Villámkritikák - Heli (2013), Az ígéret földje (2013)
2014. augusztus 30. írta: danialves

Villámkritikák - Heli (2013), Az ígéret földje (2013)

Szeptemberben két mexikói produkció is érkezik a mozikba, méghozzá két olyan darab, amely nagy sikerrel járta meg a 2013-as cannes-i filmfesztivált. És mint ahogy ez Cannes-ra az utóbbi időben eléggé jellemző, teljesen érdemtelenül.

Heli-36116_002.jpgHeli

A Heli bár a first world guilt-filmek alapvetéseiből indul ki (gyerekeket küld szembe a könyörtelen mexikói drogkartellekkel), azonban nagyon messze áll a giccstől. A mű már-már egészen rideg természetességgel veszi tudomásul a kínzásokat, a korrupt rendőröket és az egy kiló kokainért bárkit lelövő gengsztereket. De amennyire erénye ez a visszafogottság, annyira hátránya is. Amat Escalante rendező statikus vágatlan jelenetei ugyan technikailag bravúrosak, történetmesélési szempontból viszont egyáltalán nem indokoltak: jellemzően ezek pakolják a legtöbb üresjáratot az alkotásba, miközben a színészek sem képesek arra, hogy a hosszú snittek alatt végig átéléssel hozzák a szerepüket. A Heliben tehát a szereplők tragédiája helyett inkább a nehézkes és a folyamatosan leálló-beinduló cselekmény lesz emlékezetes, de ha valaki ezzel meg tud küzdeni, akkor egy kifejezetten jó filmet láthat, gyönyörű fényképezéssel. 

jaula-de-oro.jpgAz ígéret földje / La jaula de oro

Itt még csak üresjáratok sem emlegethetek, ugyanis ennek az alkotásnak gyakorlatilag nincs is cselekménye: a sztori 4 tinédzser útját ábrázolja Guatemalától egészen az Egyesült Államokig, azonban hangulatfestő vágóképeken és néhány deus ex machinával bedobott fordulóponton kívül semmit nem tartalmaz. Az alkotás legjobb jelenetét pont azért tudom így kiemelni, mert az volt az első, ahol szereplőink nem csak sodródtak az eseményekkel, vagy éppen műkonfliktusokon rágódtak, hanem ténylegesen cselekedtek is valamit. De persze erre nem is volt szüksége a készítőknek, hiszen a Helivel ellentétben ez a mű tényleg a harmadik világbeli emberek sajnáltatásának iskolapéldája: hőseinkkel gyakorlatilag minden baj megtörténik, ami Guatemalától az amerikai határig megtörténhet egy utazóval. Sajnos ez viszont kevés egy filmhez, és elég kegyetlen ítélet Az ígéret földje felett, hogy ugyanezt a történetet az egyébként nem túl acélos Sin Nombre is jobban mesélte el.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr686648717

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

napocskin9 2014.08.31. 12:01:45

Az ígéret földjéhez hasonló témában van egy másik, ami nekem nagyon tetszett (doku), a Which Way Home, ami 2009-ben készült, és mexikói emigráns gyerekekről szól, és teljesen no-nonsense tárgyilagos a szemlélete.
www.imdb.com/title/tt0489342/combined

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2014.08.31. 21:50:33

@napocskin9: Köszi, ezt csekkolom majd valamikor. (Amúgy pont ma fordult meg a fejemben, hogy gyakrabban kéne doksifilmeket néznem.)

napocskin9 2014.09.01. 17:48:21

Én sok dokumentumfilmet nézek, de nagyon megválogatom. Az első, amit ajánlanék, a Blackfish (nem létezik, hogy ne botlottál volna még bele), és egy egész más téma, de nagyon érdekes a Paradise Lost sorozat + West of Memphis. Már ha szükséged van egyáltalán ajánlásra. :-)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2014.09.01. 18:37:07

@napocskin9: Blackfishről nagyon sokat hallottam már, de egyszerűen a téma teljesen hidegen hagy. Ettől függetlenül előbb-utóbb már az is esedékes.
A másik négyet meg köszi, azokról még nem is hallottam.
süti beállítások módosítása