Vannak nagy sokkok az életben. Ki tudja verni a biztosítékot az, hogy a Mikulás nem létezik, hogy Isaura valójában nem rabszolgalány, de mindez semmi ahhoz képest, amikor megtudod, hogy Darth Vader valójában Luke Skywalker apja! Annyira váratlan a fordulat, hogy egy darabig csak nézel ki a fejedből, el sem jut az agyadig, hogyan keveredik ki az ifjú jedinövendék a kedves papa hatóköréből, és mire magadhoz térsz, már vége is a filmnek. Ami nem is baj, mert ez a leggyengébb darabja a klasszikus trilógiának, és legalább nem arra emlékszel, hogy milyen sötét hangulata van, és mekkora slamasztikába kerültek hőseink, ezért a jelenetért nézed meg ezredszer is a második (vagy ötödik, ki tudja már követni hányadik, és különben is, nem teljesen mindegy?) felvonást, amely nem éri el az első és a harmadik színvonalát, de ez ebben az esetben azt jelenti, hogy nem zseniális a film, hanem "csak" kiváló!
Amint az várható volt, a Birodalom nem vette jó néven a Halálcsillag pusztulását, elindult a hajtóvadászat a lázadók ellen, akik egy jeges bolygón próbálnak elrejtőzni. De felfedezik őket, Leia hercegnőnek (Carrie Fisher) menekülnie kell Han Solóval (Harrison Ford) együtt, az Ezeréves Sólyom fedélzetén sok kaland után megérkeznek Felhővárosba, ahol azonban elárulják őket, így Darth Vader (David Prowse) foglyai lesznek. Ezt Luke Skywalker (Mark Hamill) nem hagyhatja, még a bölcs Yoda (Frank Oz) sem tudja visszatartani attól, hogy elinduljon megmenteni a barátait...
Nem tudom igazán szeretni ezt a részt, ami nem csoda, hiszen ez egy tipikus középső felvonás, az első rész meglepetésén már túl vagyunk, a harmadik megacsatája még hátravan, és én például olyannyira nem tudtam elviselni, hogy ennyire nyerésre áll a Birodalom, hogy az éjszaka közepén azonnal megnéztem a következő felvonást, csak hogy ne ezzel a nyomasztó tudattal kelljen lefeküdnöm (vannak problémáim, tudom én!). Technikai értelemben természetesen stílusbravúrról van szó ismét, a forgatókönyvről sem tudnék semmi rosszat mondani, a karaktereket tovább mélyítették, a történetet érdekesen bonyolították, a humor és a kaland sem volt hiánycikk, az akcióra sem lehetett panasz, mégis hiányzik az a bizonyos plusz belőle, ami az elsőben és a harmadikban megvan. Nem véletlenül a Skywalker-Vader jelenet ugrik be erről a filmről először, másodszor és harmadszor is.
Lucast annyira lefoglalta a technikai és pénzügyi megvalósítás, hogy a rendezést átadta egykori tanárának, Irvin Kershner-nek, aki meghálálta a bizalmat, és nagyon jól ledirigálta a filmet. Az űropera méltó folytatást kapott, a kreatív ötletek sora folytatódott, színre léptek abszolút kedvenceim, a birodalmi lépegetők (nem, nem állok a sötét oldalon, csak odavagyok ezekért a masinákért), na és természetesen Yoda, a mester, aki elkezd igazi Jedi lovagot faragni Luke-ból. Kezdjük megtapasztalni, mit jelent az Erő, de nem csak filozófiailag fejlődünk, az akciójelenetek is sokkal dinamikusabbak, mint az első részben. Űrcsata is akad, de ezúttal inkább az újonnan megismert helyszínek technikai megvalósítása bravúros (gondoljuk csak Felhővárosra, illetve a jégvilágot benépesítő teremtményekre, de szerintem az a jelenet a legjobb, amikor hidegre teszik Hant!)
A karakterek is fejlődtek, Han Solo még mindig nem vetette le űrkalózi alapvonásait, de már határozottan hősiesebb és mélyen érzőbb, mint az előző részben. Ebben természetesen hatalmas szerepe van a hercegnőnek, aki saját magának sem vallja be, hogy egyre jobban tetszik neki az Ezeréves Sólyom daliás kapitánya, azonban szerencsénkre nem szirupos a románc, rendesen megy az adok-kapok, aztán persze a megfelelő lélektani pillanatban megvallják egymásnak érzelmeiket az ifjú szerelmesek. Chewbakka továbbra is egy vad vuki, de most már azt megtudjuk, hogy igaz barát, akire nemcsak Han, hanem C-3PO is számíthat, aki továbbra is R2D2-vel alkot teljes egészet. Luke-nak lassan fel kell nőnie, kap egy jó mestert, így elkezdődhet az igazi Jedi-képzés, amelynek várakozásainkkal ellentétben csak nagyon kis része a fénykarddal való bánásmód elsajátítása. Azért nem kell aggódnunk, nem marad el a látványos vívójelenet apa és fia között, Vader nagyúrnak is megmutatkoznak az emberi vonásai, alakulnak a dolgok, ha nem is éppen jó irányba.
Harrison Ford megint lejátszik mindenkit a vászonról, Carrie Fisher szép, Mark Hamill szokásához híven jó közepes, David Prowse zseniálisan jó Darth Vader-ként, Billy Dee Williams-nek vannak szép pillanatai Lando-ként, néhány jelenet erejéig Alec Guiness is feltűnik a színen, de Yoda mester mindent visz.
A zenéről csak felső fokon lehet beszélni, a trükkök még mai szemmel nézve is nagyon jók (nekem a digitálisan felújított változat van meg, és a feeling kedvéért természetesen kazettán néztem végig), mégis jó volt túlesni ezen a részen, mert ugyebár mi a jóknak drukkolunk, és mostani állapot szerint a rosszak állnak nyerése, ami tűrhetetlen, kapcsoljunk is hiper űrsebességre, és jöjjön a harmadik (hatodik, tökmindegy) rész, amikor Luke-ék végre jól szétrúgják a Birodalmiak hátsó felét!
Látványos, jól összerakott folytatás, kötelező darab!
8/10
