Sztalker / Stalker (1979)
2014. augusztus 16. írta: !Márk!

Sztalker / Stalker (1979)

stalker-1979.jpgNéha előfordul, hogy egy film megnézését sokáig halogatom, aztán amikor végül sort kerítek rá, magamat ostorozom amiatt, hogy miért vártam egy kiváló film megnézésével ennyit. Ez a lépés azonban a Sztalker esetében teljesen tudatos volt részemről. Már egészen kiskorom óta érdekeltek az ehhez hasonló misztikumok, de hosszú évekig nem vágtam bele, mert sejtésem volt róla, hogy milyen jellegű film lesz ez, így nem akartam elrontani magamnak az élményt azzal, hogy taknyos fejjel nekiülök és megnézem. És kijelenthetem, hogy nagyon jól tettem, hogy kivártam a megfelelő pillanatra.

A film középpontjában a Zóna áll, egy olyan hely, amelynek keletkezését rejtély övezi. Mivel a területet veszélyes helynek nyilvánították több incidens miatt, ezért katonai erők ügyelnek arra, hogy senki ne lépjen be a Zónába. De hát az emberi természetet mindig is hajtotta a kíváncsiság a tiltott dolgok iránt, ráadásul szól egy mendemonda arról, hogy fellelhető ott egy olyan szoba, amely az ember legmélyebben burjánzó, leghőbb kívánságát teljesíti. Az utat egyedül a Sztalker ismeri, aki nem megy egyedül, vele tart egy tudós és egy író is.

004-stalker-theredlist.jpgA történet alapvetése rendkívül érdekes. A szóban forgó, titokztatos szoba ugyanis nem az alapján működik, hogy amit kimond az ember, az teljesülni fog. Ez a szoba az ember lelkének legmélyére ássa magát, hogy az ott megbújó, legnagyobb vágyát teljesítse az embereknek, ezzel egy tükörképet adva arról, hogy az adott ember személyisége milyen erkölcsi rendeket képvisel. De ezt a filmet egy bizonyos Andrej Tarkovszkij rendezte, aki meglehetősen sajátos szimbólumrendszerét és filozofálgatását helyezte az előtérbe, ahogy az tőle megszokott. A sztori lényegi kérdése a hit, illetve az, hogy ki milyen motivációval lép be a Zónába. A szoba létezése sem bizonyított, sokan csak azért kíváncsiak rá, mert nincsen meg az az önképük, amivel fel tudják térképezni a lelki világukat.

Az sem véletlen, hogy a szereplőknek nincsenek neveik, csak a foglalkozásaik alapján vannak megnevezve. Ez nagyon ellentmondásos, ugyanis egyfelől tényleg nem számít, hogy ki akar belépni a Zónába, hanem az, hogy milyen ember akarja megtenni ezt a lépést. Másfelől viszont ez ad táptalajt az érveknek és ellenérveknek, a sajátos értelmezések kicsúcsodosásának. A tudós racionálisabban, mondhatni lexikális alapon közelíti meg a dolgot, az író pedig a kreativitást, a fantázián alapuló gondolkodás mibenlétét testesíti meg. A sztalker pedig a vezető szerepét tölti be. Számomra ez az életnek és az emberi öntudatnak a metaforája: életünk folyamán sokszor kapunk útmutatást és segítséget, de a saját utunkat, az élethez való hozzáállásunkat magunknak kell megtalálnunk, nekünk kell az ösvényeken végigjárnunk. És a film az idő nagy részében nem is azt járja körbe, hogy mi van a szobában, mi a titka a Zónának, hanem a főhőseink elmélkedését mutatja be, hiszen sokszor az utazás lényege maga az utazás.

pdvd_017.jpgA Sztalker hangulatteremtés terén (is) kimagasló. Maga a történet mélysége és a már-már kínzó lassúságú kameramozgások egy nagyon feszült atmoszférát kölcsönöznek a filmnek. Az operatőri munka pedig abszolút megelőzte a korát. Hiába 35 éves alkotásról van szó, gyönyörű tájképek és színbeállítások jelennek meg a szemünk láttára. A dolognak külön ad az is egy pikantériát, hogy a Zónán kívüli részek fekete-fehér stílusban jelennek meg, míg maga a Zóna teljesen színes. Ez is többféle értelmezésű rendezői húzás lehet, számomra a "kinti" világ a ködös, szürke, unalmas hétköznapokat jelöli, de a Zóna a spirituális világunkat, azt a helyet szimbolizálja, ahol a válaszokat, sok esetben magát a megváltást keressük. Számos különböző vitafórumon írnak arról, hogy mi milyen jelentésréteggel bír, de Tarkovszkij filmje mégsem azon a tipikus "tessék-lássék" módon készült el.

