Brazil (1985)
2014. július 30. írta: FilmBaráth

Brazil (1985)

brazil.jpgCsak én fulladok bele a napi munkám során a papírhalomba és kapok idegbajt a bürokráciától? Rémes, hogy milyen monotonok tudnak lenni a napok, nem? Nagyon nehéz megtalálni a mindennapok örömeit a folyamatos hajtás közben (hazudnék, ha azt mondanám, hogy nekem mindig sikerül, de azért próbálkozom), egyre inkább eltárgyiasul világ, porszemnek, jelentéktelen fogaskeréknek érezhetjük magunkat a világ menetében. Madách Falansztere, Orwell 1984 - e ha nem is lett valóság, de az azokban hátborzongatóan bemutatott embertelenség, lélektelenség egyre inkább eluralja világunkat. Ennek ellenére én nem hiszek az apokalipszisben, a gyerekeinknek egy szép világot kell építenünk, amelyben ők is és mi is jól érezzük magunkat, ezt elérni pedig nem lehetetlen, csak annyi a titok, hogy először magunkon kell változtatnunk, ezzel pedig lassan, de biztosan javíthatunk a bennünket körülvevő környezeten, és máris jobb lett a világ. Nyugalom, ez még mindig egy filmblog, nem pszichológiai portál, csak annyi történt, hogy megnéztem Terry Gilliam filmjét (számomra is meglepő módon eddig kimaradt az életemből), és azóta próbálok leszállni a Földre a filozófiai magasságokból. Ebből is látszik, hogy ez egy kiváló film!

Sam Lowry (Jonathan Pryce) szürke hivatalnok, nincsenek igazi ambíciói édesanyja legnagyobb bánatára, aki szeretné, ha fia komoly karriert futna be, de ő jól elvan a hivatal langyos unalmában. Azonban egy nap egy hiba miatt összecserélnek két nevet, így egy teljesen ártatlan ember hal meg egy, a rendszert felforgató elem, Harry Tuttle (Robert de Niro) helyett, aki váratlanul felbukkan Sam békés kis  életében. Akarata ellenérek keveredik bele egy olyan ügybe, amelyhez alapvetően nincs semmi köze, de aztán találkozik álmai asszonyával....

Nagy rajongója vagyok a Monty Python-nak, de ez bizony egy másik műfaj, csak a magas színvonal ugyanaz. A nyelvi lelemény helyett ezúttal elsősorban a képeken van a hangsúly, ezekkel sikerül kialakítani azt a nyomasztó atmoszférát, ami áthatja a filmet. Kell egy kis idő, míg a néző ráhangolódik a stílusra, de utána már nem engedi a történet, nagyon szurkol Lowry-nak, hogy sikerüljön az az álma, szabad, boldog életet éljen a lánnyal, aki szeret, de sajnos ebben a rideg világban ez nem lehetséges, letaglózó és katartikus a zárókép.

Az 1984 hatása nem tagadható le, de ez nem egyszerű átirat, saját világot teremt a rendező, önálló véleményt fogalmaz meg a társadalomról, szürreálisan erős képekkel bombázza a nézőt, a kicsit lassú kezdet után végig fenn tudja tartani a figyelmet. A szürke hétköznapokat csak csodálatos álmokkal lehet elviselni, ki ne szeretne szárnyaló hős lenni, aki megmenti a szeretett nőt a démontól, amely valóban létezik, csak a mi világunkban hatalomnak és társadalomnak hívják és hiábavaló a harc ellene, mert a közönyből és a megszokásból táplálkozik. Aki pedig mégis másként, a saját fogalmai szerint szabadon akar élni, azt ellenállóként tartják számon, üldözik és elpusztítják a lelkét és a testét, azért, hogy a többiek felszínes, kényelmes életét ne fenyegesse senki és semmi. Vajon szentesíti a cél az eszközt, vagy gyilkosság és embertelenség, amit a hatóság művel az elhajlókkal? A többség érdeke fontosabb, mint egy emberé? Jól van ez így, kell-e ezen egyáltalán gondolkodni, vagy csak éljük süketen és vakon a mindennapjainkat, magunkon és a közvetlen családtagjainkon és barátainkon kívül senkivel nem törődve? Rendben van ez így? Van középút, élhet békében az ember önmagával és a társadalommal egyszerre? Felszabadít a tudás vagy biztos pusztulásba visz? Rengeteg morális kérdést vet fel a film, de a nézőre bízza a választ, és éppen ettől olyan zseniális, ezért nem lehet szabadulni a hatása alól jó ideig.

