Kezdjük talán rögtön azzal, mi is az a nosztalgia-sznobhatás. Bizonyára mindenki megfigyelte azt a tendenciát, hogy minél idősebb egy film, annál általánosabb, hogy nagyra értékeljük, nagyvonalúan szemet hunyunk hibái felett, esetleg kifogásokat keresünk ezekre ("Jó, hát tényleg egy gyenge B-horror volt, de akkoriban már az is nagy szó volt, mert csak C-horrorokat készítettek ez idő tájt.") Ez csak részben fakad abból, hogy képtelenek vagyunk reálisan átértékelni a múltbeli alkotásokat az újonnan érkezők fényében, ugyanis sok esetben az előbbiekhez fűződő nosztalgia gátolja meg, hogy tisztán lássunk. Nyilván mindenkiben sokkal mélyebb nyomot hagy élete első filmélménye, mint később bármelyik másik hasonló kaliberű produkció, és még jó pár hasonló hatás ér, amíg könnyen befolyásolhatók vagyunk. Életünk második felében viszont ennek éppen ellenkezője történik: halálosan biztosak vagyunk az addig kialakított ízlésünkben, véleményünkben, és ebben semmi nem tud megingatni.

Nyilván ebből a leírásból is látható, hogy ez a jelenség nem csak a filmekre szorítkozik, ugyanez a hatás érvényesül, amikor azt bizonygatjuk, hogy az 1988-as Videoton tévénél azóta sem tudtak jobbat készíteni, a szakadt 1-es Golfnál nem volt királyabb autónk és gyerekként mi még értelmesen töltöttük el a szabadidőt, bezzeg a mai fiatalok. De a furcsa helyzet az, hogy amíg ezeken mindenki nevetne, filmes téren egyenesen kultúrája van annak, hogy gyenge alkotásokat az idő múlásával egyenesen piedesztálra emeljünk, majd ezeket valamiféle egyetemleges mérceként használva húzzuk le az utánuk készülteket.

Ez persze nem azt jelenti, hogy nosztalgia-sznobhatás csak ősrégi filmekkel kapcsolatban alakulhat ki, illetve ezzel párhuzamosan modernebb alkotások értékelését befolyásolja negatívan. Ha nem is a közvélemény, de egy-egy ember szintjén akár pár éves alkotások kapcsán is megmutatkozhat. És legalább ugyanilyen fontos figyelembe venni azt is, hogy a generációs különbségek ellenkező irányban is hasonlóan érvényesülnek: egy 10 éves sokkal hízelgőbb véleménnyel lesz a G.I. Joe 2-ről, mint a 12 dühös emberről.

De mit lehet ezzel tenni azon kívül, hogy hosszas anyázásba forduló vitákat folytatunk az interneten arról, hogy a Hegylakó 3 tényleg rosszabb volt-e, mint a 2? Először is érdemes azonosítani a nosztalgia-sznobhatás összetevőit, amelyek szerintem a következők:
- az életkorunk: minél idősebbek vagyunk, annál inkább hajlamosak vagyunk a nosztalgiára és a sznobizmusra
- az adott film kora: nyilvánvalóan azt a művet fogjuk nagyra értékelni, amely meghatározta gyermek- és fiatalkorunkat, ezért ezt a fenti adattal együtt érdemes vizsgálni
- hány évesen láttuk először a filmet: nem elképzelhetetlen, hogy az adott műről lekéstünk egy évtizeddel, azonban így is egy befolyásolható időszakunkban talált meg. Persze nyilván más volt 1979-ben látni az Alient, mint 1999-ben, ugyanakkor mondjuk életünk első horrorjaként elég erős hatást tud kifejteni mindkét esetben.
- hányadik folytatás az adott mű: minél későbbi, annál rosszabb, ez magától értetődő
- remake-e: nyilván, ha újrázás, akkor csakis rosszabb lehet, mint az eredeti

Aztán ha ezek az összetevők megvannak, érdemes valamiféle kapcsolatot felállítani köztük. Nos, én megpróbáltam, és az alábbi módon tudtam felírni a sznobhatás módosított értéket:

