Skywalkerék családi dolgai bonyolultabbak, mint egy dél-amerikai szappanoperai hőseié. Azt ugyan nem sikerült überelni, hogy Darth Vader a kedves papa, de azon azért meg lehetett lepődni, hogy Leia Luke ikertestvére (még jó, hogy ezt a hercegnő még nem tudta a második részben, amikor megcsókolta a tesót, hogy féltékennyé tegye Han Solót-mondom én, hogy nem könnyű követni az eseményeket ez ügyben!). Mindig ez a rész volt a kedvencem (ennek valószínűleg az az oka, hogy korom okán ezt láttam először), és ez a véleményem felnőtt fejjel sem változott, szerintem a záró epizód  sikerült a legjobban a klasszikus trilógiában!

Han Solo (Harrison Ford) lefagyasztott állapotban egy rém ocsmány lény, Jabba fogságában leledzik, és barátai igen körmönfont módon próbálják több felvonásban kiszabadítani. Leia hercegnő (Carrie Fisher) kiolvasztja, de a szabadítási kísérlet nem jár sikerrel, így átmenetileg kénytelen rabnőként tengődni, de aztán jön Luke (Mark Hamill), aki már kész Jedi lovag, gyorsan mindenkit megment, és most, hogy újra együtt a nagy csapat, kezdődhet az utolsó, mindent eldöntő harc a felkelők és a Birodalom között...

Az űrcsata és a Vader-Luke párbaj fenomenális, de üssenek, agyon, verjenek meg, nálam az ewok-ok mindent visznek! Kicsit vicces, hogy ezek a szőrös macik simán leamortizálták az elit rohamosztagosokat (tényleg tőlük rettegett az egész Birodalom? na jó, ne legyünk gonoszak, ez csak egy film!), és mindezt olyan imádni valóan adták elő, hogy a cukiságfaktor felrobbantotta a filmvásznat. Az utolsó felvonásra összeértek a szálak, amelyeket az előző két részben jól összegubancoltak, színre lépett az Uralkodó, aki elvileg ugyan a főgonosz, de Darth Vader-nek a nyomába sem érhet, szokás szerint elvitte a show-t mindenki elől, az a jelenet, amikor lekerül róla a sisak, pedig talán a legmeghatóbb az egész sorozatban, főleg azért, mert nem lett szirupos. Vagyis nem vagyunk híján most sem emblematikus jeleneteknek, miközben a férfi nézők megkapták Leia hercegnőt majdnem egy szál semmiben, mi lányok pedig felváltva legeltethettük a szemünket Han Solón és Luke-on, aki nagyon jól festett a kis fekete szerelésében.

Ebben a részben ismét csúcsra járt a technika (nem volt könnyű helyzetben Lucas, a közönség hamar megszokta az űrszínvonalat, és mindig többet akart a következő részben), volt itt minden, lélegzetelállító űrhajók csatája a világűrben, a repülő alkalmatosságok arzenálja, kedvenc birodalmi lépegetőim is beszálltak a buliba, ismét ámulhattunk-bámulhattunk a látványos képsorokon. De mindez nem sokat ért volna jó forgatókönyv, humor és jól felépített történet nélkül, és akkor a zenéről még egyetlen szót sem ejtettem (most komolyan, mit érne  egy jelenet, ha Vader hatásos aláfestő muzsika nélkül sétálna végig a színen? na ugye, hogy semmit!). Mégis elsősorban kalandfilm lett az űropera utolsó felvonása, a szórakoztatás került előtérbe, a drámai vonal kicsit háttérbe szorult, de attól még teljes mélységében át tudtuk élni, mit jelentett a Birodalomnak a sötét oldal veresége, és bizakodva tekinthetünk a jövőbe, mert a rossz elnyerte méltó büntetését, a jó győzedelmeskedett, itt a mese vége, jó éjszakát, gyerekek! De Lucas nem így gondolta, így évek múlva jöttek az előzményfilmek, amelyeket a klasszikus trilógia szerelmesei véleményem szerint soha nem tudtak megszeretni, mert ott már teljes mértékben a technika dominált, nem fordítottak akkora figyelmet a karakterekre, humor szinte zéró, de ez már egy másik történet...

A karakterek tovább fejlődtek, Leila és Han végre nagy nehezen megvallották egymásnak az érzelmeiket, Luke lelkének belső viharai is szépen kifejezésre jutottak, az Uralkodó rémesen gonosz volt, de az igazi változást Vader nagyúr esetében kísérhettük figyelemmel, a gép emberként lépett át az örökkévalóságba, és csatlakozott Kenobihoz és Yodához. Az igazi nagy fordulatok elmaradtak, de ez a rész nem is erről szólt, hanem a történet lezárásáról, a végső csata sem okozott csalódást, ez a film úgy jó, ahogy van! Mark Hamill és Carrie Fisher hozta a kötelezőt, Harrison Ford megint lemosott mindenkit a színről, David Prowse sötét alakja pedig mindig is kísérteni fog bennünket lidérces álmainkban.

A Star Wars sorozat egy teljes új univerzumba repítette a rajongókat, Lucas fantáziája és kreativitása filmtörténelmet írt, gyermekkorunk kedvencei voltak a klasszikus trilógia szereplői, a következő generáció pedig az előzményfilmekért rajongott, a mi gyerekeink pedig a most készülő J.J. féle változatba fognak beleszeretni, vagyis csak az idő és a technika változik, a lényeg az, hogy velünk van az Erő!

Látványos, tartalmas, kiváló film, a klasszikus trilógia legjobbja, kötelező darab!

10/10