A forgatókönyv jól sikerült, (még szép, hiszen Tom Stoppard is besegített a rendezőnek) , és bár a képi világ az elsődleges, azért a szöveg sem lett elhanyagolva, ahogyan a karakterek sem, nemcsak a főszereplő, hanem minden figura gondosan kidolgozott, ezért látszik annyira félelmetesen jól, hogy az egyes emberek félelme, saját magával való törődése, a mások iránti közönye működteti ezt a lelket nyomorító rendszert, amelyet a bürokrácia és a papírhalom ural. Az öntudatra ébredő egyéniséget kiveti magából a társadalom, pária, közellenség lesz, aki a szerelemben látja a kiutat, de a sorsát nem kerülheti el, pedig csak annyi a bűne, hogy boldogabban akart élni.

brazil2.jpgJonathan Pryce telitalálat volt a főszerepre, kiválóan megmutatja a jellemfejlődést, amelyen ez a szürke aktakukac átmegy, a szerelem hatására teljesen megváltozik, tragikus bukása katartikus, de volt legalább néhány boldog pillanata. Robert de Niro szokásához híven zseniálisan jól játssza a rendszerellenes izgatást folytató elemet, minden hősi vonást nélkülöző embert, aki megpróbálja a saját útját járni, és ha kell, megfizeti ennek az árát is. Ian Holm szintén kiválóan mutatja be a kisembert, akinek nincsenek önálló gondolatai, félelemben éli le kisszerű életét, Bob Hoskins és Michel Palin simán zseniális rövid epizódszerepében, Jim Broadbent jól hozza a karaktert, Kim Greist viszont eléggé halovány.

Hihetetlen, hogy Terry Gilliam ilyen érett, kiváló filmet tudott lerakni az asztalra, hiszen előtte főleg Monty Python filmekben szerzett tapasztalatot, amelyek szintén zseniálisak, de ez egy teljesen más szint. Bátran kísérletezett a képekkel, a beállításokkal, a fénnyel, nem ijedt meg a feladattól, és többrétegű jelentést hordozó, erősen katartikus jelenetekkel gazdagította a filmművészetet.

Terry Gilliam elgondolkodtató, zseniális filmje földhöz vág, kötelező darab!

9/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr216548809

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

REMY · http://supernaturalmovies.blog.hu/ 2014.07.30. 09:19:01

OFF: Nap mint nap járok az oldalra (naponta többször is), épp ezért írom most meg ezt az építő jellegű kritikát.

Az írások jók, de tényleg. Viszont nem hiszem el, hogy nem látjátok, hogy milyen gyenge minőségű képeket raktok bele a cikkekbe (nem mindegyikbe). Szerintem, még jobban feltudnátok dobni, ha normális, éles képeket helyeznétek el bennük. :)

FilmBaráth 2014.07.30. 10:17:41

@REMY: Örülünk, hogy ilyen gyakran megfordulsz nálunk:-) Köszönöm az építő jellegű kritikát (tényleg!:-). Örülök, hogy tetszenek az írások, a képekre igyekszünk odafigyelni :-)

