Fák jú, Tanár úr! / Fack ju Göhte (2013)
2014. november 11. írta: danialves

Fák jú, Tanár úr! / Fack ju Göhte (2013)

fackju.jpgA Monty Python tévedett. Jó néhány évtizede még azon poénkodtak, hogy a németek egy rendes viccet sem tudnak kitalálni. Azonban most bebizonyosodott, a németeknek igenis van humoruk. Sőt, az év egyik legjobb vígjátékát ők hozták össze. Sőt, ennek a filmnek nemcsak a humora van nagyon rendben, hanem sok más tekintetben is kiemelkedő tud lenni.

Zeki Müller (Elyas M'Barek) soha nem volt jó barátságban a tanulással, még 13 hónapos börtönbüntetése során sem hajlandó művelni magát. Szabadulása után pedig egyből a bankrablás során megszerzett pénzért indul, csak hogy az elásott összeg fölé időközben egy iskola tornatermét húzták fel. Főhősünk hamar feltalálja magát: gondokként akar elhelyezkedni az intézményben, azonban egy véletlen folytán egyenesen tanári pozícióba kerül. A 8 osztályt végzett Zekit természetesen nem igazán érdekli a diákok képzése, azonban amikor megkapja az iskola legkeményebb osztályát, ez hamar megváltozik.

fackjug.jpgA cselekmény fő vonalát egyáltalán nem nehéz előre látni, azonban a forgatókönyv hiába követ egy bejáratott sablont, jó érzékkel kerüli el a legtriviálisabb kliséket (mint például a főszereplő bűnöző múltjának erőltetése vagy a lebukás veszélyének folyamatos fenyegetése). Nem lesz okunk tehát túl gyakran meglepődni, viszont mindvégig élvezetes tud maradni a történetvezetés, a folyamatos gyors (és sok helyütt talán már kapkodó) vágások pedig a laposabb részekbe is tudnak valamennyi dinamikát csempészni. Az alkotók pedig igazán szabadjára eresztették a fantáziájukat, amikor elvetemült poénokat kellett kitalálni. Őszintén szólva viszont nem tudom eldönteni, a mű humora az igazán jó, vagy annak tálalása. Ugyanis a színészek minden egyes mozdulata tökéletesen meg van tervezve, ők pedig remekelnek: nem egyszer éreztem azt, hogy egy alapvetően gyenge viccet dobott fel a kiváló előadás.

Ilyen fronton tehát nincs gond, azonban igazán a sokoldalúsága teszi kiemelkedővé a filmet. Az alapszituációt ugyanis ügyesen használja fel a szkript arra, hogy ténylegesen bele is menjen az általa választott téma kényesebb kérdéseibe, mintha csak a Detachment vidám és optimista verzióját látnánk. Itt is hozzá kell tennem, hogy az alkotás nem fogalmaz meg eget rengető gondolatokat, még talán a közhelyeken sem sikerült túllépnie, ugyanakkor mindezt annyira szerethetően fűzi bele a történetbe, hogy egyáltalán nem lehet a szemére vetni. Ez a szerethetőség pedig alapjaiban határozza meg a hangulatot, a pazarul választott betétdaloknak köszönhetően könnyedén alakul át az élmény egy feel good movie-vá.

Hatalmas meglepetés, és óriási pozitív csalódás, ahogy ez a klisés tapló-vígjátéknak induló film a szemünk előtt alakul át egy imádni való és önkéntelenül is mosolyra fakasztó alkotássá. Ami tavaly a The Way Way Back volt, az most idén ez a produkció: talán egy kicsit direktebb humorral, kevesebb drámai töltettel operálva, de pont ugyanannyira működőképesen.

9/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr56882513

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mick Kramer · www.youmustread.blog.hu 2014.11.11. 10:58:04

Ez egy az egyben az Állj, vagy jövök! alaphelyzete (bár lehet, hogy abba a filmbe is átemelték valahonnan). Ott a gyémánttolvaj a szabadulás után arra az építkezésre megy, ahol elrejtette az ellopott drágakövet, de mint kiderül rendőrség lett az épületből, ezért rendőrré avanzsál, hogy megszerezze a gyémántot.
Ettől függetlenül meghoztad a kedvem a filmhez. :)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2014.11.11. 11:29:40

@Mick Kramer: Ez gyakorlatilag a legalapvetőbb komikus szituáció, hogy a főszereplőnek egy bizonyos okból el kell játszani valamit, amihez köze nincs. De itt szerencsére nem erre van felhúzva az egész film.

Kopi3.14 2014.11.11. 22:11:23

A németeknek vannak jó humorú szórakoztatói, csak kevéssé ismertek. Általában nem kerülnek ki a nyelvterületről ezek. Filmes téren is tudnak nagyokat domborítani.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2014.11.11. 22:34:14

@Kopi3.14: Azt hiszem, az egyetlen német vígjáték, amit eddig láttam, az a Manitu bocskora volt. Lehet, hogy megérett egy újranézésre. :D

Kopi3.14 2014.11.11. 23:16:25

@danialves: A Manitu bocskora/ Zűrhajó páros blőd, szerintem nem annyira kifinomult, jó humorral operáló filmek. Ellenben nekem a NVA nagyon bejött, valamint a Csajok a pályán(vagy mi a címe, csajok-pasik focimeccs). A török kezdőknek tavaly hatalmas siker volt. Sok olyan poénjuk van, amihez kulturális szinten is ismerni kell őket, hétköznapi élet szintjén is, mert más módon nem adja ki magát. Szójátékaik szintén nehezen lefordíthatóak.
Bár romantikus filmek és Til Schweigert sem tartom nagyon sokra, de a Kokowääh, Keinohrhasen, Zweiohrküken is finom humorral operálnak.

Kopi3.14 2014.11.11. 23:23:46

Egy jó lista jobb német nyelvű-zömében német filmekről:www.movieslist.in/best-german-comedy-all-movies#.VGKLEvmG_GA

A Stromberg is elég ütős lehet, ahogy német humornak a go Trabi Go is tökéletes.