Aguirre, isten haragja / Aguirre, der Zorn Gottes (1972)
2014. október 02. írta: FilmBaráth

Aguirre, isten haragja / Aguirre, der Zorn Gottes (1972)

aguirre.jpgVannak legendás forgatások, amelyek horrorszerűen alakulnak, de végül mestermű születik belőlük. Ilyen volt például az Apokalipszis, most, a másik nagy klasszikus ezen a téren Herzog első igazi nagy sikere. Megjárta a poklot a stáb, Kinski többször is ott akarta hagyni a forgatást, az őserdő sem volt éppen ideális forgatási helyszín. És mégis összeállt a film, és meghozta az áttörést az alkotóknak. Már nagyon régen halogattam a film megnézését, rosszul tettem, mert egy nem könnyen emészthető, és nem túl szívderítő, de valódi szívet-lelket tépő drámát láthatunk, amelynek a záróképe katartikus erejű.

1560-ban a spanyol konkvisztádorok Pizzaro vezetésével elindulnak megkeresni a mesés El Doradót. Az amazóniai őserdőn keresztül vezet a csapat útja, melynek vezetését aljas eszközökkel magához ragadja Aguirre (Klaus Kinski), akin egyre jobban elhatalmasodik a hatalomvágy és az őrület, amelyre a társai túl későn döbbennek rá, így ennek a kalandnak csak tragikus vége lehet...

Az arany, a hatalom és a gazdaság bűvöletében élő emberek könnyen befolyásolhatóak, egy erős akaratú, gonoszul aljas, számítóan manipuláló társuk a saját ködös céljai elérésre tudja őket használni, ha megfelelő helyen és időben megfelelő szavakat mond. És már csak akkor látják tisztán a saját szerepüket egy tragikusan egomán kalandban, amikor már nincs visszaút. Aguirre őrülete egyre fokozódik, teljesen elrugaszkodik a valóságtól, a végső pusztulás szélén már csak a majmoknak tudja elmondani utolsó szavait: "Én vagyok isten haragja. Ahol én vagyok, ott a fákról lehullanak a madarak. Feleségül veszem a lányomat és megalapítom a legtisztább dinasztiát. Aki velem tart, gazdag lesz, aki nem, az meghal."

Az őserdő tisztasága és az azt meghódítani akaró emberi civilizáció kontrasztja hatalmas, tragikusan komikus a végtelen egoizmus, amellyel a konkvisztádorok úgy gondolják, hogy éppen most hódítanak meg egy területet, miközben céltalanul sodródnak a vízben. Az egyik legerősebb jelenet, amikor a "császár" arról szónokol, hogy milyen földdarabokat vesz birtokba, miközben az emberei éheznek, és egyre inkább ellene fordulnak, amelyet természetesen nem vesz észre, és ez az életébe kerül. Aguirre-nek nemcsak a teste torz, hanem a lelke is, és az egyre kilátástalanabb helyzetben mind jobban elborul az elméje, amelyet a sorsukba beletörődő társai már csak fáradt egykedvűséggel tudnak végignézni. Tudják, hogy halálra vannak ítélve, a végső agónia nem szép és nem felemelő, viszont megrázó.

Rémisztő végignézni, ahogyan Aguirre módszeresen kiiktatja a képletből azokat az embereket, akik valóban alkalmasak lennének arra, hogy vezessék az embereket, mindenkit manipulál, hogy megkaparinthassa a hatalmat, és amikor már nincs, aki felett uralkodhat,az ő életének sincs már értelme tovább. Elveszít sorban mindent és mindenkit, végül saját magát is, már csak a teste él, a lelke már nem ezen a világon bolyong. Lenyűgöző szépségű képsorokon kísérhetjük figyelemmel a kis csapat drámáját, a jól sikerült forgatókönyvnek köszönhetően kevés üresjárattal, sokrétű karakterekkel, jól felépített történettel jutunk el a katartikus erejű záróképig. Nem könnyen emészthető filmről van szó, de érdemes rászánni a másfél órát, mert elég erősen átmossa a lelkünket, az utolsó öt percet pedig garantáltan nem fogja elfelejteni, aki látta.