Raptor79 2014.07.30. 10:42:46

Igen!!!!!
Ezer hala es koszonet!
Fantasztikus filmhez, igazan kivalo kritika! Nagyon orultem, amikor meglattam, hogy mirol irtal...
Hatborzongato a film, en utoljara ugy 5-6 eve lattam, de meg mindig a hatasa alatt vagyok! A mai napig abszolut megallja a helyet.
Jo olvastam, hogy meg nem lattad?
Az a baj, hogy nagyon sokan nem lattak meg, nagyon elgondolkodtato film.
Bar van egy olyan erzesem, hogy a kozszolgalati csatornak nem tuzik musorra mostanaban, mert meg elgondolkodnanak az emberek, hogy milyen is a mi kis vilagunk.
RTL klub esetleg? Igazan musorra tuzhetne, ott lenne ertelme, bar kereskedelmi tv-knek ez egy nehez film.
Megegyszer koszonom, hogy vetted a faradsagot, megnezted a filmet, es meg irtal is rola egy nagyon jo kritikat!
Talan egy valami maradt ki.
A zene!
A zene teszi igazan morbidda a filmet. Mert barmennyire szurke, szomoru, kegyetlen, igazsagtalan, a Brazil annyira teszi igazan kulonlegesse, hatborzongatova.
Amiot a filmet lattam ha meghallom a Brazil dalt, dallamot, nem a boldogsagot, vidamsagot juttatja eszembe, hanem a kilatastalansagot, a kuzdest a rendszer ellen, amit nem lehet megnyerni.
Szerintem 10-bol 11-es film! :-)
Hasonloan morbid film a Dr. Strangelove is!

FilmBaráth 2014.07.30. 12:44:42

@Raptor79: Örülök, hogy tetszett a kritika! Én köszönöm, hogy felhívtad a figyelmem a filmre:-)A Dr. Strangelove is sorra fog kerülni nemsokára:-)

G_Norton 2014.08.04. 15:28:09

Hú de kár, hogy idáig nem láttad! Amikor először néztem, azonnal megragadott a film, a totál elborult Gilliam-látványvilág. Robert De Niro nagyon badass, Ian Holm jellemzése telitalálat (amikor egy pillanatra elengedi magát, és idegből rákiabál Samre, majd egy pillanattal később meg is ijed, az a csúcs), Bob Hoskins megjelenésénél csak a sapkáján percekig röhögtem, a 27B-6-et említenem sem kell, az egyik hivatalnokot egyszer ezzel sikerült leszerelnem.

"Robert de Niro szokásához híven zseniálisan jól játssza a rendszerellenes izgatást folytató elemet, minden hősi vonást nélkülöző embert, aki megpróbálja a saját útját járni, és ha kell, megfizeti ennek az árát is."

De még hogyan! Tele van zseniális jelenetekkel, és az az egyik legjobb. Szerintem a közeljövőben megnézem megint, remélem te is így teszel, ezt érdemes sokszor megnézni.:)

Ja, és a másik: az a röpke pár másodperces jelenet, amikor a tornyok közül előbukkan egy alkesz öregember feje, hát az valami csodálatos.:D

@Raptor79: Vicces, de pont pár hónapja adta a köztévé, igaz, hogy késő éjszaka, magyar szinkronnal, ami azért nem annyira jó, mint az eredeti hang.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.02.10. 12:12:13

Szerintem annyira nem esik messze a Pythontól, a humorát én sok esetben kifejezetten pythoninak éreztem. A másik meg, hogy szerintem nem annyira kérdéseket vet fel a film, mint fogalmaz meg egy nagyon kegyetlen kritikát a totalitárius és bürokratikus rendszerekből, amelynek a konklúziója nagyjából az, hogy az egyetlen menekülőút a saját magunk által kreált vagy kapott álomvilág.

Egyébként szerintem is tele van zseniális dolgokkal, de (némiképp talán a Python-örökség miatt is) Gilliam mintha csak gegeket írt volna, és nem filmet. Kb. minden 5 percnek újra és újra neki kellett gyürkőznöm, mert nem volt bennük semmilyen átvezetés.
süti beállítások módosítása