12 évet kellett várnia a rajongóknak arra, hogy folytatódjanak John McClane kalandjai a filmvásznon. Magasan volt a léc, hiszen a 3. rész a 90-es évek egyik ikonikus filmje lett, nem kis feladatot jelentett kedvenc örök másnapos zsarunk helyét megtalálni a 2000-es évek erősen technikaközpontú világában. Annak idején természetesen rohantam a moziba, és nem kicsit csalódtam, mivel a jellegzetes feeling alapvetően megvolt, mégis ezer sebből vérzett a film. Újranézve is ugyanez a véleményem: összességében nem rossz ez a film, csak felejthető.
John McClane-nek (Bruce Willis) már megint nincs jó napja. Hajnali három van, éppen most veszett össze a lányával, Lucyvel (Mary Elizabeth Winstead), ráadásul most hívta fel a főnöke, hogy szívességet kellene tenniük az FBI-nak, ennek keretében be kellene gyűjtenie egy számítógépzsenit, Matt Farrell-t (Justin Long) kihallgatás céljából. Nem túl nagy lelkesedéssel kopogtat a fiatalember ajtaján, ám a dolgok villámgyorsan elfajulnak: a fiút komoly bűnözők akarják eltenni láb alól. A zsaruk gyöngye természetesen megmenti a rá bízott ifjút, azonban ez még csak a kezdet: egy bosszúszomjas high-tech terrorista, Thomas Gabriel (Timothy Olyphant) vissza akarja küldeni az országot a technikai értelemben vett kőkorszakba. Ezt persze McClane nem engedheti, így Matt-tel az oldalán szembeszáll vele..
John McClane tényleg kiment volna a divatból? Vajon ebben a technika-vezérelt korban van még létjogosultsága az általa képviselt stílusnak? Jó dramaturgiai húzás, hogy többször megkapja az események során kedvenc rendőrünk, hogy egyáltalán nem, senki nem veszi komolyan, öreg ő már ehhez, mit zavarog itt mindig? Aztán persze kiderül, hogy a jó öreg zsaruszimat, az akciók, a cowboy stílus nélkül esély sincs arra, hogy egy sértődött számitógépes zsenivel elbírjon a nemzet. Mert persze szokás szerint hiába van ott az egész FBI, és minden kormányhivatal, a jó öreg John-nak kell elintéznie az ország biztonságát alapjaiban megrengető rosszfiút, aki akkor követte el élete legnagyobb hibáját, amikor elrabolta McClane lányát. Innentől kezdve már csak az a kérdés, hogy mennyire látványosan lesz szétrúgva a hátsó fele, a dühös apa ellen a csúcstechnika sem védheti meg.
Alapvetően nem volt rossz a forgatókönyv, abszolút a kornak megfelelő problémát kell megoldania az időközben megkopaszodott és elvált rendőrnek, Matt Farrell tökéletesen kiegészíti az ősmacsó McClane-t, Lucy alakját is sikerült jól beleszőni a történetbe. Azonban Thomas Gabriel karaktere rettenetesen gyengén lett megírva, nem fajsúlyos főgonosz, egyáltalán nem méltó ellenfél, tökéletesen felejthető az alakja, nem érezzük úgy, hogy ez az egoista felfújt hólyag valóban tényleges fenyegetést jelent a nemzetbiztonságra. Az akciók látványosak, de egy idő után nagyon túlzóak, komolytalan, hogy még egy vadászgép is kevés ahhoz, hogy megsemmisítsen egy szál embert, aki mindent túlél, és még arra is képes, hogy egy autóval leszedjen egy helikoptert. De Bruce Willis-nek még ezt is elnézzük, mert el akarjuk nézni, hiszen családtag már nálunk hosszú ideje.
Egyáltalán nem unalmas a film, de nem is ragad magával a történet, mintha hétmérföldes távolságból figyelnénk az eseményeket, egy-két látványos akciójeleneten kívül nem sok minden marad meg a vége főcím után. A szöveg viszont jó, humorban sincs hiány, és nem tudom kihagyni azt a motívumot sem, hogy a franchise történetében először igen komolyan meggyűlik a baja egy nővel John McClane-nek (konkrétan jól földbe döngöli Maggie Q, mielőtt jó gonoszként elnyeri méltó jutalmát). Szokásához híven véresen és mocskosan, alig élve, de még romjaiban is dögösen teszi hidegre a rosszfiút gyermekkorunk kedvence, így bár közel sem vagyunk elégedettek ezzel a felvonással, mégsem merül fel bennünk, hogy ideje nyugdíjba mennie. Viszont nem is nézzük rongyosra ezt a filmet, ellentétben az első és harmadik résszel, kipipáltuk, és csendben elfelejtettük, hogy létezett.
Bruce Willis itt még nem unta meg a karaktert, láthatóan lubickol a szerepben, belead mindent, új árnyalatokat mutat meg a figurából, nem az ő hibája, hogy a film végül összességében nem sikerült jól. Justin Long idegesítően sokat szövegel, de azt nagyon jól teszi, ha nem is mérhető Samuel L. Jackson-hoz, de megállja a helyét John McClane segítőtársaként. Mary Elizabeth Winstead bájos, Kevin Smith kiváló, Timothy Olyphant tökéletesen felejthető, Maggie Q jól tolja az akciót.
Len Wiseman az Underworld - filmek után ült a rendezői székbe, várható volt, hogy az akción lesz a hangsúly, ami alapvetően nem probléma, viszont a főgonosz karakterének hiánya és a nem túl acélos történet rányomja a bélyegét az alkotásra. Jó közepes akciófilm, amelyben éppen annyi maradt meg McClane-feelingből, hogy ne utáljuk, de nem is tudjuk megszeretni igazán.
Látványos, de eléggé üres McClane-film, amelyet Bruce Willis miatt érdemes megnézni elsősorban.
7/10