Sokan lehet, előzetesen megijednek attól, hogy ez egy hardcore művészfilm, de abszolút fogyasztható és élvezhető darab. Persze egyáltalán nem arról van szó, hogy egy tömegfilm lenne, oda kell rá figyelni és meg kell próbálni értelmezni. De nem egy befogadhatatlan mű. Tény, hogy nagyon egyedi stílusú és lassú tempójú mű, de itt minden egyes elemnek megvan a létjogosultsága, egy tökéletesen funkcionáló egész részét képezi. Az egyik legmeghatározóbb sci-fi, amit valaha láttam, ez egy igazi vándorlás az önismeret felé.

10/10 

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr536605881

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nandras01 2014.08.17. 14:20:45

a felszínt sikerült megkapargatnod...
ez a film alapvetően egy kőkemény rendszerkritika a szu, de tágabb értelemben minden antidemokratikus, az egyént, az egyéni vágyakat elnyomó zsarnoki rendszerről.
és még valamiről szól: arról, hogy a rendszert kiszolgáló cenzorok szükségszerűen ostobák és vakok, kontraszelektált és fantáziátlan szolgalelkek, akik képtelenek felismerni azt, ami nem direktben szólal meg. ezért mehetett át a hatalom szűrőjén a film.
és ezért válhatott kultfilmmé.

Zoltán Hegyi 2014.08.18. 07:19:44

@nandras01: A felszínt kapargatod. A társadalmi olvasat mellett van neki még néhány korrekten körberajzolható olvasata. Egy eszmetörténeti például. Vagy (máshonnan nézve) teológiai. Első lépésben: hogyan reagál az értelem, az érzelem és a hit vezérelte ember ugyanarra a provokáló gesztusra.

Ez az ismertető a rácsodálkozásé. A hozzászólásod alapján te már nemigen "csodálkozol rá". Nyilván oka van, ahogy (egy rétegében) igazad is. Ahogyan a meggyűződések birtokában jellemző: az embernek olyankor igaza van. Bocs, de ahogy nézem, az attitűd nincs a birtokodban, ahonnan ez az írás élvezhető. Vagy legalábbis ne bosszantana fel.

Andrej Rubljov 2014.08.18. 08:49:33

Nagy fába vágtad a fejszét.

nandras01 2014.08.18. 09:54:39

@Zoltán Hegyi:
nem azt mondtam, hogy nem élvezhető az írás, mindössze azt, hogy a poszt írója a filmnek csak a felszínét értette, vagy még inkább látta meg.
ez a poszt csak annyiban szól a filmről, mintha a dávid szobor elemzésekor a carrarai márvány selymes fényét, könnyen alakíthatóságát, vagy az utolsó vacsora kapcsán a felhasznált festékek időtállóságát ecsetelnénk. nyilván ezek is lehetnek szempontok, csak akkor éppen magáról a műről nem szóltunk semmit.
az általad felvetett egyéb szempontok természetesen éppen úgy beleérthetők az alkotásba, mint egyéb mások is, de ha tudjuk, hogy mikor és hol született az alkotás, akkor óhatatlan, hogy a társadalmi mondanivalót helyezzük előtérbe. a sztálini terror és hruscsov tétova és bágyadt reformkisérlete után a brezsnyevi pangás végóráiban járunk*, amikor a szovjet értelmiség a teljes reménytelenség állapotában vergődve, esélyt sem látott arra, hogy valaha is eljuthatnak a "szobába", ahol teljesülhetnek legtitkosabb vágyaik, sőt, már abban sem voltak biztosak, hogy azok a vágyak igazak- e.
ezért aztán azokhoz a teológiai alapkérdésekhez menekülnek, amelyek biztos kiindulóponttal kecsegtetnek ahhoz, hogy fel tudják építeni magukat, hogy hitet merítsenek a további küzdelmekhez.
talán, ha a poszt írója ezeket a kérdéseket járja körbe, akkor nem marad hiányérzetem a kritika olvasásakor. de így nem tűnik másnak, mint egy középiskolai önképzőkör letudott penzumának.