aguirre2.jpgKlaus Kinski zseniálisan őrülten alakítja Aguirre-t (nem csoda, a valóságban is voltak mentális problémái, arról nem is beszélve, hogy a lánya állítása szerint a vérfertőzéstől sem riadt vissza), nem véletlenül lett ez az egyik ikonikus szerepe, szinte eggyé vált a figurával. Habár halálosan gyűlölték egymást Herzoggal a forgatáson, végül mégis több filmet is forgattak együtt később (Nosferatu, az éjszaka fantomja, Woyzeck). Rajta kívül az atyát alakító Del Negro játéka kiemelkedő.

Werner Herzog filmjének az a legnagyobb erénye, hogy nem ítélkezik, pusztán bemutatja, hogy milyen az emberi természet, mennyire gyarlóak és vakok vagyunk, mennyire nem látjuk a lényeget a felszín mögött, milyen egoisták vagyunk, és mennyire lebecsüljük a természet erejét. A konkvisztádorokat csak fizikailag győzik le az indiánok, valójában azért vannak pusztulásra ítélve, mert egymás ellen fordulnak, ahelyett, hogy segítenék egymást. Katartikus erejű alkotás, kár lenne kihagyni az életünkből!

Erős dráma, Klaus Kinski kiváló alakításával, kötelező darab!

9/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr526751541

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

osvathzoltan 2014.10.05. 01:41:15

néha van írás 1-2 normális filmről
néha
inkább ritkán
nagyon
ritkán

FilmBaráth 2014.10.05. 09:25:10

@osvathzoltan: Ha küldesz nekünk normális filmeket a jobb oldalon található kívánságlistára, nagyon szívesen írunk róla:-)

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2016.05.06. 08:01:46

@FilmBaráth: Tudod, van egy olyan "műfaj", hogy filmművészet. Az arról ismerszik meg, hogy esztétikailag igényes, művészi, komoly, mély, tartalmas, gondolkodtató, stb. filmek vannak benne. A probléma ezzel persze az, hogy az esztétika nem egzakt tudomány, de ennél egy még nagyobb probléma az, hogy az esztétikai érték felismeréséhez nem vezet királyi út. Hanem ahhoz, hogy kialakuljon egy esztétikai ízlés, és hozzáértés, ahhoz foglalkozni kell a témával hosszú éveken át olyan filmeket nézni, olvasni róluk a szagirodalmat. És hogyha nem olyan filmekkel foglalkoztok, akkor lövésetek sem lesz a filmművészetről.
Most tényleg csak példaképpen, kiragadva a tengerből, ráadásul közeli filmeket említek: Mikor írtatok bármely Bódy Gábor, Erdély Miklós, Jeles András, Enyedi Ildikó, Kovács András, Huszárik Zoltán, Jancsó Miklós, Fábri Zoltán, Gaál István, stb. filmről? Ugye, hogy alig, vagy egyáltalán nem? Hiszen jószerével nem is ismeritek ezeket a szerzőket, vagy legfeljebb néhány híresebb, népszerűbb filmjüket. És ugyanez lehet igaz, a külföldi filmművészetre is. ha mondok neveket, beugrik valami? Kuroszava, Bunuel. Antonioni, Resnais, Godard, Cassavetes, Robbe-Grillet, Tanner, Schlöndorff, Formann, Penn, Kubrick, Rohmer, Risi, Anderson, Richardson... stb. Milyen gyakran írtok a filmjeikről kritikát? Pedig pont ez a filmművészet színe java.
Jó, persze más kérdés, hogy nem is kell nektek olyan filmekről kritikát írni, amiket nem hogy nem ismertek, hanem nem vagytok otthon a "műfajban". Mert nem értetek hozzá. Ez majdnem ugyanolyan, minthogy színházi, vagy opera kritikát sem kezd el írni az ember, már aki nincs otthon a színház, meg az opera világában. Nektek a kommersz műfaj való, ahhoz értetek. A filmművészetet meg hagyjátok meg a szagértőknek. De ahogy látom, meg is hagyjátok nekik. ;-)

