A Bond-mozik legjei I: A legjobb Bondok és Bond-lányok
A Bond-mozik legjei II: Az 5 legdögösebb alapmotívum és az 5 legjobb negatív karakter
23 hivatalos Bond film készült el eddig, ezek között vannak jók, rosszak és közepesek is. Habár nagy általánosságban tartotta a jó szintet a sorozat, mégis vannak hatalmas melléfogások és óriási sikerek is az alkotások között. Sokszor rezgett a léc (lásd a legutóbbi időikben A Quantum csendjét), de amikor nagyon nagy szükség volt rá, az alkotók összekapták magukat és visszarántották a szakadék széléről a franchise-t. Mivel a legendás Bond-feelinget végig sikerült fenntartani, ezért nem pártoltak el a nézők a filmektől, kitartott a bizalom. Hosszú évtizedekig az 'akciófilm de luxe' a Bond-mozi volt, hatalmas várakozás előzött meg minden újabb darabot, a Bond-színészek isten státuszban voltak. Mára ez már megváltozott, Daniel Craig sztár, betegre keresi magát, de soha nem lesz olyan legenda, mint Connery volt egykoron. A filmek is "csak" A-kategóriás akciófilmek, a legenda még él, de már nem akkora ügy a bemutató, mint régen. A Mendes-Craig kettős el fogja vinni a hátán a következő két filmet (azért persze ehhez egy jó forgatókönyv is kell), utána pedig jöhet az új Bond (reményeim szerint Tom Hardy, de ez még nagyon messze van, majd kiderül, ki öltheti magára a márkás öltönyt és vezetheti az Aston Martint), és az újabb kalandok. Jelenleg sínen van a franchise, csak az alkotókon múlik, hogy ez így is maradjon, a rajongótábor biztos alap, de azzal is tisztában kell lenniük, hogy a nézők szeretete nem tart ki a végtelenségig, nagy a verseny, nincs mese, hozni kell a minőséget, nem fér bele egymás után két gyenge film.
Természetesen mindenkinek más a kedvenc és a legkevésbé szeretett Bond-filmje, ezek a listák teljesen szubjektívek, várom a véleményeteket!
Az 5 leggyengébb Bond-film
5. Halálvágta / A View to Kill (1985)
Roger Moore nagyon jól játszotta a 007-es szerepét, megérdemelt volna egy méltó búcsúfilmet, de sajnos nem kapta meg, nagyon haloványra sikeredett az utolsó találkozása James Bond - dal. A zseniálisan jó kezdés után nem gondoltam volna, hogy halálra fogom unni magam a filmen. Aki nálam nagyobb anglomán, az hazudik, ráadásul némi lovas múlttal a hátam mögött azt sem mondhatnám, hogy nem érdekel a lóverseny, de ez a tartalmatlan, üres film nagyon idegesített. A forgatókönyv finoman szólva sem sikerült jól, a jó kezdet és vég közötti időt nem sikerült értelmesen és érdekesen kitölteni, lassan folydogálnak az események, ráadásul a sziporkázó szövegek is nagyon hiányoznak, egyetlen jó mondat sem marad meg a filmből. Nagyon hosszú az üresjárat a történet közepén, ezért hiába pörögnek fel az események a vége felé (a bánya, a Golden Gate híd), ez már nem tudja felrázni az elfásult nézőt.
