Danialves kritikáját itt olvashatjátok.

Bűn rossz, egyszer is elég végigszenvedni, de legalább a miénk. Hatalmas felhajtás kísérte a budapesti forgatást, a bulvársajtó elemében volt, zúdultak ránk az infók és a képek, izgatottan követtük az eseményeket, olvastuk a magyar résztvevők élménybeszámolóit. Alig vártuk, hogy moziba kerüljön az alkotás, rohantunk lefoglalni a jegyet, számoltuk a perceket a kezdésig, és...Nos, engem az úri nevelésem visszatartott a hangos véleménynyilvánítástól, de nem kevés Kazinczy-díjas hozzászólást hallgattam végig  a fim megtekintése alatt, amelyek lényegével teljesen egyetértettem. John Moore szinte biztosan nyugdíjba küldte John McClane-t, innen már nagyon nehéz lesz visszaszerezni az évtizedek óta hűséges rajongók bizalmát. De biztosan meg fogják próbálni, sajnos. És most hiába mondunk mást, úgyis el fogunk menni a következő felvonásra a moziba, ha lesz, mert John McClane és a nosztalgia örök. Amíg Bruce Willis filmképes lesz, a franchise érdekelni fogja a rajongókat még romjaiban is. Még egy ilyen agypusztító, üres akcióorgia után is...

John McClane (Bruce Willis) nem kap túl jó híreket egy szem fiáról, Jack (Jai Courtney), aki egy orosz börtönben tölti az idejét. Mit tehet egy apa ilyen helyzetben? Természetesen elmegy a gyerekért. Kicsit viharosra sikeredik a viszontlátás, de nincs sok idő az érzelmekre, mert McClane-ek családilag az események sűrűjébe csöppennek, nem kisebb a tét, mint egy jó nagy rakás urán Csernobilban...

Nem kezdődik rosszul a film, az autósüldözéses jelenet überbrutál, Ganxta Zoli értő tolmácsolásában új értelmet nyer egy páncélautó vezetése (a neves zenésznek - akinek a munkásságát annak ellenére ismerem, hogy nagyon távol áll tőlem a stílusa, hiszen egyetlen húgom kedvence már hosszú ideje - volt kitől örökölnie a színészi tehetséget, ugyan a Kossuth-díj még messze van, de az erős jelenlét abszolút megvan). De egyszer minden akciójelenetnek vége van, és mivel a franchise-tól elvárt humor, jó szöveg és érdekes történet ezúttal elmarad, nagyon hamar rá lehet unni az egyre bombasztikusabb és ezzel együtt egyre üresebb látványra. Bele sem akarok gondolni, hány drága autót amortizáltak le a forgatás alatt, ha ennek az összegnek a tizedét fordították volna arra, hogy egy jó forgatókönyvírót szerződtessenek, mindenki jobban járt volna. 

Egyetlen karaktert sem sikerült kidolgozni, John McClane is csak Willis sármjának és rutinjának köszönhetően nem válik végzetesen unalmassá. Nem igazán sikerült az apa-fia konfliktust élethűen bemutatni, csupán néhány poénosnak szánt, de kínosan klisésre sikeredett párbeszédre futotta. A főgonosz tökéletesen súlytalan, egyetlen pillanatra sem merül fel bennünk, hogy komoly problémát jelenthet a zsaruk gyöngyének. Csernobil annyira durva túlzás, hogy csak legyinteni lehet rá, ahogyan az egész történetre. Egy idő után a néző azon kapja magát, hogy inkább azzal szórakoztatja magát, hogy a budapesti helyszíneket listázza, mert annyira érdektelen, ami a filmvásznon zajlik. Néhány kisebb szerepben magyar színészek is feltűnnek (Kamarás Iván bántóan rövid ideig tűnik fel a színen, Árpa Attila viszont túl sokszor), ez azonban nem kárpótol bennünket azért, hogy mekkora csalódás a film. 

Az alapvető probléma a forgatókönyv hiányosságain túl az volt, hogy John Moore egy felturbózott videojátékot vitt színre, nem pedig egy A-kategóriás akciófilmet. Minden alárendelt a látványnak, figyelmen kívül hagyta a franchise alapmotívumait (még csak nem is másnapos McClane!), szuperhőst próbált faragni abból az akciósztárból, akinek pont azt volt a védjegye, hogy ugyanolyan hétköznapi ember, mint bárki más. Nem ismerte fel, hogy ezzel a sorozat lényegét vette el a filmtől, ami így nem lehetett más mint egy erősen B-kategóriás akcióorgia. Ráadásul a vágások sem a legjobbak, az operatőri munka is hagyott maga után kívánni valót, karakteres zenét sem sikerült szerezni ehhez a John McClane-hez teljesen méltatatlan felvonáshoz. 

Bruce Willis profi, ezért hozza a kötelezőt, de azért látszik rajta, hogy ezt a filmet már csak a pénzért forgatta le elsősorban. Régen ráunt már a szerepre, de azért dicséretes önirónia kíséretében még mindig itt van nekünk véresen, mocskosan, ahogyan szeretjük. Jai Courtney alakítása teljesen felejthető, mintha ott sem lenne a jelenetekben. Sebastian Koch-nak vannak szép pillanatai, Yulija Snigir szép volt, Radivoje Bukvic nem igazán tudott mit kezdeni a szerepével. 

Fogalmam sincs, mire volt arra szükség, hogy ilyen csúnyán B-listára küldjék sokunk kedvenc zsaruját. Rengeteg pénzt öltek a filmbe, de sem jó színészeket (a főszereplőt kivéve természetesen), sem pedig jó forgatókönyvet nem sikerült fizetni belőle,  így teljesen feleslegesen szórták nálunk a pénzt az amerikai filmesek. Szomorú, hogy pont nálunk sikerült porba sújtani egy legendát...

Látványos, de üres John McClane-film, a franchise mélypontja, nemhogy egy szódával, de egy demizson borral sem megy el!

5/10