AldoWinnfield 2016.05.06. 12:52:55

@ipartelep: A blog írói közül kevés ember tanult 'filmet" (történelmet, elméletet, akármit) . Tudtommal nagyjából én vagyok az egyetlen. A kommentedet én egyébként azért nem értem, mert előbb szinte bántóan leírod, hogy nem írunk a filmművészet csúcsáról, aztán meg elmondod, hogy tulajdonképpen jól van ez így. Én úgy gondolom, hogy a mai világban már bőven el lehet különíteni a filmkritikust, aki tanulta a szakmát és a különféle bloggereket, akik ugyan nem, de rengeteg filmet, sorozatot, mozgóképet néznek és így kialakul bennük egy jókora adag esztétikai érték. A ' tanulatlanság" közel sem jelenti azt, hogy egy bloggernek, egy hobbi szinten író embernek ne lennének jó gondolatai, ne lenne helyes értékítélete, vagy éppen ne volna hosszú évek során felépített filmes műveltsége. Lehet, hogy ezeket nem tudja olyan szépen kategorizálni, egységbe fűzni, mint egy ' profi", de attól még igenis lehet adni a véleményére. ( És az, hogy valaki 'tanult" filmes, kritikus, még nem jelenti azt, hogy jobb volna a hobbiszinten íróknál.) A blog írói között is eloszlanak a szakterületek, én pl. Tarantino filmjeit ismerem eléggé, van, aki minden fellelhető horrorfilmet megnéz, más meg az ázsiai filmekből néz sokat és így otthon van a témában, a mai filmterméssel. Az általad említettekkel kissé az a 'baj", hogy filmes előképzés nélkül szerintem meglehetősen nehéz ezeket elhelyezni a filmművészetben. (A mai filmeknél könnyebb értékítéletet hozni, hiszen ezekbe belenő az ember, a blogger, nyilván jobban otthon van a témában, többet tud olvasni is ezekről.) Az önjáró út viszonylag nehéz, de legalább nem rakodik rá az emberre egy sznob világnézet, ami totál jelen van sokak megnyilvánulásaiban, akik ismerik ezeket. :) Én mindenesetre azt akarom mondani, hogy írjon mindenki nyugodtan arról, amihez megvan a tudása: mindenki jobban jár. Sosem akartunk világmegváltó filmkritikusok szerepében tetszelegni, de azért hidd el, hogy mindannyian sok filmet nézünk, és van rálátásunk, még ha az amatőr filmkedvelők oldaláról is. 300 film alá/év nem nagyon mentem az elmúlt 10-12 évben, és akkor még a sorozatokról nem is beszéltünk. ( Ja, nincs életem.)

Szóval, attól függően, hogy kit mi érdekel, olvashat filmvilágot, olvashat Smoking Barrelst, vagy Király Jenőt, egyikkel sincs baj szerintem. Olyan meg főleg nincs, aki minden műfajhoz, minden filmes korhoz, irányzathoz ért.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.05.06. 13:43:56

@ipartelep: "az esztétikai érték felismeréséhez nem vezet királyi út"
Ó, dehogynem, pl. elolvasod a "szagirodalmat", szépen betanulod, hogy mit kell mondani, és meg is vagy. Sőt, a profik már úgy működnek, hogy csak benyögik az első 10 nevet, ami szembejönne egy szabadbölcsész kurzuson, és máris nagyon filmesztétának érzik magukat tőle. ;)

Abban viszont igazad van, hogy esztétika nem egzakt tudomány, ezért is szánalmasak a sznobok, akik mindenáron megpróbálják azzá tenni, pl. azzal, hogy állandóan konkrét nevekhez kötik...

FroG · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2016.05.06. 13:55:25

@ipartelep: örülök hogy olyan sokra vitted a nagyszabású filmea tudásoddal, hogy ráérsz kommersz blogokon osztani az észt :D egyébként azért nem írunk ilyen filmekről, mert vagy nem is olvassák ezeket a cikket, vagy a hozzád hasonló, magas lovon ülő művészek döngetik a mellkasukat alattul. az ilyenekkel meg nincs energiánk foglalkozni :)
süti beállítások módosítása