4. Csak kétszer élsz / You Only Live Twice (1967)
Az mindig gyanús, ha a címről semmi sem jut a néző eszébe. Azt jelenti, hogy egy teljesen közepes alkotásról van szó, hiába adottak a franchise-ra jellemző külsőségek, egyetlen maradandó pillanat sincs benne. Ez a film sajnos pontosan ilyen: látványos, de üres. Ígéretes a kezdés, de hamar unalmassá válik a történet, még Sean Connery sármja sem elég ahhoz, hogy izgatottan figyeljük az eseményeket. Látványos ízelítőt kapunk a japán kultúrából (és a férfinézők örömére szép japán lányokból), azonban az épkézláb történet és a karizmatikus főgonosz fájóan hiányzik a filmből.A forgatókönyv ezúttal nem sikeredett túl fényesre, bár akad benne néhány igazán Bondos jelenet ("Mit meg nem teszek a hazámért", vagy amikor a szaké megfelelő hőfokáról értekezik), de nem sikerült őfelsége titkos ügynökének karakterét tovább mélyíteni, az írók megmaradtak a felszínen, ezért kizárólag Connerynek köszönhető, hogy nem fulladt teljes unalomba az alkotás. Nem állt össze ez a fim, akárhogy is nézzük, sajnos.
3. Holdkelte / Moonraker (1979)
Erről a rémesen gyenge Bond filmről George Lucas tehet elsősorban. A Star Wars gigasikerét természetesen a Bond-franchise is meg akarta lovagolni, ezért őfelsége titkos ügynökét felküldték az űrbe, de sajnos lézerkard, és ami még nagyobb baj, egy jó forgatókönyv nélkül. A sci-fi nem feküdt James Bondnak, de legalább megpróbálták. Amúgy a film alapvetően nem rossz, de az űrben játszódó rész annyira hiteltelen és ostoba, hogy az már fáj.ebben az esetben van nekünk egy kliségyár forgatókönyvünk, egy náci beütéses milliomosunk, aki kicsit túl bonyolultan akarja elpusztítani a világot, ezért nem félelmetes, hanem inkább nevetséges (kizárólag a színészi alakításnak köszönhető, hogy nem válik teljesen hiteltelenné a figura), egy Bondnál is szuperebb kémnőnk, aki olyan tökéletes, hogy az már rossz, a látványos akciók ugyan bejöttek, kivéve az űrbéli részeket (azok a paródia kategóriájába tartoznak), erőltetett és szellemtelen szöveg (az egyetlen ütős megjegyzés az, amikor a CIA kollekcióba tartozó parfüm égetni kezd, Bond rezignáltan megjegyzi, hogy nem túlságosan kedveli az ennyire erős illatot), az értelmes történet csak vágyálom csupán.
2. A Quantum csendje / Quantum of Solace (2008)
Amikor anno kijöttem a moziból a film után,kategorikusan kijelentettem, hogy én többet az életben nem nézek Bond-filmet, mert ennek az eszetlen akcióorgiának az égvilágon semmi köze sincs a franchise-hoz, eltűnt a varázs, őfelsége legszexisebb ügynöke lehetne bárki, a film pedig szólhatna bármiről, ez nem egy A-kategóriás akciófilm, hanem egy Zs-kategóriás Bond-mozi. Kellett néhány év, hogy kiheverjem a sokkot, és a Skyfall ahhoz, hogy újra érdekeljen a sorozat, ma már nincs bennem düh, csak szomorúság. Nem indul rosszul a film, a szokásos látványos nyitóakciót kapjuk, nem túl eredeti főcímmel, de aztán csak várjuk és várjuk a történetet, a Bond-feelinget, ami csak nem akar jönni. Nem vészesen hosszú a film, de unalmas. A forgatókönyv egy fércmű, egyértelműen a látványra helyezték a hangsúlyt, ami önmagában nem lett volna baj, de teljesen elhagyták a franchise jellemzőit, még vodka martini sem volt, sem rázva, sem keverve. Soha nem örültem még így a vége feliratnak a sorozat megtekintése során, dögunalom, üres és lélektelen film, amelyet szeretnék minél előbb kitörölni az emlékezetemből.