*azt, hogy azok az órák a végórák, az alkotó nem tudhatta, ahogy azt sem, hogy az összeomlás olyan gyorsan és viharosan fog bekövetkezni nem is olyan sokára.

nemszólokmégegyszer 2014.08.18. 10:01:54

Ez a fa tényleg elég nagy, és kemény is.

janoszeged 2014.08.18. 12:53:57

Szépen megmagyaráztátok, és kontextusba helyeztétek a filmet. De vajon miről szól Stanislaw Lem regénye? Jóval korábban írta, mint a film elkészült.

Orszag 2014.08.18. 13:02:44

@janoszeged: Mármint a Sztrugackij testvérek regénye? Egyes.

nandras01 2014.08.18. 13:18:54

@Orszag:
még pontosabban még csak nem is regény, hanem egy rövid elbeszélés :)

nandras01 2014.08.18. 13:20:18

@janoszeged:
az regény, amit keresel, a solaris és valóban azt is megfilmesítette tarkovszkij.
(később clooneyval is készült egy remake, de azt meg ne nézd!)

nandras01 2014.08.18. 13:22:55

@Orszag:
hoppá, tévedtem. valóban regény.
(azonban lemnek továbbra sincs sok köze hozzá :)

Kovácsné · http://kovacsne.blog.hu 2014.08.18. 15:28:39

Nagyon érdekes elolvasni Sztrugackijék eredeti Stalkerét és a forgatókönyvnek készült Stalkert. Az eredeti a Solaris szintjén és még azon is túl mereng azon, létrejöhet-e kommunikáció teljesen idegen kultúrák közt, mi történik velünk, hogyan dolgozzuk fel, ha találkozunk valami felfoghatatlanul MÁSSAL. Eközben nyilván az emberi gyarlóságokkal és hasonlókkal is foglalkozik, mindenesetre a karaktereknek van neve, élete, célja, stb. A forgatókönyv-Stalker sokkal szimbolikusabb és igazság szerint sokkal szájbarágósabb, tele nagyon komoly és mély értelmű - klisékkel. A regény zseniális, utánozhatatlan, a forgatókönyv olyan amilyen. Ehhez képest maga a film megint csak zseniális, viszont minimális köze van az eredeti regényhez.

Andrej Rubljov 2014.08.18. 15:30:27

@nandras01: A Piknik az árokparton cselekménye egyébként teljesen különbözik a filmétől. Ettől függetlenül a mondanivalója megegyezik, és hasonlóan színvonalas, mint Tarkovszkij filmfeldolgozása.

Pestabácsi 2014.08.18. 16:03:29

@nandras01: Piknik az árokparton. Nemrég jelent meg újból, galaktikabolt.hu/termek/a_es_b_sztrugackij_stalker_-_piknik_az_arokparton.html
Kiegészítve forgatókönyv-vázlattal,(amit végül nem használt fel a rendező) riporttal a keletkezés körülményeiről, a szerzők és a cenzúra harcáról,stb. Sztem sok köze nincs a filmhez, kevesebb benne a filozófia és több az eksön.
Nekem mindkettő bejön, de másért és másért.

Emide Buda 2014.08.18. 16:14:52

Sok jó Sztrugackij könyv olvasható magyarul a testvérektől, bátran ajánlom mindenkinek. Erős szatirikus vonal: A hétfő szombaton kezdődik, Mese a trojkáról, a híres Lakott sziget, amiből szintén készült film is,kemény disztópiák, mint a Kárhozott város, klasszikus sci-fi, pl. Bíborszínű felhők bolygója. Tudomásom szerint a Galaktikások(Metropolis Media Kiadó) az egész életművet tervezik kiadni.

Kőtőkálmán 2014.08.18. 16:17:27

@Emide Buda: Nem írtad a Bogár a hangyabolyban-t , a Menekülési kísérletet és a Nyugtalanságot. Pedig ezek is jók!

nandras01 2014.08.18. 16:21:59

@Emide Buda: @Kőtőkálmán:
és mind a ketten kihagytátok a nehéz istennek lenni- t :)
ebből a könyvből ráadásul egy egészen jó film is készült 1990- ben peter fleischmann rendezésében.

nandras01 2014.08.18. 16:37:41

bár kicsit off a témát illetően, de méltó a megemlítésre, hogy a sztrugackij testvérekről nevezték el az 1977- ben felfedezett 3054 sz. aszteroidát strugackia- nak.

janoszeged 2014.08.18. 16:57:10

Pardon. A Solaris-ra gondoltam, de most nem arról van szó.

