Lassan véget értek a 90-es évek, ideje volt James Bondot a kor követelményeinek megfelelő első osztályú akcióhőssé alakítani. A holnap markában nem túl nagy sikere után ideje volt kipofozni a franchise-t, neki is veselkedtek az alkotók, és szépen kipolírozták őfelsége legszexisebb ügynökének kissé megkopott dicsfényét. Nem találták fel a spanyolviaszt, a már bevált panelekhez nyúltak, igen sok jelenet ismerős lehet a korábbi filmekből, de jól felturbózva, látványosan újrahasznosítva. Az eredmény egy jó, de nem kiváló Bond-film, amely helyreállította szuperkém reputációját. 

James Bond (Pierce Brosnan) látványosan visszaszerez egy jelentős összeget egy gazdag üzletembernek, azonban sajnos kiderül, hogy a pénzbe olyan anyagot kevertek, ami felrobban. A szálak egy veszélyes bűnözőhöz, Renardhoz (Robert Carlyle) vezetnek, aki korábban elrabolta az üzletember lányát, Elektrát (Sophie Marceau), és újra veszélyezteti az életét. M (Judi Dench) elküldi hozzá Bondot, hogy megvédje, azonban kiderül, hogy nem minden az, aminek látszik, és a világot súlyos katasztrófa fenyegeti az olaj miatt, és természetesen őfelsége legdögösebb ügynökére vár a feladat, hogy a kötelező bájos kísérő segítségével elhárítsa a veszélyt...

Nagyon jól indul a film, tökéletes Bond-élményt nyújt a főcím előtti akcióorgia, és nem lesz unalmas és üres a történet utána sem, habár akad néhány üresjárat és felesleges jelenet, összességében szórakoztató alkotáshoz van szerencsénk, amelynek természetesen megvannak a maga hibái, de sikerrel vezeti át a franchise-t a 2000-es évekbe, a kornak megfelelő A-kategóriás akciófilm a végeredmény.

A forgatókönyv jól sikerült, Bond karaktere teljes mértékben Brosnan-ra lett szabva (Dalton pl. biztosan nem lőtt volna le hidegvérrel egy nőt), profi kém, akinek azért érzései is vannak, egy stílusos playboy, aki szereti a veszélyt, de az intelligenciája segítségével leplezi le a főgonoszt. M. -nek is megismerhetjük az emberi oldalát, az is új vonás, hogy egy nő az ellenfél, aki okosan használja ki a férfiakat a célja elérése érdekében, ráadásul az angyalarcú Marceau-ra osztották ezt a szerepet, akiről elsőre senki nem feltételezné, hogy rossz szándékai vannak. A kötelező bájos segítőtárs sem cicababának lett megírva, atomfizikusról van szó (hát igen, a 90-es évek végén azért már nem lehetett hiteles egy Ursula Andress-féle butuska karakter), Q is stílusosan vonult nyugdíjba. Renard alakja kissé háttérbe szorul, holott nagyon is érdekes a karaktere, hiszen egy olyan bűnözőről van szó, aki halálra van ítélve, a fejében lévő pisztolygolyó lassan, de biztosan megöli, fokozatosan veszti el az érzékelési képességeit, neki már tényleg nem számít semmi.

Nagyon látványosak az akciójelenetek (abszolút kedvenc a film elején látható üldözés), a szöveg is humorosra sikeredett (meglepő módon M-nek jutott a legszexistább poén, nem Bondnak), a történet viszont időnként döcög, a karakterek időnként elvesznek benne, de aztán szerencsére magukra találnak, így semmi nem áll a felhőtlen szórakozás útjába. A síelős jelenet nagyon ismerős egy korábbi Bond-filmből, de a síléc itt már csak kiinduló helyzet, nem hétköznapi tűzerővel rendelkező, repképes motoros szánokkal kell szembeszállnia a szuper ügynöknek, a kaszinó sem először fordul elő helyszínként a filmben, de stílusosan sikerül abszolválni ezt is. Az operatőri munka kiváló, a vágások szintén, a zene azonban most nem túlságosan karizmatikus.

Pierce Brosnan teljesen belakta a karaktert, stílusosan alakítja a playboyok gyöngyét (nem véletlenül ő jelen sorok írójának kedvenc Bondja:-)). Sophie Marceau megdöbbentően felejthető alakítást nyújt, nem nagyon tudott mit kezdeni a karakterével, Denise Richards nem túl hiteles atomfizikusként, de még így is élete szerepében láthatjuk, Robert Carlyle-ban több volt, Judi Dench zseniális, mint mindig, akárcsak Desmond Llewelyn, John Cleese-nek viszont nem fekszik a figura igazán.

Michael Apted jó Bond-filmet rakott össze, nem vágott a földhöz, de jól lehetett rajta szórakozni. A színészvezetés jó, a jelenetek erősek, a párbeszédek ütősek. Nem sikerült mindvégig fenntartani az érdeklődést, de összességében jól sikerült eltalálni az akciók és az érzelmek egyensúlyát, nem tartozik a sorozat legjobbjai közé, de a legrosszabbak közé sem, sikerült felfrissíteni a franchise-t, emelt fővel állhatott őfelsége legszexisebb ügynöke a 2000-es évek elébe.

7/10