pontos az űrbéli fizikát tekintve. A 2001 a NASA hathatós támogatásával készült, meg is gyanusították Kubrick-ot, hogy valójában magát a holdraszállást is Ő rendezte meg, cserébe a temérdek pénzért, amit a 2001-re kaptak. A Ragyogásban elég sok minden eldugott szimbolika ezt véli alátámasztani, de a többségük durván belemagyarázós.

Kis kukacoskodás, az nem Hall, hanem HAL, és talán me ártana kevesebb spoilert írni, hátha valaki még nem látta, és meg akarja nézni, miért nem egy egyedi és utánozhatatlan darab az Interstellar. :D

FilmBaráth 2014.11.18. 12:53:32

@Fausto.: "Hajdan majmok voltatok, és az ember még ma is majomabb bármelyik majomnál." Hogy csak egy kis részt idézzek Nietzsche művéből:-) Kubrick-et nagyon inspirálta ez a alkotás a film elkészítésekor:-)
Hal-t valóban elírtam:-)
Nem igazán tudom, hogy ennek a filmnek az esetében mi számít spoiler-nek, nem hiszem,hogy ezen fog múlni, valaki meg akarja-e nézni a filmet:-)

nandras01 2014.11.18. 16:01:52

cirka harminc év és és a filmnek kb hetvenhatodszori megtekintése után felfedeztem az első technikai bakit :)
persze nem is igazán baki, mindössze túljátszás. amikor a holdon utaznak a "helyiérdekű" holdkompon, a leszállás közben nagyon látványos jelenet, amikor a komp a leszálláshoz készülődve kiengedi a lábait.
látványos, csak éppen felesleges. a holdon nincs légkör, ami indokolná ezt a megoldást, ott nincs szükség a légellenállás csökkentésére, lévén, hogy hogy nincs légkör, aminek ellenállása lenne.
ettől persze még a film zseniális :)

Lauro 2014.11.18. 18:36:17

Az oldalon már három szerző hozta kapcsolatba az Interstellart a 2001: Űrodüsszeiával (ha jól láttam). Azt már megtudtam, hogy Nolan példaképének tekinti, de én nem értem, milyen hasonlóság van Kubrick és Nolan sci-fije között.

Filmbaráth, nem te írtad anno a Malick-méltatást a "Világ legtúlértékeltebb rendezői" (vagy valami hasonló) című írásban? Csak azért jut ez eszembe, mert írod, hogy hithű ateista vagy, s így már értem, hogy miért nem tudsz mit kezdeni Malickkal. (Ezt nem sértésnek szánom!) Az élet fája egyébként szerintem nagyon közel áll a 2001: Űrodüsszeiához.

FilmBaráth 2014.11.18. 18:45:35

@Lauro: Csak annyi a hasonlóság, hogy Nolan nem kicsit hasznosította újra Kubrick zseniális filmjét:-) Mivel én éppen az Interstellar előtt néztem újra az Űrodüsszeiát, egy idő után már nem is számoltam az ismerős jeleneteket:-)
De igen, én vettem magamnak a bátorságot, hogy "méltatni" merészeltem Malick-ot.:-)Az élet fája szerintem nagyon messze van az Ürodüsszeiától, és ez független attól, hogy hithű ateista vagyok-e vagy nem:-)

Lauro 2014.11.18. 19:17:27

De mik ezek a hasonlóságok?

FilmBaráth 2014.11.18. 19:21:28

@Lauro: hogy csak néhányat említsek: a végén, amikor az isteni Matt átmegy a másik dimenzióba, az totális lenyúlása Kubrick jelenetének, a szoba motívuma, az űrben játszódó jelenetek hangulata, a zene szerepe stb, stb. Tényleg hosszú a lista:-)

Lauro 2014.11.18. 20:50:19

@FilmBaráth: Nyilván az űrben való utazást nem vitatom.
DE
Az "isteni Matt" belépése és visszatérése (!) azért messze van Kubrick szimbolikájától. Kubricknál a főhős archetipikussá válik, Cooper alakja viszont olyan lapos és sablonos, mint bármely tucatfilmben.
A szoba érdekes rájátszás valóban; de tekintve a funkcióikat ez is pusztán egy stiláris egyezés.
A zene szerepét is vitatom: Kubrick klasszikusokkal dolgozik.