Zoltán Hegyi 2014.08.18. 21:42:59

@nandras01: "az általad felvetett egyéb szempontok természetesen éppen úgy beleérthetők az alkotásba, mint egyéb mások is, de ha tudjuk, hogy mikor és hol született az alkotás, akkor óhatatlan, hogy a társadalmi mondanivalót helyezzük előtérbe." Értem, csak nem értek vele egyet.

Két dolgot említek. Egyfelől a költő monológját a sivataggá lett ciszternában. Másfelől a tényt: ahogy Tarkovszkij (valójában) soha nem csinált műfaji filmet, úgy nem csinált áthallásokra épülő korfeltáró filmet sem. Még a legpolitikusabb munkájának, az Andrej Rubljovnak sem ez a legfontosabb rétege, hanem a művész önkifejezésének valósággá tisztulása, bárhol és bármikor. S még egy érv ehhez: amikor végül eltépi a gyökereit, és emigrációban leforgatja az Áldozathozatalt - a számára legfontosabb otthon elmondhatatlan tartalmat építi fel szinte maradéktalanul: "meglátja az angyalt".

Értsd, nem azt mondom, hogy nincs ilyen olvasata. Csak nekem nem ez jut először eszembe. hanem a tudás emberének, a művészet emberének és a hit emberének egyszerre, a szemem láttára történő, teljes igényű drámája. A kijelentés, hogy bármilyen attitűddel közelítünk is önmagunkhoz, mindannyian fázunk a tükörbe nézéstől.

K.Leslee 2014.08.18. 23:57:52

A kommentek alapjan mostmar tisztaban vagyok vele hogy mirol szol a film (Nem)

nandras01 2014.08.19. 01:41:22

@Zoltán Hegyi:
a filmet először a tévében láttam, már nem tudom mikor, de az biztos, hogy még jócskán az átkosban. (mármint abban a régi átkosban...) arra emlékszem, hogy még fekete fehér tévénk volt, és késő este adták, és arra is, hogy egy idő után igen éber lettem, és azt dünnyögtem az orrom alá, hogy hogy a fenébe mehetett ez át a cenzorok szűrőjén, hiszen ordít róla a rendszerkritika.
lehet, hogy nálam ez egy afféle becsípődés, de igen érzékeny vagyok politikai mondanivalóra pontosabban a politikailag is értelmezhető mondanivalóra, így tarkovszij eme alkotásából is elsősorban ezt az olvasatot preferáltam.
nemrégen néztem meg újra (egyébként többedszer) a filmet, és bár felfogtam azt az értelmezési tartományát is, amelyet te tartasz fontosabbnak, de ma is úgy gondolom, hogy -akár öntudatlanul is, de a rendező valami nagyon lényegeset mondott az akkori korról, az akkori életérzésről.
azt hiszem attól lesz igazán művészet a művészet, hogy sokan sokféle értelmet és jelentést tudnak belelátni az alkotásba.
amint azt e példa is mutatja.

nandras01 2014.08.19. 01:41:57

@K.Leslee:
próbálkozz tovább. megéri.

Andrej Rubljov 2014.08.19. 17:02:34

@Kovácsné: "A forgatókönyv-Stalker sokkal szimbolikusabb és igazság szerint sokkal szájbarágósabb, tele nagyon komoly és mély értelmű - klisékkel."

Ez további magyarázatot igényel.

sztrugackij 2014.08.20. 12:39:20

Én mindenképpen a kisregényt javasolnám elsőre mindenkinek.Tarkovszkij filmje kissé egyoldalúan az ember boldogságvágyának filozófiai értelmezésére helyezi a hangsúlyt.És igen, kissé szájbarágósan teszi ezt, ahogy kiváló orosz kollégám is írta.
A regényben ennél sokkal több van.
Bár hadd jegyezzem meg, talán hiba lenne egyetlen filmben minden filozófiai síkot kifejteni, ezért választott ki a rendező csak egyet.
süti beállítások módosítása