Objektív értékelés + 5*[É(f)/É(n)+(É(np)-É(el))/É(n)]-F/2-R

Ehhez természetesen tartozik magyarázat: A képlet első eleme egy objektív értékelés pontszámban kifejezve, azaz ennyit adnánk a műre sznobhatástól mentesen. Nyilvánvaló, hogy objektív értékelés nincs (az én véleményemen kívül), de szükség van egy hipotetikus mutatószámra, már csak azért is, hogy A keresztapát
elválasszuk a Megashark vs. Octopustól.
É(f): ennyi idő telt el a film premierje óta
É(n): a néző jelenleg ennyi idős, ennek függvényében lesz régen minden jobb.
Természetesen ez így erősen torzítana, ugyanis a legöregebb filmek a legfiatalabbaknak tetszenének a legjobban, holott ez pont fordítva van, éppen ezért jön következő törtünk: itt a számlálóban az illető premierkori életkorából (É(np)) vonjuk ki azt, hogy hány évesen látta először (É(el)) és ezt osztjuk a jelenlegi életkorral. Szemfülesek észrevehetik, hogy ha valaki a premier évében látta az adott produkciót, akkor ez a módosító ki is esik, viszont minél később teszi ezt meg, annál nagyobb az értéke, azaz annál jobban húzza le a végső pontszámot.
A következő módosítónál (F) azt kell figyelembe vennünk, hogy filmünk hányadik részként született, és ezt kivonni az értékünkből, hiszen minél későbbi, annál kevésbé érhet fel az elsőhöz. Ugyanezt a célt szolgálja a remake (R) logikai változó, amely annak függvényében vesz fel értéket, hogy a film remake-e.

Ez most minden bizonnyal egy kicsit bonyolultnak hangzik, de vegyünk egy példát. Legyen a filmünk az Alien, amely objektíven mondjuk egy 8-as. Két delikvensünk közül az első a 60 éves, nyugdíjas X lesz, aki még végzős egyetemistaként látta Ridley Scott horrorját, és azóta is lemoshatatlan benyomást tett rá. Mellette pedig ott van 10 éves unokája, Y, aki életében 5 filmet látott, abból 4 a 4 Transformers volt. Nézzük, milyen pontszámot fognak adni ugyanabból a 8-as értékelésből kiindulva:

X: 8+5*[35/60+0]-1/2-0= 10,92

Y: 8+5*[35/10-(-25-10)/10]-1/2-0 = 8 + 5*[0]-1/2-0= 7,5

X esetében talán egy kissé túlzó a végső pontszám, de érdemes figyelembe venni, hogy nosztalgiasznobizmus szempontjából gyakorlatilag nála nagyobb Alien-fan a világon nincs. Y esetében pedig a torzítás még egészen minimális, amiből elsősorban arra következtethetünk, hogy a klasszikus horror egészen időtálló darab.

Ettől függetlenül, gondolom, senki nem arra kíváncsi, hogy egy hipotetikus objektív értékelést hogyan kell módosítanunk, hanem ennek éppen ellenkezőjére: azaz, hogy hogyan tüntessük el a nosztalgia-sznobhatást egy értékelésről. Ezért hoztam létre a sznobhatás-kalkulátort, amely a felhasználó által bevitt adatok alapján mondja meg, hogy milyen értékelést kapna tőle az adott mű nosztalgia-sznobhatástól mentesen. Például, ha X adatait visszatáplálom kiindulva abból, hogy garantáltan 10/10-es film nála az Alien, akkor kb. 7,5 a végeredmény, épp úgy, mint amikor Michael Bay-en nevelkedett unokája egy 7-essel díjazza. (A jobb felső sarokban található nyíllal lehet letölteni és használatba venni.)

Sajnos a kalkuláció nem tökéletesen pontos, de mint a fenti példa is mutatja, jellegében és nagyságrendjében nagyjából elfogadhatóan mutatja ki a sznobhatást. Itt szeretném leszögezni azt is, hogy a kalkulátor egy tendenciára lett kitalálva, így érthető módon, ami film ebbe nem esik bele, annál nem is fog működni. (Egyik ilyen már biztosan a Star Trek - Sötétségben, amelyet az alapján már rögtön mindenkinek utálnia kéne, hogy egy remake folytatása, de ez ugye nem így van.) Ezzel párhuzamosan szeretném felhívni ismét a figyelmet arra, hogy a kalkulátor a nosztalgia-sznobhatás kiküszöbölésére szolgál: tehát, ha 13,25 jön ki végeredményként, az kvázi felfogható úgy is, hogy a te értékelésed sznobhatás-mentes.

Ezek után, gondolom, nem maradt más hátra, mint hogy mindenki kipróbálja a kalkulátort. Természetesen kommentben írjátok meg, nektek milyen pontszámokat dobott, esetleg hol lehetne javítani a számításon, miért vagyok faszfej, mit csináljak inkább ahelyett, hogy filmekről írok stb.