Én úgy gondolom, hogy e filmek mélyébe nézve, a lényeget, a motivációkat, a célokat tekintve alig van rokon vonás.

És ha a lényeget tekintjük, a következők miatt érzem közelebbinek Az élet fáját:
- mindkét film az emberi lét általunk megtapasztalt állapotát köztes állapotnak tekinti, és világosan felvázol egy "honnan jövünk - hová tartunk" ívű utat
- ezt az utat mindkét film mély - és korántsem egyértelmű - szimbolikával ábrázolja
- a filmek karakterei archetípusok (anya - apa - gyermek; az Ember Kubricknál)
- mindkét film tág teret ad a szabad asszociációknak
- mindkét film tudatosan használja a klasszikus zenét
- mindkét film világképében meghatározó egy emberen kívüli, "felsőbb" akarat, amely formálja az embert, emberiséget (egyikben a "kegyelem útja", másikban a monolit)
- a fináléban mindkét filmben valódi átlényegülés történik, mely visszafordíthatatlan: lényegi változáson mennek keresztül a szereplők.

Ha ugyanezen szempontok alapján nézem az Interstellart:
- nem tudjuk meg, honnan jövünk, s hogy tartunk valahová, ez semmi több, mint helyváltoztatás
- alig van szimbólum a filmben, az a kevés is, ami van, nem alkot rendszert, mely túlmutatna a film világán
- az Interstellar jellemei kiábrándítóan felszínesek (Micsoda kontraszt Jessica Castain játéka Az élet fájában és itt!)
- nincs tere a szabad asszociációnak, mindent prezentál, ami kérdés nyitva marad, maximum a cselekményt tekintve releváns, mélyebben nem ejt gondolkodóba; s ha lenne is, szemfülesebbek megadják rá a film által kínált tudományos magyarázatot
- Nolan nem klasszikus zenét használ
- Nolannál nincs "más", nincsenek "ők", nincs "felsőbb akarat", csak mi vagyunk, "mi csináltuk" - ahogyan hangoztatja
- nincs semmilyen átlényegülés a fináléban, sőt, simán visszatér Cooper, semmi nem történik vele lényegében (sőt, ő még annyit sem változott, mint az összes ember a világon, hisz kevesebbet öregedett)

Az élet fája és a 2001: Űrodüsszeia ugyanazokat a kérdéseket, és az a csodálatos, hogy mennyire más szemlélettel teszi, de lényegében rokon a két film.

Az Interstellar egy blockbuster, igyekszik minél tágabb publikumot kiszolgálni. Roppant szórakoztató, de semmi több.

Nem értem, miért hasonlítják, s nem értem, miért hasonlítod a 2001: Űrodüsszeiához.
(Ha az Interstellart mindenképpen hasonlítanom kellene valamihez, akkor szerintem a Napfényhez áll a legközelebb; de az a film jobb.)

FilmBaráth 2014.11.18. 21:11:44

@Lauro: Kubrick látványfilmnek szánta az Űrodüsszeiát, tehát korának blockbustere volt:-)
Az, hogy klasszikus zenét használ-e a rendező véleményem szerint indifferens, ha a jelenet megfelelő aláfestésével el tudja érni azt a hatást, ami ahhoz kell, hogy a néző egy életre megjegyezze a képet. Nem azért ütősebb pl. a Kék Duna keringő, mert klasszikus, hanem azért, mert az adott képhez éppen ez volt a legkifejezőbb zene. Őszintén szólva én már most nem emlékszem igazán az Interstellar zenéjére, ellenben Kubrick művében a két Strauss-darab még ennyi évtized után is ismerős és hat.
Nolan-nek igaza volt, hogy nem klasszikus zenét használt, hiszen az ő filmje nem a lassú történetmesélésre épül, a lélekemelő zene átélésére ebben a kontextusban egyszerűen nem lett volna idő. Más kor, más zene.:-)
Szerintem a filozófiai szándék ugyanaz volt az Interstellar-nál, mint az Űrodsszeiánál: a lét alapvető kérdéseit feszegeti, és Nolan-nél is létezik a felsőbb intelligencia, ahogy Kubricknál is az emberi elme győzi le a számítógépet, tehát nem csak passzív szemlélője a főhős az eseményeknek. Cooper alakja valóban sablonosnak indul, de a végére archetipussá válik, ahogyan a végén nagyon idegesítően a szánkba rágja Nolan, nehogy véletlenül magunktól is rájöjjünk:-)
Az élet fájának is megvan - szerintem természetesen - az az ambíciója, hogy az élet alapvető kérdéseit boncolgassa, de Malick olyan szinten vész el a részletekben, hogy nem lesz belőle egységes egész. Jessica valóban sokkal jobb volt Az élet fájában, mint az Interstellarban, de az ő igazi műfaja nem a blockbuster:-)
Összegezve: az Interstellar és az Űrodüsszeia sokkal közelebb van egymáshoz, mint Az élet fája és Kubrick klasszikusa - természetesen ez szerintem van így, és tökéletesen el tudom fogadni, ha valaki máshogyan gondolja:-)