1. Őfelsége titkosszolgálatában / On Her Majesty's Secret Service (1969)
Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer halálra fogom unni magam egy James Bond film megtekintése közben. Most azonban szégyenszemre ez történt, ennek két fő oka volt: George Lazenby látványos alkalmatlansága a főszerepre, valamint a forgatókönyv csődje. Túl hosszú lett a film, túl kevés volt az akció, érdektelen a történet, szürke a főgonosz. De a legnagyobb probléma az volt, hogy végzetesen sikerült félrecastingolni Sean Connery utódját: nem értem, hogyan gondolták komolyan, hogy ha a közönség megszokott egy karizmatikus főszereplőt, akkor meg fog elégedni egy fogpaszta mosolyú, tökéletes külsejű, de színészként teljesen alkalmatlan, súlytalan fotómodellel? És ha már ekkora butaságot követtek el, legalább egy jó forgatókönyvet írtak volna. De nem! Így szegény néző először döbbenten néz, hogy ez most tényleg James Bond film vagy valami paródia. Matinénak is kevés, amit kapunk, unalmas párbeszédek, még a klasszikus bonmont-ok is falsnak tűnnek Lazenby előadásában.
Az 5 legjobb Bond-film
5. Oroszországból szeretettel / From Russia with Love (1963)
Romanova. Tatjána Romanova. Az oroszok titkos fegyvere James Bond ellen, hiszen neki mindig is a szép nők voltak a gyengéi. Kémet a kém ellen, lássuk, ki a jobb! A Dr. No sikere után egyrészt az addig teljesen ismeretlen Sean Connery gigasztár lett (és az is maradt még sokáig), másrészt pedig adott volt a rajongótábor, aki biztosan megnézi a következő Bond sagát, tehát kezdődhettek az előkészületek a forgatáshoz. A recept maradt a régi: Connery sármájra építik a karaktert, nem maradhatnak el a szép nők, a jó italok, a még jobb autók, a playboy feeling, a látványos akciójelenetek, de ezúttal gondot fordítottak a forgatókönyvre, és egy karakteresebb főgonoszt is írtak Bond ellenlábasaként. Eredmény: javuló tendencia, jó film! Az első részben belőtték a stílust, amit a folytatásban elkezdtek finomítani. Határozottan jobb a film, mint a dr. No, sokkal kidolgozottabb a forgatókönyv, a karakterek jobban meg vannak írva, végre lett egy dögös főgonosz (illetve algonosz, hiszen Robert Shaw figurája "csak" egy bérgyilkos), de azért nem szövegezi a székhez a nézőt a film végéig a történet, akad üresjárat időnként, és persze az idő vasfoga sem kímélte az alkotást, mai szemmel nézve az akkori csúcstechnika megmosolyogtató, de ettől még nagyon is szórakoztató, jó film.
4. A kém, aki szeretett engem / The Spy Who Loved Me (1977)
Két harmatgyenge film után ideje volt már egy dögös Bond mozinak. Roger Moore-nak eddig még nem sikerült bebizonyítania, hogy méltó utódja Sean Connery-nek, a vele készült filmek nem voltak túl sikeresek, a nézők bizalma kezdett meginogni, be kellett vetni mindent, hogy a Bond-mítosz újra régi fényében ragyogjon. Nem hiába fáradoztak az alkotók, a sorozat egyik legjobb darabja készült el, amelyben megvan minden, amiért elzarándokolnak a moziba a nézők megnézni őfelsége legszexisebb titkos ügynökének kalandjait: látványos akciók, jó szöveg, érdekes történet, szép nők, karizmatikus főgonosz.Hatásos a kezdés, amikor James Bond látványosan leugrik a havas hegyről, a néző már tudja: visszakapta kedvenc übercool titkos ügynökét. Az agyeldobásos akciójelenetek sora folytatódik egészen a film végéig, de egyáltalán nem üres látványorgiát kapunk, végre a történet sem bárgyú, ráadásul megjelent az első Bond-lány a vásznon, aki nem csak egyszerű ágytöltelék, hanem egyenrangú társa a playboyok gyöngyének.
