A Megan is missing című film vagy összetöri a lelked és bazi nagy gyászkeretes felkiáltójelként örökre a tudatodba ég, vagy rettenetesen felháborít és ki fogod kérni magadnak ezt az egész hülyeséget. Átmenet nincs, erről a filmről csak és kizárólag szélsőséges véleményt lehet alkotni. Mivel én alapvetően empatikus alkat vagyok, nálam az első verzió következett be.

A történet középpontjában két igen fiatal (13 illetve 14 éves) lány áll, Amy és Megan. Egymás legjobb barátnői, mégis nagyon különböző személyiségek. Amy csendes, jóravaló, kissé gátlásos kislány, akit „hercegnőnek” szólít az apukája, és jókora plüssgyűjteménye van. Megan vele szemben zűrös családi hátterű, bulizós, vagány csaj, aki fiatal kora ellenére már egyáltalán nem tapasztalatlan a szex és a drogok terén. Megan az interneten keresztül megismerkedik egy kedvesnek tűnő fiúval. Amikor személyes találkozásra kerül sor a sráccal, a lány nyomtalanul eltűnik…

A film az elcsépeltnek számító „megtörtént események alapján” sorokkal nyit, és az „áldokumentumfilmek” nevű népszerű versenyszámban indul. Műfaját tekintve dráma, horrorisztikus felhangokkal. A narratíva változatosnak tekinthető, a történet videochat beszélgetésekből, híradó bejátszásokból, egyéb forrásokból (házibuli videók, Amy videoblogja, stb.) származó felvételekből, valamint fényképekből és magyarázó feliratokból bontakozik ki. Az alkotás alapvetően a found footage filmek formai eszközeit variálja úgy, hogy a végeredmény egy dokumentumfilmre hasonlítson. Az író-rendező Michael Goi - aki általában sorozatok fényképezésével keresi a kenyerét - nem csupán a képi eszközöket variálja ügyesen, de az audio oldalt is hatásosan használja. Külön alávágott (nondiegetikus) zenét nem tartalmaznak a felvételek (kivétel a híradó bejátszások), viszont néha a csend sokkolóbbnak bizonyul bármilyen horrorisztikus hegedűszónál.

Azok a nézők, akik alapvetően empatikusak, és szívükön viselik mások - különösen a gyerekek - sorsát, netán maguk is gyakorló szülők, szinte biztos, hogy megrázónak fogják találni ezt az alkotást. A Megan is missing a címszereplő figuráján keresztül kíméletlenül (és remélem, erősen túlzóan) bemutatja a mai (remélem, hogy csak az amerikai) fiatalság dekadens, züllött, felszínes világát, ahol a kábítószer ellenértéke az orális szex, és ahol egy brutális gyermekkori szexuális zaklatás nem több egy vicces nyári emléknél. Amy alakja a kivételt, az ideális példát jelenti, a jó kislányét, aki olyan hagyományos értékekhez ragaszkodik, mint a barátság, a család, és a becsületesség. A történet legnagyobb szemétsége az, hogy a sors ezt a „jóságot” egyáltalán nem hálálja meg Amynek, ugyanis három héttel Megan eltűnése után neki is nyoma vész. A film brutális módon tudatosítja a nézőben, hogy az ember lánya nincs biztonságban akkor, amikor az interneten ismerkedik… abban az esetben sem, ha laza erkölcsű, de akkor sem, ha szófogadó és ártatlan. A történet pont olyan kegyetlen és igazságtalan, mint az élet.

Azok a nézők, akik kevésbé tudják beleélni magukat egy aggódó szülő helyzetébe, nem fogják értékelni ezt a filmet. Nem tudnak majd eltekinteni attól, hogy a kamaszlányokat cirka húszéves színésznők alakítják, és képtelenek lesznek együtt érezni a két szélsőséges főszereplővel - mindketten irritálóak a maguk módján, hiszen Megan a legjobb barátnője szerint is egy „ribi”, míg Amy maga a „dögunalom”. A mozi mondanivalóját sulykoltnak és oktatófilm-ízűnek fogják találni („az internet egyáltalán nem biztonságos közeg, bármennyire is biztonságban érzed magad otthon” - ez így el is hangzik a filmben), és kifejezetten unni fogják ezt az alkotást. Ezeknek az embereknek kevés lesz az a nettó három darab, elborzasztó-hidegrázós jelenet, ami a klasszikus értelemben vett horrort képviseli a filmben. Ezek a „szkeptikusok” egyből ki fogják szúrni azokat a bosszantó hülyeségeket (Pl. hogyan került elő ÉPSÉGBEN Amy kamerája? ), amik, ha jobban belegondolunk, megtörik „az igaz történet” illúzióját. A filléres megoldások, a lezáratlan szerkezet, és a hatásvadász drámaiság sem fogja elnyerni a tetszésüket. A végsőkig kitartott, a nézőt mocsok módon megkínzó utolsó jelenet pedig egyenesen dühíteni fogja őket.

Álláspontom a szerint a Megan is missing minden említett, jogosan felróható hibája ellenére alapvetően egy jó film, mert fontos témára hívja fel a figyelmet, és valóban hatásos módon teszi mindezt. Megtekintse fájdalmas, de maradandó élmény.

7,5/10