blacker24 2014.11.18. 23:15:33

Azzal egyetértek hogy a film tényleg nagyon jó, de sajnos a zenei betétek nekem nem jöttek be, ezért csak 9-es. A Blade Runner, az Androméda-törzs és a 12 Majom nálam jobb.

Lauro 2014.11.19. 07:07:33

Tehát a zene:
Úgy látom, te is azt írod, hogy a zenei "aláfestés" különbözik Kubricknál és Nolannál. Én úgy gondolom, hogy a klasszikus zene használata azért nem indifferens, mert gondolattársításra ad lehetőséget: pl. a Kék Duna keringő egy keringő, vagyis egy tánczene, és ezt választja a rendező egy (ha jól emlékszem) dokkolási jelenet ábrázolásakor. Kinyílik tehát a film más értelmezési irányokba. Ha a filmhez készül a zene, akkor visszazár a zene a film világába. Ez sem baj, csak más a szerzői szándék. Legalábbis Nolannál és Kubricknál. De nem Malicknál: Dvorak tételei vagy Mozart Lacrimosaja ugyanúgy, ugyanazzal a szándékkal hat, ahogyan a 2001: Űrodüsszeia zenés jelenetei.
Értem, hogy az ember legyőzi HAL-t, de nem a számítógépre értettem, hogy magasabb szintű létező lenne, hanem a monolit jelképezte, titokzatos ismeretlenre. Ilyen - ahogyan Nolan a szánkba rágja - nincsen. Ha lenne, az egy rokon pont lenne Kubrickkal, de nincs.
Malick ad a részletekre, de nem vész el bennük. A néző könnyen vész el bennük. Ahogy rámutattál a Nietzsche-utalásra Kubricknál, ugyanígy hemzsegnek az "összecsengések" Malicknál: például a világ keletkezésének a bemutatásakor Mozart Lacrimosája szól (ami egy gyászdal). Ugyanígy temetési dal aközben, mikor az élet kétféle megéléséről szól a narráció.
Még ha pusztán látványfilmként tekintek az Interstellarra, akkor sem említeném Kubrickkal egy lapon, mert míg ő úttörő volt, Nolan semmi újat nem ad ezen a téren.
Engem továbbra sem győztél meg, pedig valahol szeretném tényleg megérteni, miért vetődik fel sokakban ez a párhuzam.

The Drunken Master (a.k.a. Eltiron) 2014.11.19. 07:24:09

"Arthur C. Clark Kubrick megrendelése alapján írta a könyvet" - Nem. Kubrick olvasta Clarke egy korai novelláját, a "The Sentinel"-t, az "ihlette meg". Megkereste ACC-t és együtt dolgoztak a történeten, tehát szó sincs "megrendelés"ről.
Hal valójában HAL, egy betűszó, ami az abc-ben az I,B,M betűket megelőzőekből áll össze, a könyvben utalás is van rá, hogy ez egy tudatos geg volt.
A zenéről: eredetileg Alan North, egy erősen foglalkoztatott hollywoodi zeneszerző írt a filmhez soundtracket, Kubrick a forgatás alatt focizta át magát a klasszikus betétekre, az eredeti zene pedig kukába került. A teljes sztorit North menye írta meg itt:
www.ascap.com/playback/2012/12/wecreatemusic/fmf-alex-norths-lost-score-for-kubricks-2001.aspx
Kétszer is "Űropera"-ként hivatkozol a filmre, ami azt mutatja, hogy -sajnos- némi fogalomzavarban szenvedsz. Az űropera sajátossága a sok szereplő, a grandiózus, akciókkal és klisés emberi drámákkal telizsúfolt cselekmény, amik szinte teljes egészében hiányoznak a filmből. Űropera a Csillagok Háborúja, a Starship Troopers, stb.
"Az „űropera” kifejezést Wilson Tucker amerikai sci-fi író alkotta a Le Zombie című fanzine 1941. januári számában, az „összefércelt, csikorgó, bűzlő, kinőtt űrhajós mesék” meghatározására." - Írja Sam J. Lundwall a Holnap történt című SF-történeti monográfiájában.
Az értelmezést illetően nem szállok vitába veled, mindenki azt lát bele, amit akar, ez az egyik nagy előnye a történetnek. Én mindenesetre az akkoriban tért hódító "Intelligens Tervezés" (ID) elmélet szép metaforájának tartom, te pedig mint hithű ateista teljesen másnak.
Bocs a hosszú kommentért, nem szokásom, de gyerekkorom óta SF-bolond vagyok, szóval ezeket muszáj volt hozzáfűznöm.
Keep up the good work!