3. Aranyszem / Goldeneye (1995)
A dicstelen Timothy Dalton - korszak lejárt, végre elérkezett Pierce Brosnan és sikeres Bond-mozik ideje. Előtte azonban teljes reparálásra szorult a franchise, itt volt az ideje a generációváltásnak: a legendás producer, Broccoli helyét a lánya és nevelt fia vette át, lecserélték a forgatókönyvírót, a rendezőt, nem kevés munkával gatyába rázták őfelsége legszexisebb ügynökének karakterét, a 90-es éveknek tökéletesen megfelelő akcióhőst teremtettek, a jellegzetes Bond-motívumok megtartásával. A nyitójelenet a sima beájulás esete, az a leugrás a gátról nem hagy kétséget afelől, hogy James Bond visszatért, és bombaformában van! A későbbiekben sem szűkölködünk látványos akciójelenetekben, de a kezdő kép marad meg a legjobban az emlékezetben. Amikor pedig M nemes egyszerűséggel le szexista őskövületezi kedvenc ügynökünket, nyugodtan hátradőlhetünk a székben: jó kezekben volt a forgatókönyv, kellemes szórakozásnak nézünk elébe, nem lesz hiány csípős megjegyzésekben.
2. Skyfall (2012)
Sam Mendes-nek nem volt könnyű dolga, nagyon erős filmet kellett letennie az asztalra ahhoz, hogy a rajongókkal feledtetni tudja az előző rész fiaskóját, A siker receptje egyszerű, de nagyszerű volt: jó forgatókönyv, zseniális főgonosz, kiváló színészi alakítások és persze látványos akciók a köbön. Ezúttal nem a világot kellett megmenteni, ez volt a legszemélyesebb Bond-film a franchaise történetében, sokkal többet megtudtunk őfelsége legszexisebb ügynökének múltjáról, mint a korábbiakból összesen. Az alkotók rájöttek, hogy ma már nem tudják eladni azzal a sorozatot, hogy ez a legjobb A-kategóriás akciófilm a piacon, mert a technikai mai színvonala mellett ez már kivitelezhetetlen, ezért inkább a sok évtizedes hagyományokra építettek, a korhoz igazították a stílust, kiemelt gondot fordítottak a karakterekre, a luxus érzetét fenntartották, de jól modernizálták a film atmoszféráját, Bond már nem gyilkológép, de nem is engedi el magát túlságosan, sikerült eltalálni a megfelelő egyensúlyt az akció és az érzelmek között, így megnyugodhattak a rajongók, hogy visszakapták az ő James-üket, így megmenekült a sorozat, a továbbiakban sem kell nélkülöznünk kedvenc ügynökünket a filmvászonról.
1. James Bond: Goldinger / Goldfinger (1964)
Vannak aranyszabályok egy James Bond filmnél: a főhősnek nagyon dögösnek kell lennie, akibe minden női néző beleszeret és minden férfi néző hasonlítani akar, profin kell hozni a playboy életérzést, egyedülálló látványt kell produkálni, nem hiányozhatnak a szép és minél kevesebb ruhát viselő nők, és a legfontosabb: egy jól megírt, karizmatikus főgonosz. A Goldfinger volt az első film a szériából, amely eleget tett mindezen kívánalmaknak. Látványos kezdés után sikerült tartalommal megtölteni ezt a minőségi akciófilmet. Letisztultak a stílusjegyek, rájöttek az alkotók, hogy a gonosz karakterének legalább olyan hangsúlyosnak kell lennie, mint Bondénak, ellenkező esetben minden gigamenő, übercool külsőség ellenére unalmas lesz a film. A történetet nem kell túlbonyolítani, elég, ha háttérként szolgál őfelsége titkos ügynökének és aktuális ellenfelének harcához, ha azt akarják elérni az alkotók, hogy az emlékezetes pillanatok beleégjenek a nézők retinájába. Ezúttal sikerült elérni a célt, hiszen az arannyal teljesen bevont lány az ágyon, a kínai testőr utánozhatatlan kalapdobálása, Goldfinger és Bond golfjátéka maradt meg legjobban a filmből.