LallR 2014.11.19. 10:28:34

hasonló sem készült azóta, mára a rendezők csak a túlpörgő akciókban elhulló áldozatokra építenek, semmi stílus

Füstölt sprotni olajban 2014.11.19. 14:40:04

Látni kell kategória, ez tény. Én viszont untam nagyon.

Big Blaster 2015.01.14. 14:27:16

A regényt elég régen olvastam, az tetszett. A filmet csak most láttam. Éppen azért néztem meg, mert sokan párhuzamba állították az Interstellar-al, és minden idők legjobb sci-fi filmjének tartják.
Nekem sajnos nem ez a véleményem. Számomra nagyon vontatott, sokszor unalmas volt a film. Szenvedés volt végig nézni. Ha fele olyan hosszú lett volna, az is sokat javítana rajta, habár a történeten az sem sokat segítene. Szerintem minden szempontból idejét múlt, ma szemmel szinte élvezhetetlen ez a film. Sokszor művészfilmes eszközökkel operál, a többi jelenet pedig elég uncsi. Ami értékelhető volt számomra az a díszletek illetve az űrhajó makettek megvalósítása. Ezek kiemelkednek az akkori kor színvonalából. Más szempontból szörnyű volt. Én csak mazochista hajlamú filmesztétáknak tudom tiszta szívvel ajánlani. A film zenéjét is sokan dicsérték. Sajnos nekem az sem jött be. Az Interstellar zenéje mérföldekkel hatásosabb szerintem.

Csillámdementor 2015.03.26. 08:00:36

HAL 9000: "Dave, a hiányzó *.dll file miatt most lekapcsolom a létfenntartó redszereidet." A viccet félretéve Kubrick tényleg mesterművet alkotott. Ettől függetlenül szeretjük a Csillagok háborúját is, amiben állandóan és hangosan égnek a hajtóművek, a hajók emiatt egyre csak gyorsulnak. A vicces űrcsatákat, ahol hajtómű vektorálás nélkül, botkormánnyal kanyarodnak, mintha lenne közegellenállás. A valóságban a fénysebességet elérni folyamatos gyorsulással is csak évek alatt lehet, pontosabban csak 0,9999999-re lehet megközelíteni, és a lassításhoz ellenirányú hajtóművek is kellenének ugyanekkora energiával, nem beszélve a 70-edére lassuló időről. A 4 fényévre lévő Alpha Centauriról 500 év múlva visszatérő "felfedezőkről" kár beszélni, már ha humán űrhajós egyáltalán valaha képes lesz elhagyni a Naprendszert. A Nostromo soha nem szállít fémet, a Sulaco senkit sem megy megmenteni, mert a csillagoknak Napoknak legalább 1 -de inkább több- fényévnyire kell lenniük, hogy ne zavarják egymás gravitációját. De legalább elképzelhetjük. Bár divat gyalázni a 2011-et, de egyre rávilágított: háborúink az űrben is folytatódnak majd, mert egyszer elfogy az olaj, egyszer nekiállunk feltúrni az Antarktiszt, és egyszer kínai zászló is lesz a Holdon, csak akkor már a Hélium3 lesz a tét. Vagyis Kubrick álma egy pánhumán, össznépi holdbázisról is csak egy szép illúzió.